A hírcímben szereplő idézet meglepő módon nem egy horrorból és nem is egy thrillerből származik, hanem egy közönséges szuperhősös képregényből. Vagyis annyira nem közönségesből, lévén hogy a Marvel akkor gyakorlatilag egyetlen, kifejezetten az űrben és nem a Földön játszódó (vagy ha jobban tetszik: kozmikus) sorozatának egyik füzetében hangzik el. De annyira, hogy ez a mondat a központi témája a Nova v4 hetedik számának.
Vagyis igen, kicsit megcsúszva, de folytatjuk a Megsemmisülés: A hódítás történetét.
Richard Ridert láthattuk már küzdeni sok minden ellen, köztük egy egész párhuzamos síknyi hadsereg ellen is, melyet aztán egy, a fél galaxist kipusztító háború keretében (amely esemény anno a Marvelnél tizedannyi figyelmet sem kapott, mint a földi óvodáshiszti, ami Polgárháború néven ment) le is győzött a társai segítségével. Most mégis viszonylag hamar megadta magát egy egyszerű technovírus előtt.
Vagy talán mégsem. Mert a kérdés, hogy miért nem üvölt, valójában attól érkezik, akit Nova talán a legjobban ismer. És aki őt is a legjobban ismeri. És ez az a kérdés, ami alapvető változást képes aztán hozni Nova harcában a Falanx és az általa terjesztett transzmodul vírus ellen. Annyira, hogy Richard ismét egy csata kellős közepébe csöppen a saját elméjében. Ott azonban már segítségére lesznek a régi ismerősei, köztük az egyik legritkább pokémon, a kék Pikachu is. De komolyan, aki nem hiszi, nézzen csak a képre.
És pluszba...
Megsemmisülés vagy nem Megsemmisülés, kedd van, vagyis újabb fejezet következik a Mortal Kombat történeteiből. A Shaolin Monks tizenharmadik fejezetében hőseink most már kicsit komolyabban nekilátnak a Shang Tsung elleni küzdelemnek, és felkeresik a Külső Világ Lélekgyűjtőjét, a varázsló erejének forrását. A viszonylag hosszadalmas kaland során jó pár hajmeresztő akadályba belefutnak majd, köztük rögtön abba, ami a fejezet címét is adja.