Hó eleje, szóval Fantasztikus Négyes.
Vagy jelen esetünkben Fantasztikus Osztag. Onnan is a második sorozat. És abból is a harmadik füzet. Habár ez megtévesztő lehet. Majd a hír végén írom is, hogy miért.
Szóval az elmúlt két részben ott tartunk, hogy a jövőből jött Új Oltalmazókból Fantasztikus Osztag lett (bár e nevet továbbra se használják azóta és nem is fogják már), Új-Föld meg csak az automatizált rendszereinek köszönheti, hogy nem omlott fél perc alatt össze a néhány milliárd oda települt menekülttől gazdaságilag, szociálisan, ökológiailag és fizikailag is. Ja, és felbukkant néhány látványosan őrült, ámde elég komoly hatalommal bíró nőszemély is, akik közül kettő halott, egy látszólag örökre beleveszett a Wundagore-hegységbe, egy meg az X-limbóban lebeg (vagyis elvileg megvan, csak nem használják az írók); most mégis itt okozzák a káoszt hőseink feje felett. Akik lehet, hogy Millar alatt annyira kemények voltak, hogy lenyomták az F4-et, Fátumot és Galactust is, itt azonban, Ahearne alatt egy túlpörgött csirke elintézte a fél bandát, három másik csaj pedig majd, amint ebben a számban megtekinthetjük, lenullázza a társaság megmaradt részét is, méghozzá eléggé csúnyán. Annyira, hogy a megoldásra az író nem is pazarol energiát, hanem megkapjuk majd a Quesada-effektust, avagy mágia lesz, és nem kell megmagyaráznunk.
Ami viszont megemlítendő, az az, hogy aki látta már a sorozatot eredetiben, vagy legalábbis a borítógalériáját, az furcsállhatja, hogy miért a negyedik rész borítójával teszem ki a harmadikat. A válasz nemes egyszerűséggel az, hogy az eredeti kiadásnál rossz borítóval jelent meg a füzet, felcserélték a hármasét és a négyesét. És ez csak az egyike a brutális hibáknak, ugyanis lesz majd a mostani füzetben egy oldal, ahonnan lemaradtak a szövegbuborékok, és az a kettő, ami valahogy felkerült, az is teljesen rossz helyen van. Ám mindez végső soron annyira nem meglepő annak tükrében, hogy a minit Tom Breevort szerkesztette, aki ugyan másfél évtizede a teljes tengerentúli képregényes szakma szerint a legjobb szerkesztő volt a területen, mára azonban annyira sem képes munka címszó alatt, hogy két, elvileg alá tartozó sorozatot akár minimális szinten is összefogjon történeti folytonosság szempontjából (amire megint ez a füzet remek példa, ugyanis a végén felbukkanó meglepetésellenség tök ugyanebben az időpontban agymosott állapotban a Földön tartózkodott huzamosabb ideig). Szóval a lényeg, hogy a honosításban legalább a borítós hibát kijavítottam és az eredetileg szánt állapotokba hoztam.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.