Sziasztok!
Eltelt újabb fél év, és ahogy az elmúlt két év során, úgy idén szintén Vörös Sonja-napot tartunk június hatodikán. És mint eddig is a nyári frissítéseknél, most is egyszerre két kötettel jelentkezünk, amelyek közül az egyik a Dynamite-féle fősorozat egy újabb fejezetével gazdagítja a képregénytárunkat, a másik pedig egy leágazás, jelen esetünkben néhány egyrészes gyűjteménye. De részletesebben is:
A huszonöttől huszonkilencedik részekig tartó, immáron ötödik Vörös Sonja-kötetünkben végre elérkezünk oda, ahová az egész eddigi történetfonal tartott, Oeming nagy fináléjához... Vörös Sonja végre szemtől szembe kerül majd az ősöreg és ősgonosz és a véreskezű elnyomást megint csak új fokozatokra emelő varázslóval, Kulan Gath-tal, akinek a karaktere most vagy a Marvel tulajdona és kölcsönadták, vagy nem. (A howardi világ figuráinak jogai egy meglehetősen érdekes témakör, amit szerintem még a hagyatékkezelő alap se igazán lát át...) Ám ahhoz, hogy ehhez egyáltalán eljuthassunk, Sonjának és barátainak, akik közé immár egy szárnyas oroszlán is tartozik (hát nem imádni való a fantasy?) szembe kell szállnia Gath egyik igencsak megnövekedett erejű csatlósával, aki éppen azt a vidám foglalatosságot űzi, hogy kedves, békés eszközökkel terrorizál és népirt egy falut. (Érdekes, hogy a Robin Hood-filmekben mindig leég egy falu, a Vörös Sonja-történetekben meg minimum kiirtanak egyet átlag három füzetenként.) Ám az ő személye csak egy előjáték (NEM olyan) Gath-hoz, aki a küzdelem igen sajátságos módját választja Sonja ellen.
Ó, és nem mellékesen a történet folyamán, itt-ott elhintve és véletlenszerűen a sztoriba ágyazva megismerjük Kulan Gath és Sonja istennőjének történetét, ami - kitaláltátok - egy retcon a marveles érához képest. Az ellentmondások kibogozása helyett azonban inkább jó olvasgatást mindenkinek az év mérkőzéséhez, a Kulan Gath vs. Vörös Sonja meccshez, aminek a végeredményén garantáltan meg fog mindenki lepődni. (Hát még ha majd jön utána az év végi kötet!)
A második tpb-nk egy kissé érdekes darab. Kronológiailag biztosan. Az eddigi és jó darabig még legnagyobb extra Sonja-kötet a fősorozat kb. 30. részéig megjelent, általában megnövekedett oldalszámú egyrészeseit tartalmazza (mínusz a Giant-Sizedok és az Annualok, amiknek egyrészt nincs értelmes szkenje, másrészt inkább újraközlések, harmadrészt ami használható onnan, még fel fog bukkanni a Zsákon, de nem a következő két évben). A négy történetből legalább kettő, de valószínűleg három a dynamite-os fősorozat első kb. 16 füzetének eseményeivel párhuzamosan történik (egyértelmű utalás van bennük a Borat-Na Fori elleni küzdelemre), de hogy hol illeszkednek bele, az kész rejtély. Mindenesetre elkísérhetjük Sonját a hibóriai Dr. Moreau krétai szigetére, a hó- és barbárok görgette északra, egy újabb alaposan kiirtott városba (ez a nő kész balszerencse a civilizált településekre nézve) és a távoli Keletre is. Utóbbi történet amúgy a Street Fighter-olvasóink számára vizuálisan ismerős lehet, mert az UDON stúdió követte el a rajzokat rajta (sajna az Udon-féle borítójából nem sikerült nagy példányt találni).
A kötetek borítóit, mint azt megszokhattuk, Galen készítette el, és ő javította fel azt a pár teljes méretűt is, amik a borítógalériákban találhatóak. Mivel azonban az eredeti szkeneknél ez volt az a pont, ahol a variánsok beszerzése gyakorlatilag lehetetlenné vált, így akárcsak az előző tpb-nél, most is felbukkan már a kis borítós galériarészleg, amivel jobb lesz, ha mindenki megbarátkozik, mert innentől fogva a borítók minimum kétharmada itt lesz sajnos csak fellelhető a köteteinkben.