Mai Póklány-frissítésünkben kicsit magára hagyjuk Szetet és a Kígyó katonáit... fiait... valamelyiket. Mindig keverem. Lényeg, hogy most kivételesen nem az ő hajkurászásukkal fog telni a füzet, bár említés szintjén azért persze jelen lesznek, elvégre a történetfolyam címe mégis csak az, hogy a Kígyó éve.
Nem, a mostani számunk kifejezetten nem evilági lesz. Még May szemszögéből sem. Persze a sorozattól elvárt és kedvelt módon megint kapunk egy adag magánéleti keveredést, hiszen ez az az elem, ami annyi éven át népszerűvé tette a Pókember-sorozatokat (és ami eléggé megkopott az idő előrehaladtával) és kedveltette meg velünk ezt az MC2-es gyöngyszemet is. A fókusz azonban egy olyan történet utóhatásain lesz, amit itt még nem olvashattatok, mert még nem igazán jutottunk el oda az A-Next című szériánkkal. De ahogy hallom, Farek apó keményen dolgozik azon, hogy ez a helyzet ne álljon fenn túlságosan sokáig. Így kicsit spoilermentesre fogva legyen elég annyi, hogy Póklány Amerikai Álom társaságában átruccan egy párhuzamos dimenzióba, amiről úgy tudták, hogy helyrerakták, de aztán most kiderül, hogy annyira mégsem.
Kedd lévén pedig megint Mortal jön. A Shaolin Monks 19. fejezetében hőseink végigtúráznak az Árnybirodalmon. A végigtúrázás alatt persze azt értjük, hogy végiggyilkolnak pár zombi- és onisereget, majd elintézik a pályaellenséget, akinek a kiléte nem igazán fog nagy meglepetést okozni, a viselkedése viszont annál inkább. Az itteni Scorpion ugyanis egy eléggé irracionális, kezelhetetlenül veszett lidérc, akit ráadásul eléggé körülményesen is lehet leverni (a játék egyik legélvezetesebb bossfightjának tartják amúgy sokan az ellene való küzdelmet).