Gravitáció.
Továbbra is ez Buck Rogers gondolatvilágának középpontja. A gravitáció volt az, ami eljuttatta őt a jövőbe, és a gravitáció az, ami, vagy aminek a hiánya csak tetézi a gondjait.
Persze ha az ember egyik pillanatról a másikra több száz évvel a jövőben találja magát, nem igazán róható fel neki, hogy jó ideig képtelen elhinni, hogy az, amit átél, csakugyan a valóság. Pláne, ha az egyik első dolog, amit ebben a nem biztosan szép jövőben meglát, egy gyönyörű nő, aki a fellegekből aláereszkedve bukkan fel előtte. És bár azt mondják, álmunkban nem érzünk fájdalmat, ami Buckra nem igazán mondható el a mostani füzet eseményei során, valahogy így is elég komoly bizonyítékokra lesz szüksége az elméjének, hogy beismerje az igazságot, és hogy rájöjjön, hova is vitték őt elrablói.
Az események persze zajlanak eközben körülötte. Például felbukkan Ardala hercegnő, akinek az itteni szerepe meglehetősen más, mint a régi tv-sorozatban vagy akár a még mindig legfrissebbnek tekinthető mozis feldolgozásban. Ardala általában a sorozat femme fatale-ja, a legfőbb ellenség, ami kissé szokatlan annak a tükrében, hogy Buck Rogers megalkotásakor egyáltalán nem volt szokványos a szebbik nem képviselőiből legfőbb ellenséget, legfeljebb csak egy komoly akadályozó tényezőt csinálni. Nos, erre itt nem kell számítani. A modernizált Ardala hercegnő céljai sokkal egyszerűbbek és földhözragadtabbak, cserébe viszont a karakter unszimpátiafaktora teljesen új magasságokat fog majd elérni.
A sorozat második epizódját, ahogyan az előző két számot is, most is Kendra aktív közreműködésével hoztuk el nektek.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.