Mihez kezdjen az ember egy olyan sorozattal, aminek a szinopszisa a hírben sokkalta izgalmasabb, mint a végeredmény. Habár sajna nem ez az egyetlen olyan fiktív világban játszódó szórakoztatóipari termék, amire a fentebbi mondat érvényesíthető volna. Még a Marvel Comics termésén belül sem. Na mindegy, jöjjön hát a Millar-féle F4-szakasz közepébe ágyazódó kiegészítő történet, a Fantasztikus Osztag v2 negyedik, egyben befejező füzete.
Aminél ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy ennek és az előző füzetnek a borítója megcserélődött. Eredetileg a kiadásukkor cseszte el a szerkesztő, akit túlságosan is lefoglalt, hogy megfelelő mélységbe tolja fel a nyelvét a főnöke egy bizonyos pontján. Ám mivel ekkora marhaságokat nehezen bírok szó nélkül hagyni, így a honosított változatban legalább ez helyre lett rakva. És itt már a bubik is stimmelni fognak minden oldalon.
Szóval hőseink komoly slamasztikába keveredtek nagy hirtelen, amiből a tervezett 44 helyett 22 oldalon kell kimászniuk (ugyanis félúton veszteségminimalizálás okán megkurtították a sorozatot). Nem elég, hogy a saját jövőbeli Földjük Gaeája visszaköveteli az összes áttelepített menekültet; hogy az új lakhelyük tulaja mindenféle eszközt bevetve próbál megszabadulni az összes betolakodótól; hogy a csapatot, ami lenyomta Galactust, teljesen szétzilálta pár kerge liba... most még Egót, az élő bolygót is a nyakukba kapják az antitesteivel együtt, hogy küzdjenek meg vele. Ráadásul úgy, hogy a felpörgetett kaszabológépük és az izomhegy rezidens géniuszuk is kiesik a képből. Elmondhatjuk, hogy a csapat egy kifejezetten kellemetlen helyzetbe került. Amiből... nos, el kell ismernem, az ötlet, hogy miként másznak ki, nem is rossz. De majd ti is meglátjátok.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.