Valószínűleg mindannyiunknak van egy olyan kedvenc filmje, könyve, vagy esetünkben egy hőn szeretett képregénye, amely a világsajtó szemében nem a legjobb értékelést kapta. Az adott képregényt olvasva tudjuk, nem egy világrengető történet, hogy a karakterek lehetnének jobbak, a történet lehetne kevésbé sablonosabb... Ám valami mégis elvarázsol minket, ahogy haladunk keresztül a panelek és a képek sokaságán.
Ugyanez a varázslat ért engem is, amikor először olvastam A vérfoltos kardot. A történet egy Kendzsi nevű férfiról szól, aki még a nem túl távoli (tényleg nem túl távoli) jövőben is igyekszik a japán szamurájok kódexét, a busidót követni, és aszerint élni. Kendzsii egy szörnyû hírt kap, miszerint apja meghalt. Innentől kezdve hősünkre egy utazás vár, amelyet átsző az ármánykodás hálója, beszennyez a vér, és nem lesz mentes romantikus csókoktól sem. Egy olyan összeesküvés felderítése vár Kendzsire, amely sárba tiporta apja jó hírét, és családja nevét is.
Remélem, hogy egy kisebb varázslat titeket is elkap majd a képregény olvasása közben, és mivel ma van a születésnapomon, ez lenne az én saját ajándékom nektek. Ezen az ötven oldalon talán sok klisét, előre látható fordulatot találtok majd, de azt hiszem, az ilyen egyszerű, egy estés mesék teljes mértében elérik a céljukat. Ha pedig pihenni szeretnénk egyet a Bosszú Angyalainak újabb kalandjai és a Mortal Kombat véres harcokkal teli világa között, akkor bátran ajánlom nektek A vérfoltos Kardot, amely még ha rövidre is - lévén one-shotról van szó-, de kellemes szórakozást nyújt majd nektek.
