Közvetlen bolygószomszédunk, a Mars, valahogy nem igazán kap túl pozitív szerepet a sci-fikben. Elég csak olyan filmekre gondolni, mint a Mars szellemei, az Emlékmás (című, egy Philip K. Dick-novellát nem igazán hűen feldolgozó film), vagy akár az amúgy rémületesen borzalmas, mégis valahol egész szórakoztató Doom-adaptáció, és rögtön láthatjuk, hogy a vörös bolygót nem szokás valami jó fényben feltüntetni. És ez a lista csak a jéghegy csúcsa, a klasszikus hidegháborús sci-fikben a vörös bolygó (tetszik érteni, ugye?) volt eléggé gyakran minden veszedelem, baj, szörnyűség, Kiszel Tünde, rettenet és Teletubbies forrása. Ha meg már a videojátékokat is idevesszük... hajjaj, a sorban olyan címek lehetnének, mint az X-Com: Ufo Defense (más néven Ufo: Enemy Unknown) vagy a legfrissebb Doom.
Ez az állapot ma se igazán fog megváltozni.
Igen, ahogy a hírképből már valószínűleg megközelítőleg két olvasónk kitalálta, ma a klasszikus űrkalandsorozat felújításának, a 2009-es Buck Rogersnek a folytatása van soron, egészen pontosan a negyedik füzettel. Amiben végre túljutunk a nyitótörténet felén (fura így utólag látni, ez mennyire el van nyújtva, amikor az utána jövő hat füzetben három komplett sztori fog helyet kapni), és hőseink - Buck Rogers és Wilma Deering - cseberből jó nagy, vörös vederbe jutnak. Hiába lógnak meg a kalóriamániában élő, a Föld lerohanását előkészítő Falkától, azok utánuk küldenek egy roppant energiapazarló vadászt, ráadásul a Mars nem éppen a túléléshez használható nyersanyag-bőségéről híres. Még úgy sem, hogy mint megtudjuk, a XXI. század elején felküldtünk oda néhány telepest, akiket kipusztított egy járvány, és ők azért hagytak hátra némi cuccot, amit Buckék hasznosíthatnak.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.