Sziasztok!
Újabb Póklány-kötetbe kezdünk a HálóZsákon, ami reményeim szerint az utolsó lesz nálunk. Nem azért, mert befejezzük idő előtt a sorozat honosítását, hanem mert terveim közt szerepel, hogy némi csodában reménykedés mellett szerzek egy borítóst és megcsináltatom az összes eddig elmaradt borító magyar változatát, hogy aztán füzetekre szétbontva legyen fellelhető nálunk ez a sorozat a mostani felemás, szükségszerűségből bevezetett barkácsmegoldás helyett. Addig is lássuk, mi van a hatvanadik számban:
May küzdelme Szet, a kígyóisten ellen meglehetősen megterhelőnek bizonyult mindenki kedvenc falmászója számára. Az hagyján, hogy a küzdelem végére a jelmeze már csak egy roncs volt, mintsem ruhadarab, de kis híján ő is hasonló módon végezte.
Ha ez nem lett volna elég ösztönzés számára, hogy elkezdjen gondolkozni a szuperhősi életéről, megszületett a kisöccse, Benjamin is, és hát ilyen korkülönbség mellett az idősebb testvérek már ösztönösen hajlamosak kicsit szülőszerűen állni a család újabb jövevényeihez. Igazából May se lesz ezzel másképp.
A világ tehát ismét megmenekült, ám a gondoknak ettől nem lesz vége. A Szettel történő bunyó nyomait nem lehet csak úgy eltüntetni, viszont az iskolai élet nem áll meg. Ez bizony félreértésekhez vezethet, és egy új történeti elemhez, a családon belüli erőszakhoz a tizenévesek között. A téma az elkövetkezendő időszakban fokozatosan elkezd majd az előtérbe kerülni, és ez az a pont, ahol először bukkan fel igazából. Hozzáadva a zűrzavart, ami May és Normie között alakul ki, és a közelgő alvilági zavargásokat, hősnőnk élete igencsak komoly bonyodalmak elé fog nézni...