23,4 másodperc, vagyis az az időtartam, amennyi a 616-os Föld Fantasztikus Négyesének rendelkezésére áll arra, hogy megvívja élete legnagyobb ütközetét egy olyan ellenféllel szemben, aki egész univerzumokat volt már képes kiirtani mindössze azért, hogy elüsse valamivel az idejét.
Végére értünk a Mark Millar és Bryan Hitch által fémjelzett korszaknak a Fantasztikus Négyes fősorozatán egy olyan résszel, melyet nem mark Millar írt és nem Bryan Hitch rajzolt. És még csak nem is azért nem ők, mert kirúgták őket vagy mert a szerkesztőség megváltoztatta a történetet az utolsó pillanatban. Hanem mert már egyiküknek se volt ideje befejezni a sztorit (Millart átvitték sürgősen Ultimate-et írni a Loeb-féle Ultimates elég látványos bukása után, Hitch-et meg a sokkal komolyabb pénzhozónak ígérkező Captain America: Reborn mini rajzolására kellett jó előre ráállítaniuk, és még így is sikerült a végén majdnem két hónapot megcsúsznia). Helyette kapunk egy története, amit gyakorlatilag Millar jegyzeteiből alkottak, és az egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb aktív USA-ban ténykedő rajzoló, Stuart Immonen rajzolt meg. Egy duplaszámot, és rekordidő alatt. Olyan stílusban, ami a lehető legjobban igyekszik lekövetni a Hitch által meghatározott vizualitást. És mindezt úgy, hogy beugróként szinte semmi ideje nem volt előkészülni, és így is ketten húzták ki és színezték őt, hogy tartsák a tempót vele. Ha ez nem tehetség, nem tudom, mi az.
A történettel kapcsolatban az a tény, hogy az F4 most tényleg és komolyan megküzd Halál márkival, gondolom nem lesz meglepő. Hőseinknek ráadásul a tanítvánnyal és önmaguk kb. ezerszeres túlerejével is szembe kell nézni, minden segítségük pedig Valeria Richards és az apját lassan meghaladó értelmi képességei, illetve egy olyan beugró, akire kicsit talán lehetett számítani, kicsit talán nem.
