Sziasztok!
A Tarot: A Fekete Rózsa boszorkánya bizonyos szempontból nem egy hálás sorozat az én szememben. Nem igazán a honosítás elkészítése okán (bár jó párszor Jim Balentet elküldöm a fenébe, hogy annyira rá kell tolni a nevét a borítón a logóra...), hanem mert ilyen rizsázás mellett lehet csak hírt írni hozzá. Hírképet találni meg lassan művészet, ugyanis példának okáért itt van a mostani, a negyvenharmadik szám, amiben a címszereplő boszorkány a szövegtől balra megtekinthető öltözékétől már a második(!) oldalon megszabadul, és nem is szerzi vissza a füzet maradékában. Márpedig hiába van a link mögötti tartalom a korhatáros részben, a hír maga nem, szóval lassan tényleg nem tudom, miveél reklámozzam a sorozatot képileg...
A történetről magáról röviden annyit, hogy Tarot-t magával ragadja egy fura átjáró, ami egyenesen az elveszett álmok földjére viszi őt. Itt kénytelen lesz nyakába szedni a lábát, mivel pár ezer milliárd elfeledett vágy csak arra vágyik (tetszik érteni... a vágy vágyik...), hogy egy élő ember ismét a magáévá tegye őket.
Ja, és Jon új lakótársakat kap. Az odakerülésük története viszont már egy teljesen más lapra tartozik...