A videojátékokban régóta létezik már egy fogalom, az úgynevezett Boss Endurance, ami magyarul kb. "főnökmaratonnak" felelne meg. Ilyenkor a játékosnak egy élettel, általában életerő-visszatöltés és mentési lehetőség nélkül, szadistább esetben időre kell megküzdenie több főellenféllel - sorban vagy egyszerre, mindegy. Vannak játékok, amik szinte erre építenek. És ha valaki játszott valaha egy igazi, vérbeli és jófajta JRPG-vel, az biztos tudja, milyen az, amikor a csapatnak egymás után három, egyre erősödő félisteni lényt kéne lenyomnia. (Csókoltatjuk azt, aki megtervezte a Kefka elleni végső összecsapást, ami Life3 nélkül kezdőnek kivitelezhetetlen...)
A Street Fighter II UDON-féle képregény-adaptációjában Ryut egy ilyen menetbe dobják be az alkotók. Három füzet van hátra, három bosst kell még lenyomni: Sagat-t, Bisont és Akumát. És amint az a történetből kiderül, nulla pihenőidővel közöttük. A Street Fighter-univerzum három kiemelkedő harcosa, akik egyenként a játékban is néha soknak bizonyulnak, hát még egy marha nagy endurance-ben...
Egyszóval: Igen, most totál átkapcsolunk bunyóba. Három füzetnyi bossfight, megállás nélkül, egy gigantikus fináléban az SFII legkegyetlenebb karakterei ellen, egy húzóra. (Ez mondjuk emlékeztet a Street Fighter 2010 végére, nem?) Lehet öveket becsatolni.
