A mostani füzet végével elérjük az Ozma, Oz hercegnője című Baum-regény Marvel-féle adaptációjának felét. Az adaptáció forgatókönyvét készítő író dramaturgiai érzékét jól mutatja, hogy pont ennek a füzetnek a végén érünk el a sztori egyik nagy választópontjához is, a Manó király előtti szakasz végéhez. Mielőtt azonban előreszaladnánk, nézzük, mit tartogat ez a bizonyos negyedik füzet:
Mint láthattuk, Dorka egy kicsit fogságba esett - megint -, és most nincs egyetlen vödör sem a kéznél, hogy kiszabadulhasson általa. (Másnak is feltűnt, hogy a kislány kiszabadulásaiban eddig mindig tevékeny része volt egy vödörnek?) Helyette jön egy mobilizált Ozma, aki az előző könyv óta láthatóan beleszokott az uralkodónői szerepbe. A magyar fordítás ugyanis senkit se tévesszen meg, a hercegnő megnevezés csak náluk szerepel, Ozma hivatalosan... nos, Oz ozmája, mert az az uralkodói cím, de a többség inkább uralkodónőnek vagy császárnőnek (később úgymond lefokozva királynőnek) szólítja/tekinti. És mint minden valamirevaló szuperhatalom, ő is megfelelő vehemenciával és aggresszióval lép fel a nála kisebb, gyengébb és fejletlenebb országok vezetőivel szemben. Mondjuk azért, hogy azok szabadon engedjék a szeszélyből fogságba ejtett látogatókat. Köztük azokat is, melyek Billinához hasonlóan nem nagyon szorulnak különösebb segítségre - a környezetük viszont annál inkább.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.