Sziasztok!

Végéhez ért egy újabb kedves kis minisorozatunk, az Arcana által kiadott Masinéria, az Óraműlány. A negyedik, vagyis záróepizód dramaturgiája szépen megmarad az eddig bevált receptnél, vagyis a végső konfliktushelyzet kialakulása után folyamatos érdeklődés-fenntartás mellett igyekszik lezárni a cselekményt. Vagy kevésbé irodalomelemzésesen: miután a harmadik rész végén láthattuk, hogy Huxley és Tesla nem kis bajba kerülnek, a mostani még jobban fokozza a bonyodalmakat. Annyira, hogy a gyerekek teljesen összezavarodnak, és ebből csak még nagyobb galiba keletkezik. Ezért az őket megalkotó két tudósnak hosszú-hosszú évek után össze kell fognia, hogy megmenthessék őket, és hogy végre pontot tegyenek a közöttük feszülő értelmetlen viszályra.

A sorozat itt azonban nem teljesen ér véget, ugyanis a mini eredetileg egy nulladik számmal indult – egy kétezres évekre jellemző nulladik számmal, aminek első felében gyakorlatilag előzetest olvashattunk a leendő sorozatból, mögötte azonban ott volt pár alkotói jegyzet illetve vázlat. Ez utóbbiakat szedtem ki és csaptam hozzá az eredeti füzeteik végein megjelent anyagot, hogy elkészüljön a Vázlatfüzetnek nevezett kiegészítés is, ahol megtudhatunk pár dolgot az alkotóktól, illetve helyet kap egy extra kis néma történet, ami a Masinéria egyfajta előfutára is volt egyben.

És a végére egy apróság azoknak, akik megkedvelték ezt a szériát: van még miben reménykedni, bár az esélyek sajna egyre halványabbak. :(

PLUSZ!
P. Erykának hála sikerült jelentősen javítani pár korábbi múzeumos képregényünkön. Neki hála sikerült rendbe tenni a Természet csodái 3-8. részeinek és a Miki Egér magazinok összes '88-as és az első három '89-es számainak színeit. Utóbbiból idővel sor kerül majd az összes többire is.