A mostani füzettel végére érünk a Sherlock Holmes-raktérkészletnek, és könnyen meglehet, a figurával kapcsolatos honosításnak is. Az utolsó, a CO-Mixról áthozott történetünk igazából talán a legelső volt az ottani Sherlock-készletből. Az előzőekkel ellentétben a mostani is egy adaptáció, méghozzá az utolsó Holmes-kötetből, a Case Bookból, ami már Doyle megváltozott világnézeteihez illően természetfelettire hajazó eseteket is tartalmazott.
Ilyennek tűnik a mostani ügy is, ugyanis Holmes egy vámpír felbukkanásával kapcsolatos táviratot kap, melyet aztán a kíváncsiságától hajtva természetesen ki is vizsgál.
Bár a hétfői drakulás sztori után valami hasonló horrort várnánk most, igazából ez a feldolgozás teljesen más. A Warren Ellis által írt forgatókönyv egy modern szürrealista képregényt tár elénk, ahol a rajz szándékos darabossága segíti az amúgy is szándékosan a nyomasztó hangulatra kihegyezett forgatókönyvet még erőteljesebbé varázsolni. A mostani füzetre akár azt is mondhatnánk, hogy elvont ábrázolást követ… vagy akár azt is, hogy olyan módon tár elénk egy ismert történetet, amire korábban még nem nagyon volt példa. Mindenesetre a most kikerülő füzet kétségtelenül a Holmes-kötegünk egyik legegyedibb darabja is emiatt.