Nem csak elhunytak szellemei kísérthetnek bennünket. Vegyünk például egy alkoholistát. Legyen a neve Guy Rogers. Egy bukott színész, aki már sosem jut már vissza a csúcsra. Aki félelmeit felszabadítva, a józan észt feladva átadja magát a lelke mélyén fészkelő szörnyetegnek.
Ez az első Dylan Dog történet, egy pszichothriller, ahol mélyebbre ásnak az alkotók az emberi pszichében, és amit felszínre hoznak az talán meg rettenetesebb, mint egy horror történet. Nehéz olvasmány, amit Corrado Roi karcos, sötét tónusú rajzai még borúlátóbbá tesz. Sclavi ezúttal is Billy Wildert veszi alapul, a Férfiszenvedély (The Lost Weekend) című remekművét. Az alkoholizmust viszont más szemszögből vizsgálja és persze happy end nélkül. Nem kis húzás tőle az is, hogy a sorozat főszereplőjét simán félretolta a téma érdekében és csupán asszisztál egész idő alatt.
Az extrába most sikerült egy olyan történetet találnom, ami hihetetlenül passzol a füzethez. Egy eddig még nem látott kísértettörténetet mesél el, egy alkoholizmussal küzdő magánnyomozó szemszögéből és Dylanunk itt is csak mellékszerepben tetszeleg. És nem! Nem ismételte önmagát benne Sclavi. Tessék megbizonyosodni róla! Kellemes borzongást!