Luca egy hatéves kislány. A nyarat a nagyapjánál tölti, míg szülei nyaralni mentek. A falusi környezetben az élet sokkal lassabb és nyugodtabb, mintegy tükrözve az idős emberek az élethez való hozzáállását. Ellentéte ez a fiatalok felpörgött és dinamikus életvitelének, akiknek nincs idejük megöregedni sem, nemhogy a halálra gondolni. A nagyapát és idős ismerőseit viszont közel a véghez, egyre jobban foglalkoztatja az elmúlás, és ezt mindahányan másképp élik meg. Luca első találkozása ez a Halállal, és képzelete egyedi módon dolgozza fel az új fogalmat. Nem csuklyás csontvázalakot kaszával a kezében képzel el (és nem is egy gót csajt), hanem sajátosan integrálja be az új tapasztalatot az aprón bontakozó kis világába. Halál egy pszichopomposz, lélekvezető, a halott lelkét veszi magához egy origami madár formában és teszi el kicsiny ládikójába. Luca szemszögéből a Halál két alak megszemélyesítéséből tevődik össze. Az egyik az úgynevezett Apa-halál, egy mezítelen Krisztus-alak és egy tetőtől talpig felöltöztetett kislány, arca fátyollal eltakarva, azaz a Kislány-halál. Az apafigura egy gyermek szempontjából a világ közepét jelenti, a meztelensége a teljes nyitottság és ismeretség jelképe. Szükség van rá, hogy a gyermeket vezesse, esetleg rávezesse, megmagyarázza a gyermeknek az ismeretlen fogalmát. A Kislány-halál a titok, az ismeretlen, az elrejtett része a halálnak (sokatmondó a címlapkép: Luca beles a fátyol alá), a kis doboz, avagy a lelkek hordozója. Sok mű akad, mely hasonló egzisztenciális kérdéseket feszegeti, de Luca temetése esetében a különlegesség, hogy több szemszögből járja körül a témát. Benoît Springeret, az alkotót dicséri, hogy sikerült belelátni egy hatéves szemléletmódjába, holott elég idős már, hogy elfeledje, milyennek látta az ember akkoriban a világot. És túl fiatal ahhoz, hogy úgy mérlegelje az élet és halál kérdését, mint egy idős ember.

Vajon a képregény olvasója is ennyire bölcs látásmóddal rendelkezik? Nos, majd kiderül. :)