És igen, eljött ez a nap is… megint! Végre hosszas kihagyást követően folytatjuk a Fantasztikus Négyes John Byrne nevével jelzett korszakát.
Valószínűleg sokaknak feltűnt az indításnál, hogy egy csomó F4-hez köthető füzet jelent meg az újdonságok között úgy, hogy egy szó sem esett róla. Ennek oka az, hogy ezek az „új” füzetek igazából Byrne-kötetek szétbontott verzióit takarták. A szünet alatt nagy nehezen a végére ért a jó másfél éve elkezdett tervem, miszerint önálló kiadványokra bontottuk a köteteket, miáltal az F4 v1 galériája ugyan eléggé termetes lett, másrészt viszont végre rendes honosításnak tűnik ez az éra, nem egy borítóspórolós kényszermegoldásnak. Ebben a munkában nagy segítségemre volt BuB és a most elkezdett „kötetet” beíró gorgiasz. (…meg két borítót elloptam a Chronopolistól, szóval ezúton is bocs, molzo!)

A visszatérést a 276. számmal kezdjük meg, ami a csapat életének egyik eléggé sötét korszakát nyitja meg előttünk. Ami azzal veszi kezdetét, hogy a Sue és Reed által gondosan építgetett kettős életvitel, az úgymond hétköznapi identitásuk apró szilánkokra törik, amik mind az ő, mind a kisfiuk vérét veszik átvitt és szó szerinti értelemben. Ugyanis egy kotnyeles és alattomos szomszédasszony miatt (és senki se mondja, hogy nem ismer egy ilyet) egy boszorkányvadász elszabadítja rájuk a poklot… és ez ismét nem egy metafora.