Ma van pontosan 113 éve annak, hogy megszületett az amerikai képregényművészet egyik legtermelékenyebb, legnagyobb hatású és legkedveltebb alkotója, Carl Barks, akinek olyan figurákat köszönhetünk, mint Dagobert bácsi, Szaki Dani és sok más, sokunk szívének kedves Disney-figura.

A kedveltség nem véletlen, hiszen Barks történetei olyan színvonalat képviseltek évtizedeken át, amelyre nem sok példa akad a képregények történetében. Nemzedékek sora nőtt és továbbra is nő fel az általa írt és rajzolt kalandokon, amelyek kvalitását mi sem igazolja jobban, hogy még több mint fél évszázaddal a megjelenésük után sem tűnnek idejétmúltnak: ugyanolyan szórakoztatóak, mint régen.

Barks hírneve nem korlátozódott az amerikai kontinensre, hiszen a Disney-képregények kultusza eléggé elterjedt Dél-Amerikában és Európában is. Ráadásul a mi kontinensünk mindmáig a Disney-képregények gyártásának fellegvára, onnan is az olaszok különösen jeleskednek az új történetek alkotásában. És igazi Disney-rajongókként ők is tisztelettel tekintenek a mesterre.
Annyira, hogy még életében, 1992-ben meglepték egy róla szóló történettel, amely barksot egyenesen az általa rajzolt világba helyezi és annak egyik legfontosabb részévé teszi. Ezzel a történettel emlékezünk meg a Disney-év keretében az ügyes kacsarajzolóról és mindarról a gigantikus munkáról, amelyet élete során végzett.