Sziasztok!

Tény, hogy a karácsonytól elég messze vagyunk időben és átlagos napi hőmérsékletben is. (Habár emlékszünk még a majdnem húszfokos karácsonyra?) csakhogy összesen (Zerit dolgait nem számolva) hét CO-s kiadvánnyal indultunk neki ennek a hétnek, így hát furán vette volna ki magát, hogy egy füzetet több mint három hónapig jegelünk csak azért, hogy ismét aktuális legyen, tíz évvel azután, hogy először megjelent honosításban.

Így hát ma délelőtt a nagy kánikulában karácsonyozunk egyet Esque-kel, a vámpírral, aki nem csillog a napfényben, nem sóhajtozik egész álló nap azon, hogy elvehet-e egy emberi lányt feleségül, nem mar egy szűrtelen plüss vérfarkast csak azért, mert annak kigyúrt felső teste van. Úgy nagy átlagban vámpírunk egyszerű majdnem-csöves hobóként éli kellemesen eseménytelen mindennapjait, ahol a legnagyobb izgalom az áldozatok keresése, és ahol megfelelő mennyiségű roppant bogaras ember veszi körül ahhoz, hogy legyen egy úgymond társasági élete. Egyszóval egy viszonylag egyszerű vámpír viszonylag egyszerű napját követhetjük most végig, ami a véletlen folytán épp karácsonyra esik.