Ajánló

Sepi's Gallery 01
Fanart

Sepi's Gallery 01

Hozzászólások

  • Bran Galed 2017.11.21. 22:48
    Valahogy a táncos ereje nem tűnt meggyőzőnek. A Grimm tesók se. De eggyütt nem rosszak!

    Bővebben...

     
  • Inner Circle 2017.11.21. 18:17
    Kimaradt, hogy közben még elárulta a császárnőjét és lepaktált a trónbitorlóval :D Kissé tényleg ...

    Bővebben...

     
  • jclayton 2017.11.21. 09:55
    Ha konkrétan csak egy regényt szeretnél elolvasni, akkor az Ian Watsontól az Űrgárdista.

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2017.11.19. 13:01
    A cikk amúgy nagyon jó lett, gratula hozzá!

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2017.11.19. 13:01
    Az első képen nem a pofaszakálla miatt hullámos a maszkja? :) Hát, Agyarra nem kicsit járt rá a rúd.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 163 vendég és 7 tag böngészi

  • Ághy
  • cndr
  • Demon555
  • lapeno
  • LtCubeBender
  • Tirpák
  • tyaptyap

I. fejezet: Mítosz (5/4)

A meghasadt föld

Illidan tisztában volt azzal, hogy a Forrás elpusztítása lehetetlenné tenné, hogy valaha is újra mágiát használhasson, ezért elhagyta a csoportot és elindult, hogy figyelmeztesse az előkelőket Malfurion tervére. Függőségéből eredő őrületének illetve testvére Tirandával folytatott viszonya miatt érzett gyötrő féltékenységének köszönhetően Illidannak egyáltalán nem volt lelkiismeretfurdalása amiatt, hogy elárulta Malfuriont és csatlakozott Azshara követőihez. Illidan esküt tett rá, hogy mindenek felett álló célja lesz a Forrás hatalmának megvédése, bármilyen eszközzel.

A testvére távozásától megtört szívű Malfurion társainak élén Azshara templomához vonult. Ám ahogy betörtek a fogadóterembe, ott találták az előkelőket, akik sötét varázslatukat kántálták. A közösen felidézett varázslat a Forrás háborgó mélységeiben egy instabil energiaörvényt hozott létre. Miközben Sargeras fenyegető árnya egyre közelebb került a felszínhez, Malfurion és szövetségesei támadásba lendültek.

Illidan figyelmeztetésének köszönhetően Azshara fel tudott készülni a támadásra. Malfurion majdnem mindegyik követője áldozatául esett az őrült királynő mágiájának. Tyrande-t, aki megpróbálta hátbatámadni Azsharát meglepte a királynő előkelő testőreinek támadása. Bár sikerült legyőznie a testőröket, rettenetes sebeket szerzett az ellenük vívott harcban. Mikor Malfurion látta, hogy szerelme elesett, gyilkos dühroham uralkodott el rajta és elhatározta, hogy véget vet Azshara életének.

Miközben a templom falain belül és kívül is ádáz csata zajlott, Illidan előbukkant az árnyakból a nagy Forrás partján. Különleges módon előkészített üvegcséket vett elő és letérdelve megtöltötte őket a Forrás csillámló vizével. Biztos volt benne, hogy a démonok szétzúzzák az éjelfek civilizációját, ezért Illidan úgy tervezte, hogy ellopja a megszentelt vizet, és energiáit megtartja magának.

A Malfurion és Azshara között kibontakozó csata az előkelők gondosan megtervezett varázslatát káoszba taszította. A Forrás mélységeiben kavargó instabil örvény felrobbant és ez egy végzetes eseménysort indított el, amely a világ meghasadását eredményezte. A hatalmas robbanás az alapjáig lerombolta a templomot és óriási lökéshullámokat gerjesztett a megkínzott föld mélyén. Miközben folyt az elkeseredett küzdelem a Légió és az éjelfek között a lerombolt fővárosban, a háborgó Örökkévalóság Forrása magába roskadt és összeomlott.

Az ezután következő végzetes robbanás megrázta a földet és elsötétítette az eget.

Ahogy a Forrás felrobbanásának utórezgései megrázták a világ csontjait, a tenger benyomult, hogy kitöltse a földben maradt tátongó sebet. Kalimdor földterületének közel nyolcvan százaléka megsemmisült a robbanásban, csak egy maroknyi különálló kontinens maradt utána az újonnan született háborgó tenger körül. Az új tenger közepén, ott ahol valaha az Örökkévalóság Forrása volt, egy szökőáraktól és kaotikus energiáktól korbácsolt viharos terület keletkezett. Ez az iszonyatos seb, amelyet csak a Forgatag néven ismernek, talán az örökkévalóságig folytatja vad kavargását. Állandó mementója marad ennek a rettenetes katasztrófának… és annak az utopisztikus korszaknak, ami örökre elveszett.

Valahogyan, csodával határos módon Azshara királynő és előkelő követői túlélték a katasztrófát. A magukból kibocsátott mágia visszacsapása megkínozta és eltorzította őket miközben a Forrás robbanásától felkorbácsolt tenger lerántotta őket a mélybe. Átok szállt rájuk és átalakulva új formát vettek fel, belőlük lettek a gyűlöletes kígyószerű nágák. Azshara gyűlölettel és haraggal eltelve egy hatalmas szörnyszülött lett, tükrözve azt a romlottságot és gonoszságot, ami mindig is benne rejtőzött.

Ott, mélyen a Forgatag alatt a nágák egy új várost építettek maguknak, Nazjatart, és szép lassan elkezdték újra felépíteni hatalmukat. Ezután több mint tízezer év telt el, míg a nagák felfedték létezésüket a felszíni világnak.

A Hyjal-hegy és Illidan ajándéka

A maroknyi éjelf, akik túlélték az iszonyatos robbanást, sebtében összetákolt tutajokra szálltak és lassan elindultak az egyetlen, látótávolságban levő földdarab felé. Valahogyan, Elune kegyelméből, Malfurion, Tyrande és Cenarius túlélte a Nagy Hasadást. A megfáradt hősök megegyeztek, hogy a túlélők élére állnak és új otthont keresnek népük számára. Néma csendben zajló útjuk során felmérték a világukat ért csapás nagyságát és ráébredtek, hogy önnön szenvedélyességük okozta a mindent elemésztő pusztítást. Bár Sargerast és a Légióját a Forrás pusztulása kitaszította a világból, Malfurion és társai gondolatait a győzelem rettenetes árán való töprengés kötötte le.

Számos előkelő is sértetlenül élte túl a kataklizmát. Ők a többi éjelffel együtt utaztak az új földrész partjai felé. Bár Malfurion nem bízott szándékaikban, egyelőre megelégedett azzal, hogy a Forrás energiái nélkül igazán nagy bajt nem okozhattak.

Mikor az elcsigázott éjelfek partra szálltak az új földrészen, felfedezték, hogy szent hegyük, a Hyjal is átvészelte a katasztrófát. Új otthon után kutatva Malfurion és az éjelfek felmásztak a Hyjal-hegy meredek emelkedőin és eljutottak a széljárta hegytetőre. A hegy hatalmas csúcsai között elhelyezkedő erdős völgybe leereszkedve egy békés kis tóra leltek. Rettenettel látták, hogy a tó vizét mágia szennyezte be.

Illidan, aki szintén túlélte a Hasadást, jóval előbb érkezett a Hyjal-hegy tetejére, mint Malfurion és az éjelfek. Őrülten vágyva rá, hogy a mágia továbbra is szabadon áramolhasson a világban, Illidan a hegyi tóba ürítette üvegcséit, melyek az Örökkévalóság Forrásából nyert értékes vizet tárolták. A Forrás erőteljes energiái gyorsan fellángoltak és létrehozták az új Örökkévalóság Forrását. Az örvendező Illidan hitte, hogy az új Forrás ajándék lesz az eljövendő generációk számára, így teljesen megdöbbent, mikor Malfurion kérdőre vonta és elmagyarázta neki, hogy a mágia természetéből fakadóan kaotikus, használata elkerülhetetlenül széleskörű korrupcióhoz és viszályhoz vezet. Illidan azonban még ezek után sem volt hajlandó lemondani mágikus képességeinek használatáról.

Malfurion tisztában volt vele, hogy hova vezethetnek Illidan kegyetlen mesterkedései, ezért elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra leszámol a hatalomtól megtébolyodott testvérével. Cenarius segítségével Malfurion egy kiterjedt földalatti börtönbe zárta Illidant, hogy az idők végezetéig maradjon ott leláncolva és hatalmától megfosztva. Hogy megbizonyosodjon testvére fogságban maradásáról, Malfurion a fiatal őrzőt, Árnydal Maievet jelölte ki Illidan személyes börtönőrének.

Az éjelfek tartottak tőle, hogy az új Forrás elpusztítása talán egy még nagyobb katasztrófát eredményezne, ezért inkább nem háborgatták. Malfurion pedig kinyilvánította, hogy népe soha többé nem gyakorolja a mágia művészetét. Cenarius felügyelete alatt elkezdték elsajátítani a druidizmus ősi tanait, hogy képessé váljanak a föld sebeinek begyógyítására és szeretett erdőik újratelepítésére a Hyjal-hegy lábánál.

Szólj hozzá!

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta