A draenori invázió
Ahogy a második háború tüzei lassan kialudtak, a Szövetség aggresszív lépéseket tett az ork fenyegetés kordában tartására. Lordaeron déli részén számos y fogolytábor épült az orkok elszállásolására. A lovagok és veterán Szövetséges katonák által őrzött táborok rendkívül hatékonynak bizonyultak. Noha az ork foglyok még mindig feszültek és csatára készek voltak, a különféle táborok vezetői, a régi börtönerődben, Barnavárban berendezett központjukból tartották fenn a rendet, vagy legalábbis erős kézzel tartották fenn rend látszatát.
Draenor pokoli világán azonban egy új ork sereg készült arra, hogy rajtaüssön a mit sem sejtő Szövetségen. Ner'zhul, Gul'dan egykori mestere sötét zászlaja alatt egyesítette a megmaradt ork klánokat. Az Árnyékhold klán segítségével az öreg sámán azt tervezte, hogy számos portált nyit Draenoron, amelyeken át új, romlatlan világokra léphetne át a Horda. Az új térkapuk fenntartásához szüksége volt Azerothról néhány megbűvölt ereklyére. Ezek megszerzéséhez Ner'zhul újra megnyitotta a sötét kaput és átküldte rajta ádáz szolgáit.
Az új Horda, olyan veterán főnökök vezetése alatt, mint Pokolsikoly Grom és Holtszem Kilrogg meglepte a Szövetséges védelmi erőket és szabadon fosztogatott a határvidéken. Ner'zhul pontos parancsait követve az orkok gyorsan megszerezték a szükséges ereklyéket, majd visszamenekültek Draenor biztonságába.
Terenas, Lordaeron királya tartott tőle, hogy az orkok ismét Azeroth lerohanására készülnek, ezért összehívta legmegbízhatóbb vezéreit. Turalyont tábornokot és Khadgart azzal bízta meg, hogy vezessenek át egy expedíciót a sötét kapun, hogy egyszer s mindenkorra véget vessenek az ork fenyegetésnek. Turalyon és Khadgar seregei átkeltek Draenorra, ahol sorozatos összetűzésekbe keveredtek Ner'zhul klánjaival a megkínzott Pokoltűz Fennsíkon. Khadgar még a nemes elf Szélfutó Alleria, a törp Vadpöröly Kurdran és a veterán katona, Trollvész Danath segítségével sem tudta megakadályozni, hogy Ner'zhul megnyissa a térkapuit más világokra.
Ner'zhul tehát végül megnyitotta az új világokra vezető térkapuit, de nem láthatta előre, hogy milyen rettenetes árat fog fizetni érte. A portálok hihetetlen energiái lassan szétszakították Draenort. Miközben Turalyon seregei elkeseredetten harcoltak azért, hogy hazatérhessenek Azerothra, Draenor világa megroskadt és elkezdett összeomlani. Pokolsikoly Grom és Holtszem Kilrogg ráébredtek, hogy Ner'zhul őrült tervei az ork faj végét jelenthetik, ezért gyorsan összehívták a megmaradt orkokat és visszamenekültek Azeroth viszonylagos biztonságába.
Draenoron Turalyon és Khadgar meghozták a végső döntést, hogy önmagukat feláldozva még azon az oldalon elpusztítják a sötét kaput. Bár tudták, hogy ez mind saját, mind követőik életébe fog kerülni, de ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy biztosítsák Azeroth túlélését. Miután Pokolsikoly és Holtszem elkeseredett erőfeszítéssel keresztülverekedték magukat az emberek vonalain, majd a kapun átkelve megmenekülhetek, de ahogy a sötét kapu felrobbant mögöttük, nekik és az Azerothon maradt orkoknak immáron nem volt többé visszaút.
Ner'zhul és hűséges Árnyékhold klánja átléptek a legyobb újonnan létrehozott térkapun, miközben hatalmas vulkánkitörések szaggatták szét Draenor kontinenseit. A lángoló tengerek kitörtek medrükből és elárasztották a vidéket, majd a megkínzott világot elemésztette egy hatalmas, apokaliptikus erejű robbanás.
A Lidérckirály születése
Ner’zhul és követői a Torz Túlnanba jutotak, arra az éteri síkra, amely a Sötét Mélységben létező összes világot egymáshoz láncolja. Szerencsétlenségükre Kil'jaeden és démoni szolgái már vártak rájuk. Kil'jaeden, aki megfogadta, hogy megbosszulja Ner'zhul korábbi büszke ellenállását lassan, ízenként tépte darabokra az öreg sámán testét. Kil'jaeden életben és sértetlenül hagyta a sámán lelkét, hogy Ner'zhul teljesmértékig tudatában legyen teste brutális feldarabolásának. Bár Ner'zhul könyörgött a démonnak, hogy engedje el szellemét és hagyja őt meghalni, a démon gonoszul azt válaszolta, hogy a Vérszerződés, amit jóval korábban kötöttek, még mindig érvényes és hogy Ner'zhullal még tervei vannak.
Mivel az orkoknak nem sikerült meghódítaniuk a világot a Lángoló Légió számára, Kil'jaeden arra kényszerült, hogy egy új sereget toborozzon abból a célból, hogy káoszt szítson Azeroth királyságaiban. Ez az új sereg azonban már nem eshetett áldozatául azoknak a kicsinyes rivalizálásoknak és belviszályoknak, amelyek végül megfertőzték a Hordát. Könyörtelennek és megszállottnak kellett lennie, hogy csak a feladatával foglalkozzon. Kil'jaeden ez alkalommal nem hibázhatott.
Kil'jaeden még egy utolsó esélyt adott Ner'zhul tehetetlen, börtönbe zárt lelkének: vagy szolgálja a Légiót, vagy különben örök kárhozatra ítéli. Ner'zhul meggondolatlanul ismét belement démoni alkuba. Lelkét egy különlegesen elkészített, gyémántkemény jégtömbbe helyezték, amelyhez a jeget a Torz Túlnan távoli zugaiban gyűjtötték. A fagyos koporsóba zárva Ner'zhul érezte, amint tudata tízezerszeresére tágult. A démon kaotikus energiái által megrontott Ner’zhulból egy kísértetszerű, felfoghatatlan hatalommal bíró lény született. Abban a pillanatban a Ner'zhulként ismert ork örökre megszűnt létezni és helyette megszületett a Lidérckirály.
Ner'zhul hűséges halállovagjait és Árnyékhold klánbeli követőit ugyancsak átformálta a démon kaotikus hatalma. A romlott mágiahasználókat darabokra tépte a démoni energia, majd csontváz-lidércekként alkotta újjá őket. A démon ily módon biztosította, hogy követői még haláluk után is feltétel nélkül szolgálják Ner'zhult.
Amikor eljött az ideje, Kil'jaeden felfedte a Lidérckirály előtt feladatot, amely miatt megteremtetett. Ner'zhul küldetése az lett, hogy egy járvány révén halált és rettegést terjesszen Azeroth szerte, amely örökre eltörli majd az emberek civilizációját. A járvány áldozatai élőholtakként támadnak fel és szellemük örökre Ner'zhul vasakaratához kötődik majd. Kil'jaeden megígérte, hogy ha Ner'zhul sikerrel teljesíti sötét küldetését és az emberiség írmagját is eltörli a világról, akkor megszabadul majd az átoktól és kap egy új, egészséges testet.
Noha Ner'zhul beleegyezett mindenbe és láthatóan készséggel várta, hogy eljátssza a rá osztott szerepet, Kil'jaeden mégis szkeptikus maradt szolgája hűségét illetően. Azzal, hogy a Lidérckirályt testetlenül egy kristálykemény szarkofágba zárta, rövidtávon bebiztosította hűségét, de a démon tudta, hogy rajta kell tartania a szemét. Ezért Kil'jaeden megparancsolta saját elit testőreinek, a vámpírikus rémuraknak, hogy biztosítsák, hogy Ner'zhul valóban elvégzi a rábízott rettenetes feladatot. Tichondrius, a rémurak népének leghatalmasabb és legravaszabb tagja örült a kihívásnak; lenyűgözte a ragály hevessége, és az, hogy a Lidérckirálynak lehetősége volt egy valóságos népírtás véghezvitelére.