IV. fejezet: A Szövetség és a Horda (5/3)
A Jégkorona és a Fagytrón
Kil'jaeden lehajította Ner'zhul jeges sírját Azeroth világára. A kemény kristály tüzes csóvája keresztül hasított az éjszakai égen, majd becsapódott Északszirt távoli, jeges kontinensébe, mélyen belefúródva a Jégkorona gleccserbe. A fagyott kristály alakja eldeformálódott a heves becsapódástól, sokkal inkább egy trónra hasonlított immáron, amelyben Ner'zhul bosszúra éhes szelleme kavargott.
A fagyos trónba zárt Ner'zhul kinyúlt mérhetetlen tudatával és megérintette Északszirt bennszülött lakóinak elméjét. Könnyűszerrel rabszolgaságba taszította számos lény elméjét, például a jégtrollokat és az ádáz wendigókat, majd egyre növekvő, gonoszsággal átitatott árnyékába vonta őket. Szellemi ereje szinte korlátlannak bizonyult, s ennek révén létrehozott egy kisebb sereget, amely a Jégkorona kanyargó labirintusában várakozott. Ahogy a Lidérckirály egyre növekvő képességeit próbálgatta a rémurak állandó felügyelete alatt, egyszercsak felfedezett egy távoli ember települést a hatalmas Sárkánymétely puszta peremvidékén. Hirtelen jött szeszélyből elhatározta, hogy kipróbálja hatalmát a gyanútlan embereken.
Ner'zhul elindította az élőholt-járványt, ami előtört a Fagytrón mélyéből, és megindult a jeges pusztaságon. A járványt puszta akaratával irányítva egyenesen az emberi falu közepébe vezette. A településen három napon belül mindenki meghalt, csakhogy nem sokkal később az elhullott falusiak zombiszerű tetemekként éledjenek fel. Ner'zhul úgy érzékelte mindegyikük szellemét és gondolatait, akár a sajátját. Az elméjében tomboló orkánszerű hangzavartól Ner'zhul még hatalmasabb lett, mintha szellemek valamiféle régóta vágyott táplálékként szolgáltak volna számára. Úgy találta, hogy gyerekjáték volt számára a zombik cselekedeteit irányítani és rákényszeríteni őket bármire, amire csak akarta.
Az elkövetkező hónapok során Ner'zhul tovább kísérletezett az élőholt ragállyal és Északszirten minden egyes embert saját uralma alá vont. Élőholt serege napról napra egyre gyarapodott, és tudta, hogy közeleg az első igazi erőpróba ideje.
A Grim Batoli csata
Időközben a háborúdúlta déli földeken a Horda szétszóródott maradványai a puszta túlélésükért küzdöttek. Bár Pokolsikoly Grom és a Csatadal klán elkerülte a fogságba esést, Holtszemet és a Véresüreg klánt bekerítették, majd a lordaeroni fogolytáborokba zárták őket. A nagy árat követelő lázadások ellenére a táborok őrparancsnokai hamarosan ismét visszaszerezték a dühödt foglyok feletti uralmat.
A Szövetség tudtán kívül az orkok egy nagyobb csoportja még mindig szabadon járt Khaz Modan északi vidékein. A Sárkánybendő klán a hirhedt boszorkánymester, Nekros vezetésével egy ősi ereklye, a Démonlélek használatával irányítása alatt tartotta Alexstraszát és utódait. A sárkánykirálynőt túszként használva Nekros titokban felállított egy sereget az elhagyatott - egyesek szerint átkozott - Grim Batoli Vadpöröly erődben. Nekros azt tervezte, hogy a hatalmas vörös sárkányokkal megerősített seregét a Szövetség ellen vezeti, abban a reményben, hogy ezzel újraegyesítheti a Horda maradványait és folytathatja Azeroth meghódítását. Látomása azonban nem válhatott valóra: egy csapatnyi ellenálló, az elf Szélfutó Vereesa és a törpe Sárkányölő Falstad az ember mágus, Rhonin vezetésével elpusztította a Démonlelket és kiszabadította a sárkánykirálynőt Nekros karmai közül.
Haragjukban Alexstrasza sárkányai porig rombolták Grim Batol erődjét, így a Sárkánybendő klán nagy részét elemésztették a lángok. Nekros nagyratörő tervei füstbe mentek, miután a túlélőket a Szövetséges csapatok szépen összegyűjtötték és bezárták őket az elkülönítő táborokba, amelyek már vártak rájuk. A Sárkánybendő klán veresége egyben a Horda végső vereségét is jelentette és vele együtt nyomtalanul eltűnt az orkok démoni vérszomja is.