Ajánló

A Birodalom árnyai 1
Star Wars

A Birodalom árnyai 1

Hozzászólások

  • D4RKKM4N 2017.11.17. 17:32
    Nagyszerű történet és szereplők, tetszik hogy a Káosz képviselői nem csak egy lábjegyzet ...

    Bővebben...

     
  • KongFan 2017.11.16. 22:25
    Jogi f*szkodás az eredeti kiadó részéről.

    Bővebben...

     
  • Intruder1 2017.11.16. 12:22
    Mik azok a köztudott akadályok?

    Bővebben...

     
  • solymosgyu 2017.11.16. 10:05
    ez már pár hete olvasható az oldalon.

    Bővebben...

     
  • Sepi 2017.11.16. 06:43
    Nagyon örülünk neki. :)

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 181 vendég és 6 tag böngészi

  • balint85
  • csabala
  • forintuser
  • Gaskin
  • Kouga
  • Zotyababy

IV. fejezet: A Szövetség és a Horda (5/4)

A orkok letargiája

A hónapok múlásával egyre több ork fogly került a fogolytáborokba. A táborok lassan már szűkösnek bizonyultak, így a Szövetség kénytelen volt új táborokat építtetni az Alterac-hegységtől délre elterülő mezőkön. A növekvő számú táborok fenntartásához és ellátásához Terenas király új adót vetett ki a Szövetség tagjaira. Ez az adó, a határviták feletti politikai feszültségek mellett széleskörű felháborodást váltott ki. Úgy tűnt, hogy a törékeny paktum, ami a legsötétebb órájukban eggyé kovácsolta az emberek országait most bármely pillanatban összeroppanhat.

A politikai feszültségek közepette számos táborparancsnok észlelte, hogy ork foglyokon furcsa változás mentek végbe. Idővel jelentősen csökkent az orkok azon igyekezete, hogy megszökjenek a táborokból, vagy egymás között harcoljanak. Az orkok egyre zárkózottabbak és lehangoltabbak lettek. Noha nehéz volt elhinni, de az orkok - akiket a valaha Azerothon élő legagresszívebb fajnak tartottak - teljesen elvesztették harci kedvüket. A különös letargia előtt zavarodottan álltak a Szövetség vezetői miközben az egyre gyorsabban terjedt tovább a rohamosan gyengülő orkok soraiban.

Néhányan arra következtettek, hogy talán egy furcsa betegség, amire csak az orkok fogékonyak, okozhatta a döbbenetes méreteket öltő letargiát. Ám Antonidas a dalarani főmágus másfajta hipotézissél állt elő. Antonidas az orkok történelmét kutatta és abból a kevés információból, ami rendelkezésére állt végül sikerült kiderítenie, hogy az orkokat generációkon keresztül megbénította valamiféle démoni befolyás. Arra következtetett, hogy az orkokat már Azeroth első inváziója előtt megfertőzték ezek az erők. Nyilvánvaló volt, hogy a démonok feltüzelték az orkok vérét és ennek eredményeként vált szinte természetfelettivé az erejük, a kitartásuk és a haragjuk is.

Antonidas teóriája szerint az orkokat sújtó letargia valójában nem betegség volt, hanem egyfajta elvonási tünet, ami abból eredt, hogy már nem álltak kapcsolatban azokkal a boszorkánymesteri mágiákkal, amelyek félelmet nem ismerő, vérszomjas harcosokká tették őket. Bár a tünetek nyilvánvalóak voltak, Antonidas nem talált orvosságot az orkok állapotának javítására. Varázslótársai és néhány magasrangú Szövetséges vezető véleménye ellenben az volt, hogy az orkok meggyógyítása meggondolatlan cselekedet lenne. Antonidas így magára maradva töprengett tovább az orkok állapotának rejtélyén és a végkövetkeztetésként azt vonta le, hogy valamiféle spirituális gyógymódra lesz szükségük.

Az új Horda

A fogolytáborok táborok főparancsnoka, Setétláp Aedelas az ork foglyok felügyeletét a börtönerődből, Barnavárból látta el. Egy bizonyos orkra azonban különös figyelmet fordított: arra az árva gyermekre, akit mintegy tizennyolc évvel korábban talált. Setétláp kedvenc szolgájaként neveltette fel a fiatal orkot és a Thrall nevet adta neki. Taktikai ismereteket, filozófiát és harci fogásokat taníttatott neki, sőt Thrall még gladiátor kiképzést is kapott. Összeségében a korrupt főparancsnok egy élő fegyvert akart faragni az orkból.

Kemény gyermekkor ellenére a fiatal Thrallból erős, gyors észjárású orkká cseperedett, aki a szíve mélyén érezte, hogy a szolgák élete nem neki való. Mire felnőtt már megtudott egyet-mást népéről, az orkokról, akikkel sosem találkozott, hiszen legyőzésük után többségüket a fogolytáborokba zárták. A pletykák szerint Sorspöröly, az ork vezér megszökött Lordaeronról és elbujdosott. Csak egyetlen klán maradt teljes titokban hátra, amely próbálta elkerülni a Szövetség folyton kutató tekintetét.

A ravasz, ám még tapasztalatlan Thrall megszökött Setétláp erődjéből és útra kelt, hogy megtalálja fajtáját. Útja során Thrall felderítette a fogolytáborokat és azt látta, hogy egykoron hatalmas népe furcsán magába roskadt és letargiába esett. Mivel nem azokat a büszke harcosokat találta, akiknek a keresésére indult, Thrall elhatározta, hogy felkutatja az utolsó, veretlen ork főnököt, Pokolsikoly Gromot.

Bár az emberek a sarkában loholtak, Pokolsikolyban mégis élénken élt a Horda csaták iránti olthatatlan szomja. Saját hűséges klánja, a Csatadal segítségével Pokolsikoly folytatta a gerillaháborút meggyötört népének ellenségeivel ellen. Balszerencséjére Pokolsikoly nem talált módot arra, hogy felrázza kábulatukból a fogságba esett orkokat. A fogékony Thrallt erősen inspirálta Pokolsikoly idealizmusa, így szívébe fogadta a Hordát és annak harcos hagyományait.

A saját gyökerei után kutató Thrall északra utazott, hogy megkeresse a legendás Dérfarkas klánt. Thrall megtudta, hogy Gul'dan száműzte a Dérfarkasokat az első háború kezdetén. Arról is tudomást szerzett, hogy ő maga a fia és örököse volt az ork hősnek, Durotannak, a Dérfarkasok főnökének, akit mintegy húsz évvel korábban gyilkoltak meg a vadonban.

Az agg sámán, Drek'Thar gyámsága alatt Thrall megismerkedett népének ősi sámán kultúrájával, amelyet elfeledtek Gul'dan gonosz uralma alatt. Idővel Thrallból yhatalmú sámán lett és felvette az öröksége jogán őt megillető címet is: a száműzött Dérfarkasok főnöke lett. Az elemek hatalmával felvértezve, saját végzetét keresve Thrall útnak indult, hogy felszabadítsa a fogságba esett klánokat és kigyógyítsa népét a démoni rontásból.

Vándorlásai során Thrall rátalált az idős hadfőnökre, Sorspöröly Orgrimra, aki már hosszú évek óta remeteként élt. Sorspöröly, aki közeli barátja volt Thrall apjának, úgy döntött követi a fiatal, eltökélt orkot és segít neki felszabadítani a fogságban tartott klánokat. Számos veterán főnök támogatásával Thrallnak végül sikerült feltámasztania a Hordát és új spirituális identitást adni a népének.

Népének újjászületését szimbólizálandó Thrall visszatért Setétláp erődjébe, Barnavárba és keresztül húzta korábbi urának számításait azáltal, hogy ostrom alá vette a fogolytáborokat. A győzelemnek azonban hatalmas ára volt: az egyik tábor felszabadításakor Sorspöröly elesett a csatában.

Thrall magához vette Végzetpöröly legendás harcikalapácsát és magáraöltötte annak fekete lemezvértjét is, ezzel ő lett a Horda új hadfőnöke. Az elkövetkező hónapok során Thrall kicsi, ám hatékony Hordája felszámolta a foglytáborokat és kiváló taktikai érzékével hiábavalóvá tette a Szövetség minden ellene irányuló erőfeszítését. Legjobb barátja és mentora, Pokolsikoly Grom támogatásával Thrall azon fáradozott, hogy népe soha többé ne legyen rabszolga.

Szólj hozzá!

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta