V. fejezet: A Lángoló Légió visszatérése (4/2)
Archimonde visszatérése és kalimdori útja
Miután Kel'Thuzad ismét Azeroth földjére lépett, Arthas dél felé indult, Dalaran ellen vezette az Ostort. A lich meg akarta szerezni Medivh yhatalmú varázskönyvét, hogy azt felhasználva, újra a világába idézze Archimonde-ot. Onnantól pedig maga Archimonde indította volna meg a Légió végső invázióját. Még a Kirin Tor varázslóinak sem sikerült megakadályozniuk, hogy Arthas erői megszerezzék Medivh könyvét és így hamarosan Kel'Thuzad birtokában volt minden, amire szüksége volt ahhoz, hogy elvégezze a varázslatot. Tízezer év száműzetés után után Archimonde, a hatalmas démon ismét Azeroth földjére léphetett. Azonban nem Dalaran a végső céljuk. Kil'jaeden parancsára Archimonde és démonai csatlakoztak az élőholt Ostorhoz és Kalimdor ellen vonultak azzal a céllal, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát.
A káosz közepette egy magányos, rejtélyes próféta bukkant fel, hogy útmutatást nyújtson a halandó fajoknak. Ez a próféta nem más volt, mint Medivh, az utolsó Őrző, aki csodával határos módon visszatért a mélységből, hogy vezekeljen múltbeli bűneiért. Medivh a Hordát és a Szövetséget is figyelmeztette a veszedelemre, amellyel szembekerültek, és a két fél összefogását sürgette. A generációkon átívelő gyűlölködést azonban sem az orkok, sem az emberek nem tudták elfelejteni, ezért a megbékélésnek még csak lehetőségéről sem akartak hallani. Medivh kénytelen volt mind a két fajjal külön-külön tárgyalni, így végül ravaszsága és jövendölései segítségével sikerült rávennie őket, hogy átkeljenek a tengeren Kalimdor legendás földjére. Az orkok és az emberek hamarosan találkoztak a Kaldoreiek hosszú ideje rejtett civilizációjával.
Thrall vezetése alatt az orkok sorozatosan akadályokba ütköztek miközben átkeltek kalimdori Pusztaságokon. Noha sikerült barátságot kötniük Vérespata Cairne-nel és tauren harcosaival, az orkok egy részét annyi év után ismét magával ragadta a démoni vérszomj. Thrall egyik főparancsnoka, Pokolsikoly Grom még a Hordát is elárulta, amikor átadta magát alantas ösztöneinek. Pokolsikoly és hűséges Csatadal klánjának harcosai Kőrisvölgy erdejeiben portyáztak és többször is összecsaptak az ősidők óta itt élő éjelfek Őrszemeil. A félisten, Cenarius biztos volt benne, hogy az orkok visszatértek korábbi háborúzó életmódjukhoz, ezért előjött rejtekéből, hogy elűzze Pokolsikolyt és orkjait. Természetfeletti gyűlöletüktől és erejüktől hajtva Pokolsikoly és ork követői megölték Cenariust és megmérgezék az ősi erdőt. Végül Pokolsikoly visszaszerezte becsületét azzal, hogy segített Thrallnak legyőzni Mannoroth-t, azt a démon urat, aki először átkozta el az orkok vérvonalát gyűlölettel és dühvel. Mannoroth halálával az orkok vérét sújtó átok végre megszűnt.
Míg Medivh azon fáradozott, hogy meggyőzze az orkokat és az embereket az összefogás létfontosságáról, az éjelfek saját titokzatos módjukon küzdöttek a Légió ellen. Szellőszó Tyrande, az éjelf Őrszemek halhatatlan főpapnője elkeseredetten küzdött azért, hogy kiűzze Kőrisvölgy erdeiből a démonok és az élőholtak seregeit. Tyrande érezte, hogy ehhez segítségre lesz szüksége, így elhatározta, hogy felébreszti az éjelf druidákat ezeréves álmukból. Régi szerelme, Viharhozó Malfurion segítségével Tyrande sikeresen megerősítette a védelmet és visszaszorította a Légiót. Malfurionnak köszönhetően maga a természet ébredt fel, hogy elpusztítsa a Légiót és szövetségesét, az Ostort.
Míalatt az alvó druidákat kereste, Malfurion rátalált arra az ősi börtönkriptára hol testvérét, Illidan sínylődött rabláncra verve. Miután meggyőződött arról, hogy segíteni fogja őket a Légió ellenében, Tyrande szabadon engedte. Noha Illidan valóban Segítette őket egy ideig, később megszökött, hogy saját útját járja tovább.
Az éjelfek beásták magukat és eltökélten folytatták harcukat a Lángoló Légió ellen. A Légió nem tett le tervéről, hogy uralma alá vonja a végtelen forrást, amely immár régóta világfan erejének forrása és az éjelf királyság szíve volt. Ha a Fa ellen tervezett támadásuk sikerrel járt volna, a démonok szó szoros értelmében darabokra szaggathatták volna a világot.
A hyjal-hegyi csata
Medivh irányítása alatt Thrall és Büszkemocsár Jaina – a kalimdori emberi hadak vezére - végül rádöbbentek, hogy félre kell tenniük a köztük levő ellentéteket. Ugyanakkor a Malfurion és Tyrande vezette éjelfek is egyet értettek végre abban, hogy egyesíteniük kell az erejüket az idegenekkel, ha meg akarják védeni a Világfát. Azeroth szövetségre lépett fajai a közös cél érdekében együttes erővel igyekeztek legjobb tudásuk szerint megerősíteni a világfa energiáit. A világ erejével felvértezett Malfurion elszabadította Nordrassil elemi dühét, végleg elpusztítva ezzel Archimonde-ot, és elvágta a Légiót minden kötelékét a végtelen forráshoz. A végső csata a gyökeréig megrázta Kalimdor kontinensét. Mivel már képtelen volt erőt meríteni a forrásból, a Lángoló Légió elbukott a halandó seregek egyesített erejével szemben.