V. fejezet: A Lángoló Légió visszatérése (4/4)
Belháború a Ragályföldeken
Ner'zhul, a Lidérckirály tudta, hogy kevés ideje maradt. A fagyos trónba börtönözve sejtette, hogy Kil'jaeden elküldi majd ügynökeit, hogy elpusztítsák őt. Illidan varázslata yon komoly károkat okozott, megrepesztette a fagyos trónt, így a Lidérckirály hatalma napról napra csökkent. Kétségbeesetten próbálta menteni magát, ezért magához hivatta leghatalmasabb halandó szolgáját, Arthas herceget, a halállovagot.
A Lidérckirály gyengesége miatt Arthas saját hatalma is megfogyatkozott, aminek következtében kitört a polgárháború Lordaeronon. Szélfutó Sylvanas, a sikítószellem, a megmaradt élőholt haderő felének parancsnoka magához ragadta az élőholt birodalom irányítását. Arthas, a Lidérckirály hívásának engedelmeskedve kénytelen volt az Ostort helyettesére, Kel'Thuzadra bízni miközben a háború már a Ragályföldek egészére kiterjedt.
Végül Sylvanas és a magukat Elhagyatottaknak nevező lázadó élőholtak elfoglalták Lordaeron romba dőlt fővárosát. A romváros alatt az Elhagyottak felépítették saját főhadiszállásukat és megesküdtek rá, hogy legyőzik az Ostort és elűzik földjeikről Kel'Thuzadot és talpnyalóit.
A legyengült, de urát bármiáron menteni igyekvő Arthas eközben megérkezett Északszirtre, ám Illidan ái és vérelfjei már vártak rá. Arthas és nerubián szövetségesei kénytelenk voltak versenyt futni Illidan haderőivel, hogy időben elérjék a Jégkorona-gleccsert és megvédhessék a fagyos trónt.
A Lidérckirály diadala
Minden gyengesége ellenére Arthas végül megelőzte Illidant és elsőként jutott el a fagyos trónhoz. Rúnakardját, a Fagysiratót használva Arthas széttörte a Lidérckirály jeges börtönét és ezzel kiszabadította Ner'zhul mágikus sisakját és mellvértjét. Arthas saját fejére helyezte a mérhetetlen hatalommal bíró sisakot és ezzel ő lett az új Lidérckirály. Ner'zhul és Arthas lelke egyesült, egyetlen, minden képzeletet felülmúló hatalommal bíró lénnyé változva, ahogy azt Ner'zhul végig tervezte. Míg Illidan és harcosai kénytelenek voltak visszavonulni a Külsőföldre, addig Arthas a világon valaha létezett egyik leghatalmasabb entitássá vált.
Arthas, az új és halhatatlan Lidérckirály, jelenleg Északszirten él, állítólag a Jégkorona citadella újjáépítésén fáradozik. Hű helyettese, Kel'Thuzad a Ragályföldeken állomásozó Ostor csapatok parancsnoka. Sylvanas és a lázadó Elhagyottjai egyedül a Tirisfal Ligetet, a háború dúlta királyság egy kicsiny részét uralják.
Régi gyülölködés – Kalimdor gyarmatosítása
Noha a győzelem az övék volt, a halandó fajok egy háború tépázta világban találták magukat. Az Ostor és a Lángoló Légió szinte teljesen elpusztította a Lordaeroni civilizációt és kishíján Kalimdor is erre a sorsra jutott. Az erdők gyógyításra, a régi sérelmek az eltemetésükre, az otthonok pedig az újjáépítésre vártak. A háború mindegyik fajt mélyen érintette, de most önzetlenül fogtak össze egy új kezdet reményében, amelynek alapja a Szövetség és a Horda között kötött törékeny béke lett.
Thrall Kalimdor kontinensére vezette az orkokat, ahol tauren bajtársaik segítségével új otthont teremtettek. Új hazájukat Thrall meggyilkolt apja után Durotarnak nevezték el, majd nekiláttak, hogy újjáépítsék egykori dicső társadalmukat. Most, hogy a démoni átok végetért, a Horda a korábbi hadi gépezetből egy laza szövetséggé változott, amely a hódítás helyett sokkal inkább a túlélést és a jólét tűzte ki maga elé célként. A nemes taurenek és a sötétlándzsa törzs ravasz trolljainak segítségével Thrall és az orkok népe egy új, békés korszak elé nézett saját földjükön.
A megmaradt Szövetséges erők Büszkemocsár Jaina vezetése alatt Kalimdor déli részén telepedtek le. A Porlepte-öböl keleti partján építették fel Theramore zord kikötőerődjét, majd az emberek és törp szövetségeseik vállvetve igyekeztek túlélni egy olyan vidéken, ami állandó veszélyeket rejtett számukra. Noha Durotar védői és Theramore katonái megtartották a köztük fennálló békét, ez a törékeny nyugalom nem tartott sokáig.
Az orkok és emberek közötti ingatag lábakon álló béke felbillent, amikor egy hatalmas Szövetséges flotta jelent meg Kalimdor partjainál. Ez a flotta, Büszkemocsár Daelin Főadmirális, Jaina édesapjának vezetése alatt még azelőtt hagyta el Lordaeront, mielőtt Arthas elpusztította a királyságot. Hosszú és kimerítő, hónapokig tartó hajóútja során Büszkemocsár admirális végig a túlélő Szövetséges haderők után kutatott.
Büszkemocsár armadája komoly fenyegetést jelentett a régió stabilitására nézve. A második háború ünnepelt hőseként Jaina apja a Horda esküdt ellensége volt és feltett szándéka volt, hogy elpusztítja Durotart, mielőtt az orkok megvethetnék lábukat a kontinensen.
A főadmirális rettenetes döntés meghozatalára kényszerítette Jainát: támogassa őt az orkok elleni hadjáratban, elárulva ezzel újdonsült szövetségeseit, vagy szálljon szembe saját apjával, hogy megőrizze a Szövetség és a Horda között végre-valahára megvalósult törékeny békét. Jaina sokáig vívódott magában, de végül ez utóbbit választotta és segített Thrallnak legyőzni elvakult apját. Sajnálatos módon Büszkemocsár admirális életét vesztette a csatában, mielőtt Jaina békét köthetett volna vele, vagy bebizonyíthatta volna, hogy az orkok immár nem a korábban megismert vérszomjas szörnyek. Hűségéért cserébe az orkok szabad elvonulást biztosítottak Jaina csapatainak, melyek így biztonságban hazatérhettek Theramore-ba.