Fontolás, de okosan
Ez a segédlet bemutatja, hogyan lehet viszonylag egyszerűen és megbízhatóan magyar ékezetes karaktereket létrehozni a FontLab 5-ösben.
Betűkészlet szerkesztése
Avagy hogyan készülnek a képernyőn látható karakterek:
-
A kódlapot állítsd át nyugatiról kelet-európaira. A program beállításaitól és néha a betöltött betűkészlettől is függően ez a fül alul vagy felül lehet. Az alapbeállítás MS Windows 1252 Western szokott lenni, ezt állítsd át Windows 1250 Central European-re.
-
Előfordulhat, hogy egyes vagy minden honosítandó betűtípus helyén már van valami. Ha duplán kattintasz valamelyik betűre, megnyílik a szerkesztőablak. Amennyiben a betű halványszürke körvonalú, úgy egy automatikusan generált fajta, amin az ékezet jó eséllyel nem ott van, ahol kell lennie. Ha mégis, akkor nem kell tovább foglalkozni vele. Ha a betű azonban fekete körvonallal bír, rajta fekete pöttyökkel (vektorvégpontok), akkor aktív és szerkeszthető, vagyis jó eséllyel kézzel készített, és nem nagyon kell már foglalkozni vele.
-
Amennyiben az ékezetes betűk helyén nincs semmi, neked kell létrehozni őket. A magyar abc ékezetes betűinek a következők felelnek meg:
-
Á → 00C1
-
á → 00E1
-
É → 00C9
-
é → 00E9
-
Í → 00CD
-
í → 00ED
-
Ó → 00D3
-
ó → 00F3
-
Ö → 00D6
-
ö → 00F6
-
Ő → 0150
-
ő → 0151
-
Ú → 00DA
-
ú → 00FA
-
Ü → 00DC
-
ü → 00FC
-
Ű → 0170
-
ű → 0171
Amit a közép-európai kódlap nélkül nem lehet látni, azok az Ő-ő és Ű-ű párosok. Ezek amúgy a programban közvetlen a rövid ékezetes párjaik előtt állnak.
Létrehozni kétféleképp lehet betűket. Az egyik, hogy egyszerűen duplán kattintunk a megfelelő helyeken, és a program automatikusan belehelyezi a megfelelő alap karaktereket (A, a, E, e stb.). Ám időnként megpróbálja ilyenkor automatikusan létrehozni a megfelelő ékezeteket is, amik az esetek legnagyobb részében nem igazán használhatóak. Ilyenkor vagy kézzel ki kell törölni az összes ékezetet, vagy manuálisan elhelyezni az alap karaktereket. Ehhez egyszerűen elég egy másolás-beillesztés segítségével a megfelelő helyre másolni az alap karaktereket.
-
-
Ékezetként sok karakter funkcionálhat. A legtöbbször az aposztróf (') vagy az idézőjelek (”) a legjobbak, de akár a rövid i szára, esetleg a vessző is beválhat. Az Ö-ö, Ü-ü pontjaira általában megfelel a közönséges pont vagy, ha van, az i pontja is.
Amint megvan a megfelelő ékezetjelölt, kattints duplán a karakterére, és megnyílik a karakterszerkesztő ablak. Itt egyszerűen egérrel válaszd ki a megfelelő alakot. De ha duplán kattintasz egy egyenes szakaszra (vagyis nem az egyik pontra), akkor a program automatikusan kiválasztja azt a zárt formát, aminek az a része. Ugyanakkor legtöbbször elég egyszerűen csak téglalapot húzni az egérrel. Amint kiválasztottad a megfelelő alakot, másold ki (ctrl+c) -
Nyisd meg azt a karaktert, amire az ékezetnek kerülnie kell, majd illeszd be a leendő ékezetet (ctrl+v). Ez általában rossz helyen lesz és rossz méretben. Az alak formálásához nyomj meg a ctrl+9 kombinációt. Most már mozgathatod és torzíthatod az ékezetet, a felül középen lévő csúszkával még dönteni is lehet, illetve a jobb középen lévő fogóponttal forgatni. Alakítsd a megfelelő mértékben és vidd a helyére, majd nyomj Entert.
Megjegyzés: Amennyiben újra a kijelölés parancsot szeretnéd alkalmazni a szerkesztés helyett, nyomd meg az 1-es billentyűt. Semmi funkcióbillentyű, csak simán egy 1-es.
Amint az ékezet megfelelőnek tűnik, másold ismét ki (ctrl+c). -
Nyisd meg a többi karaktert, amire ez az ékezet kerülne (ha az Á-val kezdtél, akkor értelemszerűen É, Í, Ó és Ú) és illeszd be oda az ékezetet (ctrl+v). Legtöbbször kicsit jobbra csúszva jelennek ilyenkor meg, ekkor nyomj ismét egy ctrl+9-et és mozgasd őket a megfelelő helyre. Ha nyomva tartod mozgatás közben a Shift billentyűt, akkor eltolhatod az x tengely mentén anélkül, hogy a magassága megváltozna. Ez az egységes kép kialakításában sokat segíthet.
Megjegyzés: Amennyiben az ékezetet vagy bármi mást aközben másolsz vágólapra, hogy aktív körülötte a szerkesztőmód (ctrl+9), akkor beillesztéskor is szerkesztőmódban fogja betenni. -
Ő és Ű esetén nyisd meg valamelyiket, másold be az ékezetet, majd csúsztasd el a helyére. Ekkor másold ki megint, illeszd be, és a Shift nyomva tartása mellett csúsztasd a második ékezetet is a helyére, hogy egy szintben legyenek. Majd nyomd meg az 1-est, jelöld ki a kettős ékezetet, másold ki, és illeszd be a másik karakterbe is.
-
Ö és Ü esetében ismételd meg a fentebbi lépést, csak egy megfelelő méretűre igazított ponttal vagy más megfelelő formával.
Megjegyzés: Amennyiben akarsz Ä-ä és egyéb, pontot használó karaktereket a betűkészletbe, egyszerűen csak másold át rájuk az Ö-ről vagy Ü-ről.
A betűkészlet adatlapjának kitöltése
Ami ahhoz kell, hogy az elkészített font működjön is
-
Nyisd meg a File> Font Info... ablakot.
-
A Names and Copyright készletet nyisd le. A legelső fülön (Basic set) adhatod meg a Font nevét. Ez az a név, ami a programokban látszódni fog a betűkészlet neveként. Mivel ez főleg képregény-beírók számára készülő dokumentum, amihez sok font kell általában, javasolt valami olyan prefixumot rakni elé, amivel könnyedén be lehet azonosítani a betűkészlet fajtáját.
(A HálóZsákon jelenleg a következők vannak érvényben: HzsC: Comics, vagyis bubikba való; HzsH: Hand, vagyis kézírás jellegű; HzsMed: Medieval, vagyis középkori, kódex-szerű; HzsR: Robot, géphangokhoz; HzsT: Title, címfeliratokhoz – sok ilyen fontnál csak betűk és alap írásjelek vannak, szövegre nem igazán alkalmasak; HzsW: Weird, vagyis horroszerű; HzsX: miXed, azaz más kategóriába nem rakható, különleges; HzsBB: BlamBot-fontok, a legismertebb képregényes betűkészletgyártó oldal terméséből, általában csak a könnyebb csoportosíthatóság miatt átnevezve; Type: írógépfontok.)
Megjegyzés: Ha fontcsaládokat akarsz létrehozni, azt itt lehet. A Windows általában egy fonthoz négy altípust tud megkülönböztetni (normál, félkövér, dőlt, félkövér-dőlt), de ezek csak elnevezések a számára. Amennyiben családot akarsz létrehozni, a két oldalsó jelölőnégyzettel (Bold és Italic) lehet megmondani neki, hogy milyennek kezelje őket, de nem muszáj, hogy egy dőltnek mondott dőlt is legyen, lehet például egy betűkészlet üreges vagy 3D-s verziója is. A jelölőnégyzet csak aktivál egy olyan byte-ot, amitől az operációs rendszer felismeri, hogy ha dőltet nyomsz a betűkészletre, akkor melyik file-hoz kell nyúlnia. Viszont a működéshez még be kell állítani a Style gombon is a megfelelő opciót. Ez nem kőbe vésett, Bold, Italic és a többi helyére manuálisan gépelhetsz bármit, ha kell, így lehet egy stílus neve akár Outline is.
Amint itt mindent beállították (fontcsalád neve, dőlt vagy félkövér-e, stílusnév), nyomd meg a Build Names gombot (kis gyémántocska... ezt az ikont jegyezdmeg, mert kelleni fog még). -
Válts át az OpenType Specific Names fülre és nyomd meg a Build gombot (megint a gyémántos). Ezzel biztosítottad, hogy az operációs rendszer tényleg felismerje a fontcsalád különböző tagjait. Amennyiben a betűkészletnek csak egy fajtája van, ez a lépés kihagyható.
-
Válts az Embedding fülre és állítsd be az „Everything is allowed (Installable mode)”-ot. Ha ezt nem teszed meg, a font nagy eséllyel nem fogja megjeleníteni az itt elkövetett változtatásaidat, vagyis nem lesznek ékezetes karaktereid.
-
Nyisd le a Version and Identification fület és válaszd ki az Identification settingset. Itt nyomd meg a gyémántos gombot. Erre azért van szükség, hogy biztosan az általad megadott fontnév jelenjen meg mindenütt.
-
Nyisd le a Metrics and Dimensions gombot és válaszd ki a True-Type-ot. Itt nyomd meg mindkét Recalculate gombot.
Amennyiben ezt elfelejted, a font nagy valószínűséggel le fogja vágni a hosszú ékezetek tetejét. Ugyanakkor néhány fontnál (kb. húszból egynél) az automata újraszámítás eredményeképp az ékezetek valamiért teljesen eltűnnek, és vagy jóval a betűk alatt vagy méterekkel felettük jelennek meg. Ebben az esetben kézzel kell megadnod az értékeket. Erre nincs kőbe vésett szabály, de többnyire az Ascenderekkel kell játszadozni. -
Végül kattints az Encoding and Unicode fülre. Itt a bal oldali listából válaszd ki az első kettőt és add hozzá őket a jobb oldali listához.
Ezzel adtad meg, melyik kódlapokat támogatja a font. A Windows alapbeállítása az 1252-es, ezért van az, hogy sok betűtípusnál nem adják automatikusan hozzá. Viszont ha nem adod meg neki az 1250-es kódlap támogatását, jó eséllyel nem fog működni az Ő és Ű, vagy csak eleve magyarra lokalizált programokon, ha szerencséd van. Szóval ezt a lépést sehogy se hagyd ki. Ellenőrizni egyszerű amúgy, mert magyar Windows alatt, ha megnyitod a fontot, a sablonszöveg a „Jackdaws...” helyett átváltozik az „árvíztűrő tükörfúrógépre”. -
Zárd be egy OK gombbal a Font Info ablakot, majd válaszd ki a File>Generate font... opciót. Érdemes ugyanazzal a névvel elmenteni a fontot, mint amit a második lépésben adtál neki a Basic Setben, így könnyű megkülönböztetni a készeket az eredetiektől. Amennyiben fontcsaládot készítesz, a filenévben mindenképpen meg kell különböztetned őket valamivel, részemről a valaminévB, valaminévI és a valaminévBI jelöléseket ajánlom.
-
Miután elmentetted a fontot, nyisd meg, hogy minden rendben van-e vele. Itt lehet látni, hogy magyar lett a kódlap, minden ékezetes betű a helyén van és a kis- és nagybetűk se lettek felcserélve. Ha minden jó, zárd be a font ablakát a FontLabban. Nem szükséges mentened, mert ha valami gond van, betöltheted a frissen generált betűkészletet is módosításra, a program egy saját kiterjesztésű munkafile mentését ajánlja csak fel ilyenkor.