Ajánló

Szán Csenge: Jubileum
Ifjúsági részleg

Szán Csenge: Jubileum

Hozzászólások

  • Sepi 2019.09.17. 06:59
    Elérhető az. ;) De ettől függetlenül nem tartjuk kizártnak, hogy ide is felkerüljön.

    Bővebben...

     
  • joustoe 2019.09.16. 18:11
    sziasztok! Az Inferno X-men-ben megjelent részei lesznek ezen a honlapon? Nitro oldalát sajnos nem ...

    Bővebben...

     
  • KiD1 2019.09.16. 15:43
    De imádtam, ezt a számot.

    Bővebben...

     
  • Recsi 2019.09.16. 11:14
    Emlékszem, amikor az első kósz hírek eljutottak hozzánk (felénk lehetett fogni az ORF adásait) ...

    Bővebben...

     
  • Intruder 2019.09.16. 11:02
    Uhh az a liftes jelenet nálam a mai napig egy 'WTF did i just watch?!'. :O

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 359 vendég és 3 tag böngészi

  • Ibizian
  • Urbanvoice
  • Xeroxis

MK sztori 01. rész

Előző fejezet

Jaxre a csatornatisztító telepen egy kisebb seregre való bűnöző várt, ráadásul a legtöbbjüknél gépfegyverek voltak. És ha mindez nem lett volna elég a számára, a Fekete Sárkány emberei átállították a számítógépeket is, így szinte minden ajtó zárva volt Jax előtt. Habár az Alakulatnál az őrnagy kiképzést kapott számítógépes rendszerekből is, ő megmaradt a New Yorkban elsajátított szerelési módszernél, és egy nem túl finomkodó, implantátummal felerősített pofon kíséretében vette rá az ajtónyitó elektronikákat, hogy engedjék őt az útjára.
Ennek a módszernek egy komoly hátránya volt, mégpedig, hogy a dörömbölést a fémalagutakban szinte kilométerekre előre lehetett hallani, így Jax még csak nem is reménykedhetett a meglepetés erejében az ellenfeleivel szemben, akiknél továbbra is ott voltak a lőfegyvereik. Emiatt aztán csak komoly lövöldözések árán volt képes előrejutni, és a folyamatos fedezékkeresés csak még jobban hátráltatta a haladásban. Amikor meg nem lövöldöznie vagy verekednie kellett, akkor arra próbált meg rájönni, hogyan jusson át egy tisztítótartályokkal teli csarnok túloldalára. Arrafelé folytatódott volna az útja, ha a klántagok előtte nem állítják át az összes hidat úgy, hogy lehetetlen legyen a számára elérni őket.
Kénytelen volt egy kerülőúton lemászni a terem aljára, hogy ott aztán felkapaszkodjon egy irányítóemelvényre. Ott az egyik bűnözőnél talált kulcs segítségével életet lehelt a hidak vezérlőkonzoljába, amivel végre megfelelő pozícióba tudta állítani azokat. Innen már csak vissza kellett másznia a kiindulási pontjához, és végül folytathatta az útját, egyenesen bele Tasia várakozó katanáiba. Jax nem tudta, miért maradt hátra a nő, amikor biztos volt benne, hogy semmilyen személyes elszámolni valójuk nincs egymással, legfeljebb csak az, hogy ellentétes oldalon állnak. És tekintetbe véve, hogy Tasia a küzdelmük alatt egyetlen szót sem szólt, választ sem kapott a kérdésére. Különösen annak tükrében, hogy miután sikerült egy pofonnal kis híján kiütnie a nőt, az látván, hogy nincs esélye a sokkal erősebb férfi ellen, egyszerűen a lenti zavaros vízbe vetette magát, és többet nyomát se látták.
Jax leplezetlen döbbenettel szemlélte mindezt. Ebből csak Gemini üzenete rázta fel, aki örömmel közölte vele, hogy sikerült a menekülők nyomára bukkanniuk. Azok egy manhattani irodaépületben bukkantak fel újra, ami egy olyan vállalat székháza volt egyben, amit néhány napja az Alakulat is megfigyelés alatt tartott. A cég vezetője ugyanis Jarek volt, az egyik elfogott klánvezér. Az Alakulat úgy gyanította, a Fekete Sárkány a cégen át mossa tisztára a pénzét - amely gyakorlatra amúgy a szervezetnél jóformán alig akadt példa. A klán ugyanis sose aggódott különösebben amiatt, honnan származik a bevétele.
Mint kiderült, Jax alig pár száz méternyire volt csak az épülettől, a csatorna egyik kijárata egyenesen annak parkolóházába vezetett. Onnan már szinte egyenes út vezetett az épület felsőbb szintjeiig, leszámítva persze azt a több tucat fegyveres őrt, akik a számos zárt ajtót nyitó kulcskártyákat őrizték. De nem is ők okozták Jaxnek a legtöbb fejfájást, hanem az, hogy itt is kénytelen volt bejárni a fél épületet, mire sikerült elérnie, hogy feljuthasson a tetőre. Ugyanis az egyetlen oda vezető kapuban nem volt áram, amit csak a generátor beindításával tudott szolgáltatni, amihez azonban forró gőzre volt szüksége, amihez pedig fel kellett kutatnia a kazánház fémajtajának kulcsát, amit pedig az alagsori női zuhanyzó egyik szekrényében talált meg, miután sikerült rájönnie, hogy az épület főgépésze, akinek csak a vezetékneve volt a kazánházra írva, egy nő, nem pedig férfi.
Mindezek után abban a kétes kiváltságban részesült, hogy szembenézhetett a négy elfogott klánvezér legőrültebbikével, Jarekkel, aki kedvenc játékszereivel, két pillangókéssel fogadta. Jax hamar megtanította neki, hogy a kések nem sokat érnek a fémburkolatú karjai ellen, és legnagyobb örömére mindezt úgy érte el, hogy Jarek a verekedésük végén eszméletén maradt. Jax némi rábeszélő verés segítségével kiszedte belőle, hogy Kano már elhagyta az épületet a céges helikopterrel, és magával vitte Tremort is. Némi győzködés után hozzátette, hogy az úti céljuk Sinkiang, további rábeszélés hatására pedig felfedte, hogy ez a Sinkiang egy ősi, elfeledett város, amire nemrég talált csak rá néhány régész Kína északnyugati csücskében. Arra már nem akart vagy nem tudott válaszolni, hogy mit akar Kano ott, de legalább a pontos helyét meg tudta adni.

Következő fejezet

Előző fejezet

Jax arra számított, hogy a kapott információk segítségével egy csapattal megelőzheti Kanót, ám Gemini lehűtötte, ugyanis a nő kiderítette, hogy Fekete Sárkány vállalatának helikoptere egy katonai típusú nagy hatótávú jármű, amellyel Kano alig néhány óra alatt a bolygó túloldalán lehet. Jax azonban nem akarta ennyiben hagyni a dolgot, kérvényezte, hogy bevethesse az Alakulat egy hasonló szállítóeszközét, és nem volt hajlandó megvárni, amíg az erősítés megérkezik.
Így megint csak egymaga nézett szembe azzal a kisebb hadsereggel, akiket Kano az ásatásra vitt, hogy fedezzék őt, amíg ő megszerzi, amiért odament. Mint kiderült, Jaxnek alig egy órát kellett volna türelmesnek lennie, hogy magával vihessen egy egész osztagot Sinkiangbe, ám az események végül hosszú távon őt igazolták. Bár ez se nyújtott neki sok vigaszt, miközben megpróbált ép bőrrel átjutni a Sinkiangbe vezető szoroson, amit mesterlövészpuskákkal és rakétavetőkkel felfegyverzett zsoldosok védtek. Kisebb csoda volt, hogy egy darabban átjutott azon a háborús övezeten. Alig egy pillanattal azelőtt vetette be magát a sinkiangi templomkatakombák bejáratán, hogy azt beomlasztotta mögötte egy utána küldött rakétalövedék.
Odabenn Gemini segítségével – aki lekérte az addig ott dolgozó kutatócsoport még nem publikált adatait – aktiválta azt az ősi és rejtélyes átjárót, ami köré Sinkiang templomát építették. Ehhez persze előtte még össze kellett szednie három szent ékkövet, fel kellett kutatnia a hozzájuk tartozó oltárokat, elhelyeznie rajtuk az ékköveket, miközben a zsoldossereg benn várakozó felével is meg kellett küzdenie. Velük, és az átjárót őrző Tremorral, a kétméteres, több mint egy mázsás izomtoronnyal, aki a Lin Kuei nindzsaklánját hagyta ott azért, hogy a Fekete Sárkány kötelékében folytathassa kedvenc tevékenységét, embertársai indokolatlan fizikai kínzását. Jaxnek csak az volt a szerencséje, hogy a karimplantátumai miatt még Tremornál is sokkal erősebb volt, így sikerült pár ütés segítségével eszméletlenre vernie a volt nindzsát.
Mielőtt belépett volna az átjáróba, Gemini megkérdezte tőle, tényleg biztos-e a dolgában. Az összekötő sejtette, hogy a túloldalon már nem fog élni a rádiókapcsolat. Jaxet azonban semmi sem állíthatta meg. Még a túloldalon rá váró néhány őr sem. Az sem, hogy odaát megint ékköveket kellett keresgélnie, hogy azokkal nyissa meg maga előtt az utat egy sárkányszobron át. És az sem, hogy a világ, amibe csöppent, a frászt hozta rá a vérvörös egével, kopár, kihalt tájával és szinte tapinthatóan ellenséges környezetével. Mert tudta, hogy Kano már nincsen messze.
A Fekete Sárkány feje egy teremben várt rá. Számított Jaxre, bár arra nem, hogy az őrnagy ilyen hamar utoléri őt. Beismerte, hogy az egész szöktetést pusztán azért eszelte ki, hogy egy darabig feltartóztassa a nyomában lihegő alakulatos ügynököket, ugyanis sikerült tudomást szereznie egy nagy hatalommal bíró ereklyéről, aminek megszerzése időbe tellett neki. Shitian szeméről volt szó, egy varázserejű ékkőről, amelyet a legenda szerint annak a világnak lakói, amelyben éppen tartózkodtak, nem érinthetnek meg. Kano egyáltalán nem sajnálta az embereit, elvégre a négyes egyszer már csalódást okozott neki, amikor hagyták magukat elfogni, a többiekre pedig pusztán ágyútöltelékekként tekintett.
Jaxet mindez nem érdekelte. Számára csak az volt a fontos, hogy végre utolérte azt az embert, akit a fél civilizált világ a körözési listáinak élén tart, és aki megölte számos bajtársát - mint kiderült, mindössze azért, hogy megszerezzen egy ékkövet. Amit legfeljebb az tett különlegessé a szemében, hogy ugyanolyan vörösen izzott, mint Kano műszeme, a klánvezető legfeltűnőbb ismertetőjegye, amit még egy nem túl szerencsésen végződő összecsapás után operáltak belé. Kano ezzel szemben láthatóan nagyobb figyelmet szentelt az ékkőnek, mint Jaxnek. És ez volt a bűnöző legkomolyabb hibája azután, hogy felbosszantotta Jaxet. Kano ugyanis biztos volt az erőfölényében, alaposan tanulmányozta már Jax és még rajta kívül jó pár alakulatos vezető harci stílusát, ismerte a mozdulatait és úgy vélte, tudja, miként győzheti le őt. Nem számolt azonban az implantátummal, amely segítségével Jax képes volt olyan erővel megütni a földet, hogy Kano elvesztette az egyensúlyát, és ez hamar véget vetett az összecsapásuknak. Amint Kano a földre került, már csak egy erőteljes, fejre mért ütésre volt szükség ahhoz, hogy végleg elcsendesedjen. Jax ezután biztos, ami biztos alapon magához vette a követ, majd felnyalábolta Kanót, és visszasétált vele az átjáróhoz.
Hazaérve a legelső dolga az volt, hogy bejelentkezzen Gemininél, aki már aggódott miatta, hisz mint kiderült, jó pár órája nem adott életjelet magáról. Jax nem tudta, hogy csak az időérzékét veszítette el a nagy hajszában vagy a másik oldalon telt másképpen az idő, ám úgy érezte, hogy ő legfeljebb csak egy, maximum két órát volt oda. Közölte az örömhírt Geminivel, mely szerint elfogta Kanót. Az összekötő pedig vele azt, hogy időközben sikerült utánaküldeni egy csapatot, akik még Sinkianget is megtisztították azalatt, amíg Jax odavolt. Jax velük együtt tért hát haza, hogy ott elzárják Kanót egy biztosított zárkában, ő pedig visszament a laborba, hogy leadja az igencsak viseltes implantátumot. A tudósok természetesen nem repestek az örömtől, amikor meglátták, hogy az egyetlen prototípus több hónapos javításra szorul, a benne rejlő mérési eredmények azonban némileg kiengesztelték őket.
Jax ekkor már reménykedni kezdett, hogy végre sikerült komoly győzelmet aratniuk a Fekete Sárkány felett és jóval közelebb jutottak a szervezet felszámolásához. Nem sokkal később azonban újabb rossz hírt kapott: Kano megszökött, és a szökése során számos újabb ügynököt ölt meg. Jax ezt személyes kihívásnak vette, és elérte, hogy őt helyezzék a Kano felkutatásával megbízott csapat élére. Elhatározta, hogy bármibe kerüljön, kézre fogja keríteni azt a gyilkost.

Következő rész

Előző fejezet

Bár a globális fennhatóság megszerzése kétségtelenül nagy előrelépés volt a Különleges Alakulat számára, egyik legnagyobb sikerük mégis egy hazai akcióhoz kötődik, igaz, az végül kiterjedt Kínára és egy idegen dimenzióra is. Történt ugyanis, hogy 1991-ben egy hosszasan előkészített rajtaütés során sikerült egy helyen és egy időben lefülelniük a Fekete Sárkány négy komolyabb helyi vezetőjét: No-Face-t, Tasiát, Tremort és Jareket. A négy bűnvezér azért is számított komoly fogásnak, mert mindannyian a klán akkori vezetőjének, Kanónak a holdudvarába tartoztak, Jarek ráadásul magának Kanónak a személyes tanítványa volt.
Az Alakulat azt remélte, hogy a négyes segítségével közelebb kerülhetnek Kano elfogásához, azt azonban nem sejtették, hogy ezért ilyen nagy árat kell fizetniük. Kano ugyanis ravaszabbnak bizonyult, mint gondolták.
Az Ausztráliában született, de később Hong Kongba került bűnöző már fiatalkorában komoly bűnözői karriert tudott maga mögött. Hamar felkeltette a Fekete Sárkány érdeklődését, ahol aztán a fiatal ausztrál hamar elkezdett egyre feljebb kapaszkodni a ranglétrán. Részben éles eszének, részben még a klánon belül is kirívóan kegyetlen természetének köszönhetően alig múlt harminc éves, mire a legmagasabb pozícióba jutott. És ezalatt soha, egyetlen rendőrnek sem sikerült a közelébe jutnia, legfeljebb csak akkor, amikor Kano személyesen kereste fel, hogy végezzen az utána szaglászóval. Pozíciója ellenére sose félt személyesen elvégezni a piszkos munkákat, sőt, az ilyesmi kifejezetten a kedvére való volt.
Így történt akkor is, amikor tudomást szerzett az amerikai szervezet vezetőinek elfogásáról. Tudta, hogy az amerikaiak arra számítottak, személyesen keresi majd fel az országot, hogy rendet teremtsen a Fekete Sárkányon eluralkodó káoszon, ő azonban szinte pont az ellenkezőjét tette. Összeszedett egy csapat zsoldost és még néhányat a helyi klántagok közül, majd néhány napnyi előkészületet követően megtámadta a Különleges Alakulat New York-i, szigorúan őrzött börtönkomplexumát. Az akciója zajos volt és véres: az összes ott tartózkodó alakulatost lemészároltatta, az embereit, köztük a négy vezetőt pedig kiszabadította, majd a páncélautó-konvojával együtt a város raktárnegyede felé vette az irányt.
A támadás természetesen felbolydította az egész Alakulatot, ami rögtön ki is küldte az egyetlen még a városban tartózkodó csapatát az egyik kipróbált veteránjuk, Sanchez hadnagy vezetésével. Rajtuk kívül egyedül az Alakulat egyik legendás tagja, Jackson Briggs tartózkodott csak a közelben, aki az Alakulat kutatóbázisán tartózkodott éppen, hogy részt vegyen egy új, bionikus karimplantátum tesztfázisában, amellyel a tudósaik reménye szerint szinte emberfeletti fizikai erőt volt képes kölcsönözni a használójának. Briggs, akit szinte mindenki csak a becenevén, Jaxként ismert, azonnal útnak indult, amint az összekötőjétől, Geminitől meghallotta, mi történt. Még a karimplantátumot se vette le. Rádión utasította az autójából Sanchezt, hogy várják meg, mert tudta, hogy ha csakugyan Kanóval van dolguk, akkor sokkal komolyabb bajba sétálhatnak, mint azt gondolták. Sanchezék időközben odaértek ahhoz a raktárépülethez, ahová sejtéseik szerint a bűnözők menekültek. Mielőtt azonban behatolhattak volna oda, akna robbant a csapatszállító járműveik alatt. Az odaérkező Jaxet már csak a füstölgő roncsok fogadták.
Jax, aki amúgy a higgadtságáról volt ismert a legnagyobb vészhelyzetek esetén is, az összekötője határozott ellenvetése ellenére úgy döntött, egymaga próbál meg a bűnözők nyomába eredni. Hajtotta a bosszúvágy, és mellé a tudat, hogy mire az erősítés megérkezne a legközelebbi bázisról, addigra a Fekete Sárkány tagjai már messze járnának. És, mint ez menet közben később kiderült, remek lehetőség nyílt előtte sokkal átfogóbban próba alá vetni a karimplantátumokat, mint azt a kutatóközpontban tervezték.
A Fekete Sárkány láthatóan nem állt meg a raktárnál, mert odabenn Jaxet mindössze néhány hátramaradt bűnöző fogadta, akik nem igazán tanúsítottak ellenállást megnövekedett fizikai erejével szemben. A dolgát jobban nehezítette, hogy Kanóék egy robbanótöltettel beomlasztották a lépcsőt, a liftnek pedig lekapcsolták a generátorát, így Jax kénytelen volt felforgatni a teljes földszintet és első emeletet, mire rátalált egy kulcsra, amivel aztán a felső szinten beindíthatta a felvonót, hogy azzal lemenjen az alagsorba. Ott már várt rá No-Face, aki egészen odáig azzal foglalatoskodott, hogy dinamitrudakat helyezzen el az épület tartóoszlopain. Minden bizonnyal azt tervezte, hogy amikor felbukkan az Alakulat következő csapata, hogy behatoljanak az akkorra már üresen álló épületbe, a nyakukba omlassza azt, és ezzel még egy osztagtól megszabaduljanak. Jax azonban nem hagyta ezt annyiban. Dulakodni kezdett No-Face-szel, aminek az lett a vége, hogy egy bűnözőtől elvett fegyverrel kénytelen volt felrobbantani a No-Face hátára kötözött lángszórót, és azzal együtt a No-Face-t is. Emiatt majdnem bajba is került az összekötőjénél, mindössze az volt a nagy szerencséje, hogy az alagsor végén észrevett egy lejárót a város csatornarendszerébe, ami egy tábla szerint az egyik csatornatisztító komplexumba vezetett. Jax úgy vélte, Kanóék arrafelé mentek tovább, Gemininek pedig nem volt újabb ellenérve az ellen, hogy miért ne kövesse őket. Túl jól ismerte már Jaxet ahhoz, hogy tudja, szép szavakkal képtelen lesz lebeszélni arról, amit egyszer a fejébe vett.

Következő fejezet

Előző fejezet

A Távol-Kelet alvilágát nem csak a Lin Kuei és a hozzá hasonló nindzsaklánok alkották, az általuk nyújtott szolgáltatások inkább csak egy részei, kiegészítői voltak a valódi bűnözők tevékenységeinek. A régióban számos évszázada virágzottak a titkos társaságok, melyek nagyja ugyanolyan észrevétlenül tűnt el az alvilági viszálykodások következtében, mint ahogyan jött. Akadt viszont köztük egy szindikátus, amely hosszú századokon át képes volt komoly politikai tényezőként kihatni eleinte Kína, később, az úgynevezett modern korban már az ismert civilizáció nagyjára. Ők voltak a Vörös Sárkány.
A Vörös Sárkány valamikor a XIV-XVI. század között bukkant fel először Kínában. Eredetükről, céljaikról, alapítóikról gyakorlatilag semmi sem ismert a szervezet tagjainak során kívül, ám még közülük is alig páran vannak tisztában a szindikátus valódi történetével, és köztük is egyedül a Nagymester, a klán vezetője rendelkezik ezen információk összességével. A szervezet egyik legfontosabb ismérve saját létének titokban tartása, emiatt alakult ki – talán már a kezdetektől fogva – hogy még a tagok is a lehető legkevesebb információt birtokolják a szervezet tevékenységeivel és indítékaival kapcsolatban. A titoktartási kényszerük egészen odáig terjedt, hogy bármely tagjukat, aki ki merte mondani nyilvánosan a szervezet nevét – még olyanok előtt is, akiket toborzási szándékkal kerestek fel – vagy bárki mást, aki csak hallotta azt, minden erőforrásuk felhasználásával igyekeztek azonmód likvidálni. Ennek a paranoiás viselkedésnek köszönhetően azonban jó félezer évig el tudták érni, hogy rajtuk kívül jóformán senki se tudjon a létezésükről. Azon roppant keveseket pedig, akik kivételt jelentettek ez alól – mint például a Lin Kuei Nagymesterét, akinek a klánját gyakran bérelték fel kellemetlen elemek eltávolítására –, szoros megfigyelés alatt tartották, többnyire azok tudta nélkül.
A Vörös Sárkány céljai sok tagjuk számára is homályosak voltak. Leginkább általános hatalomszerzésként lehet meghatározni a törekvéseiket, hisz a XIX-XX. század során ügynökeik szinte minden fontosabb kormányzati szervbe, illetve az ipari forradalom után a nagyobb társaságok, vállalatok vezetőségébe is beférkőztek. A lehetőséget mégse használták ki teljes mértékben, mert bár több alkalommal is igénybe vették a befolyásukat, mégse mutattak olyan jeleket, hogy komolyabban irányítani akarnák a Föld társadalmát vagy gazdaságát – akár a színfalak mögött is.
Ám akadtak köztük olyanok, akik szerint meg kellett volna ragadniuk ezt a lehetőséget.
1947-ben egy hazafias japán, Uesiba Morihei, akit a nyilvánosság leginkább az aikidó harcművészeti ág atyjaként ismer, megelégelte, hogy a Vörös Sárkány semmit se tesz a rendelkezésére álló hatalommal az ellen, hogy a II. világháborúban győztes szövetségesek megszállják és kisajátítsák az otthonát. Néhány hasonló érzelmű klántaggal együtt kiváltak a szervezetből és megalapították a Fekete Sárkány Társaságot, hogy új módszerekkel szálljanak szembe a Japánban egyre inkább kiskirályokként viselkedő amerikai katonákkal. A Fekete Sárkány sokkal közvetlenebb módszert választott, fegyverrel vették fel a harcot. Hogy a költségeiket fedezzék, szokványosabb illegális bevételi forrásokhoz fordultak: prostitúció, szerencsejáték, csempészet, fegyveres rablások... vagyis nem voltak igazán mások, mint egy hazafias ideológia mögé rejtőző gengszterbanda.
A Fekete Sárkány ténykedése hamar országos, majd regionális méreteket öltött, Uesiba halála után, 1969-ben pedig a társaság – vagyis akkor már hivatalosan klán – székhelye +a kontinens közelébe, Hong Kongba, a távol-keleti lehetőségek városába települt. A következő két évtizedben rohamosan nőtt a befolyásuk és a területük, a nyolcvanas években már komoly érdekeltségeik voltak Európában és Amerikában, a helyi szervezett bűnözés és rendfenntartó szervek legnagyobb sajnálatára. Mivel a tevékenységeik még mindig a klasszikus bűnözés területére korlátozódtak, így minden egyes országban leginkább a helyi rendőrség volt az, akikkel összetűzésbe keveredtek. Ez alól egyedül az Egyesült Államok jelentett kivételt.
Az USA kormánya az évtized közepére felismerte a Fekete Sárkány terjeszkedése által jelentett veszélyt, és erre úgy reagáltak, ahogyan előtte már többször is az ilyen mértékű szervezett bűnözéssel szemben: felállítottak egy speciális akciócsoportot, a Különleges Alakulatot, melynek tagjait a fegyveres testületek legjobbjaiból válogatták össze a rendőrségtől a légierőn át a tengerészgyalogságig. Az alakulat saját bázist, kutatólabort és -személyzetet, illetve egy példa nélkül álló költségvetést kapott, amit teljes egészében arra kellett fordítaniuk, hogy gátat szabjanak a Fekete Sárkány ténykedéseinek.
Az már kevésbé volt köztudott, hogy az alakulat létrehozásának ötlete valójában a Vörös Sárkánytól származott. A klán ugyanis egyre jobban tartott attól, hogy a Fekete Sárkány nyílt színi tevékenységei előbb vagy utóbb el fogják vezetni a hatóságokat a Vörös Sárkányig, különösen, hogy a két klán gyakorlatilag Uesiba negyven évvel azelőtti kiválása óta folyamatosan hadban állt – igaz, ez a háború a Vörös Sárkány kívánalmainak megfelelően leginkább az árnyak között zajlott. A Különleges Alakulattal azonban sikerült közvetetten szert tenniük egy seregre a Fekete Sárkány ellen. Óvatos információáramoltatással és persze a saját támadásaik fokozásával el tudták így érni, hogy a Fekete Sárkány két tűz közé szoruljon egyrészt a törvény, másrészt az alvilág felől is. Ez a nyomás még ennek a szervezetnek is soknak bizonyult, négy év alatt elég komoly vereségeket szenvedtek el az észak-amerikai kontinensen.
A Különleges Alakulat az eredményeinek köszönhetően az évtized végére Interpol-hatáskörű felhatalmazást kapott: vagyis a tevékenységeiket a bolygó majdnem összes országában kifejthették, amennyiben azok legfőképpen a Fekete Sárkány ellen irányultak. Ez az Alakulat és a Vörös Sárkány számára is lehetőséget biztosított, hogy globális szinten vegyék fel a harcot a klánnal. Ám az Alakulat nem teljesen állt készen arra, hogy ilyen nagyszabású háborút vívjon a bűnözés ellen, hisz egészen addig leginkább egy viszonylag kis létszámú - bár komoly kisegítő személyzettel rendelkező - elit osztag voltak. Az új kihívás nyomán azonban komoly méretű szövetségi szervezetté fejlődtek, és a hirtelen jött bővülés egészen új kihívásokat támasztott eléjük. Ez azonban csak egy kötelező lépés volt számukra a Fekete Sárkány felszámolásához vezető hosszú úton.

Következő fejezet

Előző fejezet

Sub-Zero arra számított, hogy Quan Chi egy egész hadsereggel vár rá odabenn. Meglepődött, amikor a kitáruló kapu mögött mindössze egyetlen magányos őrt talált. Vagy nem számítottak arra, hogy túléli a hidat, vagy az épület valamely másik bejáratánál várták őt, mindenesetre komolyabb ellenállásba alig futott az erődítmény falai között. Jobban meggyűlt a gondja a folyosók kialakításával. Az egész erőd egyetlen összetett labirintusnak bizonyult, amit minden bizonnyal szándékosan alakítottak ki úgy, hogy összezavarja az illetéktelen behatolókat. Ez bizonyos mértékig Sub-Zero esetében is bevált.
Alapvetően egy célja volt, eljutni Quan Chiig, hogy visszaszerezze tőle az amulettet. Úgy okoskodott, hogy a varázsló minden bizonnyal az erődítmény felső részein tanyázik. Odakintről legalábbis úgy tűnt, hogy az épület két, fizikailag különálló részből tevődik össze, és a felső építményt csakis valamilyen odabenn található szerkezet segítségével lehet megközelíteni.
Sikerült rátalálnia erre a szerkezetre, ám annak működtetéséhez a harcos számára már egyáltalán nem meglepő módon három kulcs szükségeltetett. Amiket ráadásul az erődítmény különböző pontjain, egyszerre kellett használni. És Sub-Zero egyikkel sem rendelkezett.
A szerencse viszont ismét a pártfogásába vette. Miközben nesztelenül osont végig a folyosókon és kerülgette az őröket, megütötte a fülét egy beszélgetés. Innen tudta meg, hogy a portál aktiválásához szükséges három varázskulcs Quan Chi három személyi testőrénél, Kiánál, Jatakaa-nál és Sareenánál található, akik az erődítmény három megerősített termében szállásolták el magukat, több csapda mögött, hogy még jobban megnehezítsék a földi behatoló dolgát.
Így hát újabb folyosók és csapdák sora várt rá, ahogy lassan végigküzdötte magát az első szint végén található lakrészig. Az első testőr, Kia, egyedül tartózkodott odabenn, ráadásul láthatóan meglepte a harcos felbukkanása, mert még arra sem volt ideje, hogy felkapja az asztalon heverő fegyverét, Sub-Zero máris megtámadta őt. A meglepetés erejét kihasználva a földi hamar győzelmet aratott a testőr felett, akinek egy mozdulattal sikerült kitörnie a nyakát. Az első kulcsot pedig a nő ruhájának egyik zsebében találta.
A második terem a szint túlsó végén volt található, mégis, hogy eljusson oda, Sub-Zerónak két másik emeleten kellett átjutnia több liften keresztül, hála az erődítmény kusza kialakításának. Jatakaa már felkészülten várta őt, a jelek szerint valahogy eljutott hozzá társa halálának híre. A testőr ívelt pengéjű kardja sem bizonyult azonban megfelelő védelemnek a fagyharcos képességeivel szemben, aki addigra már ennél jóval veszedelmesebb ellenfeleket is legyőzött anélkül, hogy bármi komolyabb baja esett volna. Jatakaa a saját kardjának áldozatává vált, a kulcsa pedig Sub-Zeróhoz került.
Az utolsó kulcs megszerzésénél viszont valami fura dolog történt. Sareena esetében minden úgy indult, ahogy a két társnőjénél is. Sub-Zero a terembe lépve már harcra készen találta a nőt, aki két harci sarlót, vagyis kamát tartott a kezében. A harcuk is hasonlóan folyt le, mint Kia és Jataaka esetében, a nő nem bizonyult méltó ellenfélnek a harcos számára. Mégis, miután sikerült lefegyvereznie és a földre tepernie, és már azon volt, hogy bevigye a gyilkos csapást, Sub-Zero habozni kezdett. Volt valami a démonnőben, amit nem tudott magának megmagyarázni, egy kisugárzás, ami arra késztette, hogy visszafogja az öklét. Ráadásul az végig némán bámult a szemébe, mintha a tekintetével próbálná meg foglyul ejteni... vagy még inkább kifürkészni őt. Néhány pillanatig ebben a megfagyott csendéletben álltak, majd Sub-Zero lenyúlt, elvette Sareenától az utolsó kulcsot, szó nélkül felállt, hátat fordított, majd otthagyta a nőt, aki mindezt mozdulatlanul, némán nézte végig. Majd, miután a harcos távozott, egy darabig még nézte az immár üres folyosót a szobája előtt. Végül döntött és ő is kilépett az ajtón, hogy Sub-Zero után induljon.
A fagyharcos eközben már ismét a legfelső szinten állt, és éppen elhelyezte az utolsó kulcsot is a helyén. Amikor nem sokkal előtte az első emelvényhez érkezett, egy darabig tanácstalanul állt a helyén, hisz mindegyik kulcs teljesen egyformának tűnt, nem tudta, melyiket kell használnia. Ám akkor az egyik kulcs egyszerűen kiugrott a zsebéből, hogy magától a helyére kerüljön. Most, a harmadik alkalommal már nem is próbálkozott, hagyta, hogy a varázseszköz végezze a maga dolgát. Amint az a helyére került, vékony energiacsík izzott fel a három kulcs között, hogy aztán az utolsó felfelé fókuszálja azt. Sub-Zerót ekkor éles, sárga fény ölelte körül, majd a következő pillanatban azon kapta magát, hogy Quan Chi trónja előtt áll.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta