Ajánló

Fantasztikus Négyes v1 284.
Fantasztikus Négyes

Fantasztikus Négyes v1 284.

Hozzászólások

  • Vini 2019.10.16. 11:28
    Köszönöm szépen a rengeteg munkát, amit az egyes számok honosítására fordítasz. Sok éve még a Semic-es ...

    Bővebben...

     
  • dejko 2019.10.15. 19:28
    Sziasztok, erről nagyon lemaradtam ,menteni se tudtam, van valakinek egybe,és eltudná küldeni mailben ...

    Bővebben...

     
  • solymosgyu 2019.10.15. 15:55
    Ez így rossz. Máshogy kéne. Onanntol kéne kiadni ahonnan abbamaradt. a fordítás.

    Bővebben...

     
  • Micho 2019.10.15. 08:42
    A helyzet az, hogy egy adott honosítás sosem lehet előrébb való a nyomtatásban megjelenő képregénynél ...

    Bővebben...

     
  • grrrgo79 2019.10.14. 14:20
    Akinek program ajánló kell! Letöltésre pl: bulk image downloader Olvasásra pl: YACReader (Internetről ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 383 vendég és 7 tag böngészi

  • babrafax
  • bercirobot2
  • mergenc
  • mupet
  • pszabi74
  • ruggat
  • starwarsfan1113

MK sztori 01. rész

Előző fejezet

A Lin Kuei klán egy ideje azt az elvet vallotta, hogy csakis a legkiválóbbakat hajlandóak alkalmazni és csakis a legkülönlegesebb feladatokra. Emiatt a klán megszüntette a tagság öröklését és bevezette azt a módszert, hogy bárkinek, aki be akart lépni hozzájuk, olyan készségről vagy képességről kellett tanúbizonyságot adnia, amivel meggyőzhette a Tanácsot, hogy az embertársai fölé emelkedik valamilyen módon. Mindössze egyetlen család akadt, amelynek már öt generáció óta minden egyes tagja könnyedén megfelelt ennek a normának. Ők adták mindig a Lin Kuei legkiválóbb harcosát. A kódnevük: Sub-Zero.
A Sub-Zerókat adó família szinte minden egyes tagja birtokolta a fagyasztás képességét. A klán tudósai többször is megpróbálták megfejteni a család titkát, ám mindössze annyira jutottak, hogy az genetikai eredetű, és roppant erős gén lehet, mert egyes történelmi feljegyzések alapján a család régóta birtokolta anélkül, hogy bármely nemzedék elveszítette volna.
Quan Chi ajánlattételekor az addigi legkiválóbbnak tartott Sub-Zero, sorrendben az ötödik viselte a klán első számú harcosának tisztségét. Apjával, a kissé kalandorszemléletű kínaival ellentétben, aki egész Amerikáig ment, hogy feleséget találjon magának, az ötödik Sub-Zero egy kódnevéhez méltóan hideg, távolságtartó, rideg módszerességgel dolgozó harcos volt, akinek ugyan a szívtelenségét is valószínűleg sokan hibának rótták volna fel, mégis mindössze egyetlen komoly esendőséggel bírt, hogy túlságosan büszke volt. Amely tulajdonságát a Nagymester gyakran kihasználta, hogy olyan helyzetekbe kényszerítse, amivel Sub-Zero nem veszélyeztetheti a rangját és befolyását. A Nagymester ugyanis egyszerre tartott a nála jóval méltóbb harcostól és félt komolyabb veszélynek kitenni a legértékesebb emberét. Quan Chi ajánlata ebből a szempontból igazi áldásként érkezett a számára.
A nekromanta, aki szinte semmit se árult el magáról – bár ez amúgy is szokványos volt ezekben a körökben – mindössze annyit közölt a Nagymesterrel, hogy egy roppant veszélyes, ugyanakkor minden addiginál jövedelmezőbb feladattal bízná meg a klánt. A megbízó ha nem is mondta ki ezt nyíltan, szavaiból erősen kiérződött, hogy egy konkrét harcosra gondolván tette meg az ajánlatát a Nagymesternek.
Így történt, hogy Sub-Zero néhány órával később már egy megfakult, alig kivehető tekercset tanulmányozott, miközben megpróbált információkat gyűjteni egy szinte alig ismert buddhista szerzetesrendről, melynek tagjai minden jel szerint egy kietlen kínai hegység szívében tengették dolgos hétköznapjaikat.
Sub-Zerónak nem volt szokása megkérdőjeleznie a Nagymester döntéseit, saját becsületkódexe kötelezte arra, hogy szó nélkül engedelmeskedjen a feljebbvalója utasításainak. Nem sejtette, hogy az fél tőle, pedig ha tudta volna, valószínűleg ő maga esküdött volna meg előtte, hogy soha nem állt szándékában a klánvezető címre törni, és ez lett volna a színtiszta igazság. Sub-Zero elégedett volt az életével, hogy a klánját szolgálja, számára megtiszteltetés volt követni az ősei és az elődei által kitaposott utat.
Most mégis elgondolkozott azon, hogy miért volt olyan izgatott a Nagymester, amikor átadta neki ezt a megbízást, hogy törjön be egy elfeledett kis monostorba, amiről ő addig még soha életben nem hallott. Pedig a klán első számú orgyilkosaként jártas volt Kína belügyeiben a földrajztól a valláson át egészen a politikáig.
Az első gyanús jel a számára a klánközpontban talált ősi tekercs volt, ami egy vázlatos tervrajzot tartalmazott a szerzetesrend templomáról. Vagyis inkább templomkomplexumáról, ugyanis a rend ahhoz képest, hogy milyen kicsinek kellett volna lennie, igen méretes otthonnal bírt. A feljegyzés nem tért ki az épület minden egyes részletére, de benne volt, amit Sub-Zero keresett: a térképterem elhelyezkedése. Habár fennállt a veszély, hogy a századok során a templomot átépítették, Sub-Zero nem tartott ettől, nem olyannak ismerte a szerzeteseket. Jobban aggasztotta az a kevéske információ, amit a keresése közben szedett össze. A rend ugyanis egy kevéssé ismert shaolin ágazathoz tartozott, márpedig Sub-Zerónak elégszer gyűlt már meg a baja a harcos szerzetesekkel ahhoz, hogy óvatosan álljon hozzá egy egész templomnyi ilyen harcos kifosztásához. Egyébként is jobban kedvelte a csendes megoldásokat. Így néhány óra múlva összeállított magában egy tervet, kidolgozta az útvonalat, majd a szükséges úti pénz és felszerelés magához vétele után kilépett a klánközpont kapuján, és elindult a legközelebbi reptér felé.

Következő fejezet

Előző fejezet

Sub-Zero útja napokig tartott. Levegőben és busszal messzire el tudott jutni, az utolsó jó pár kilométert azonban csak gyalog tudta megtenni, ráadásul egy igen meredek hegylánc szurdokain át. Ha nem a klánja tévedhetetlen archívumában lelt volna rá a templom térképére, valószínűleg nemigen hitte volna el, hogy arrafelé emberi településre talál. A jeges szelek fútta sziklaoldalak közel sem voltak barátságosak az arra járókkal, habár ő a hideget különleges képessége okán szinte fel se vette.
Végül a sokadik napon rátalált a keresett helyre. A több magas hegyoromtól körülvett völgyszerű sziklaképződmény egy laposabb részén magasodott a shaolin templom. A távolból teljesen kihaltnak tűnt, még a buddhista kolostorokra jellemző több részre osztott külső udvarokon se mozdult semmi. Ám egyedül ezek a szokványosnál jóval apróbb udvarok sejtették, hogy a templom mégsem elhagyatott. A folyamatosan zúgó szél és az általa felkavart por ellenére az udvart láthatóan rendszeresen söpörték és az imamalmok is rendben voltak tartva rajta. És amikor Sub-Zero a hegyen átküzdve magát megkerülte a távolban lassan az épületet, néhány kivilágított ablakra is figyelmes lett. Legnagyobb bánatára a legtöbbre pont abban a toronyban, ahová ő is tartott, amelynek a mélyén a térképterem is húzódott. Mégsem volt mit tennie, véghez kellett vinnie a küldetését.
Késő éjszaka volt már, mire meg tudta közelíteni az épületet. Máskor valószínűleg távolabb várta volna meg a másnapi alkonyatot, a hegyekben azonban sokáig tartott a sötétség, bőven volt ideje beosonni, ellopni a térképet majd észrevétlenül távozni. Hogy elkerülje a feltűnést, megmászta a térképtermével szomszédos torony falát, hogy aztán majd annak a túlsó oldalán leereszkedve, az egyik belső udvar felől közelítse meg a kiszemelt termet.
Amikor felért a torony tetejére és bemászott az ablakon, olyasmi történt vele, ami ritkán esett meg vele életében, különösen a munkája során. Döbbenten nézett farkasszemet egy, az övéhez kísértetiesen hasonló, csak kék helyett sárgásbarna ruhát viselő orgyilkossal, aki éppen a toronyszoba zárjával bíbelődött. Habár valószínűleg a tanítója alaposan lekorholta volna érte, Sub-Zero nem tudta visszafojtani a meglepetésének hangot adó kiáltását. Erre felfigyelt a sárga ruhás nindzsa, aki épp akkor fordult meg, amikor a keze alatt kattant egyet a kilincs nyelve és kitárult az ajtó. Az ismeretlen, akiről szinte biztos volt, hogy a Shirai Ryu kötelékébe tartozó harcos - kódnevén Scorpion - magabiztos hangon közölte vele, hogy hiába fáradt, mert úgyis övé lesz a térkép, majd kiugrott az ajtón. Mire Sub-Zero odaért, a zár ismét kattant egyet, jelezvén, hogy a nindzsa kívülről visszazárta azt.
Sub-Zerónak beletelt néhány pillanatba, míg ismét ki tudta nyitni az ajtót. Amikor ez megtörtént, a túloldalon már csak az üres folyosó fogadta. A távolból hangos dörejt hallott, amiről tudta, azt jelzi, hogy Scoripon messze őelőtte jár. A templom térképét tartalmazó tekercs ugyanis említést tett arról, hogy az amúgy az élet szentségében hívő shaolinok olyan komolyan veszik a számukra szent ereklyeként számon tartott térkép őrzését, hogy mindenféle, többnyire mechanikus jellegű csapdával zsúfolták tele a templomot, ami valószínűleg igencsak komoly kihívássá tehette a mindennapi életet a számukra. Az egyik ilyen csapda egy, a mennyezetbe épített, kalapácsszerű szerkezet volt, ami a padlóba épített, nyomásra besüppedő kőlapoktól lendült mozgásba. A távoli hang alapján Scorpion éppen ezeket kerülgette. És ami még aggasztóbb volt, Sub-Zero szinte biztos volt benne, hogy a robajra az összes szerzetes felriad, vagyis immár esélytelen, hogy harc nélkül megszerezze a térképet. Ám ha ez volt az ára, hát ő hajlandó volt megküzdeni a tekercsért.
Üldözőbe vette sárga ruhás riválisát. Sikerült viszonylag gyorsan és gond nélkül nyakszirten csapnia két szerzetest is, akik a zajra kíváncsian dugták ki az orrukat a cellájukból, ám amikor ő maga is a csapdával ellátott folyosóhoz érkezett, meg kellett torpannia. A kalapácsok átmérője akkora volt, hogy szinte az egész folyosót kitöltötték, és Sub-Zero akárhogyan vizsgálta a padlót, képtelen volt megállapítani, mely kövek indítják be a szerkezetet. Ezért cselhez folyamodott, és a reflexeiben bízva óvatosan előrehajolva, kézzel próbálta végig a padlóköveket, reménykedve abban, hogy egy nagyon enyhe nyomással felfedheti az indítószerkezetet anélkül, hogy a csapda agyonzúzná.
A kövek érzékenyebbnek bizonyultak a vártnál, és tényleg csak a fürgeségének köszönhette, hogy még időben visszahúzódott a lezuhanó kőtömb elől. Amikor az elkezdett feljebb húzódni, hogy visszaálljon az alaphelyzetébe, Sub-Zerónak támadt egy szokatlan gondolata, és felragadott egy közelben álló felmosóvödröt, majd a laza kőre dobta azt.
Ahogy azt sejtette, a szerkezet nem indult be ismét, meg kellett várni, hogy a kőkalapács visszakerüljön a kiindulási pozícióba. Ám amint ez megtörtént, abban a pillanatban ismét lesújtott, bádoglemezzé préselve a vödröt. A csapda néhány másodperce volt hát csak működésképtelen, neki viszont ennyi is elég volt. Fürgeségére és reflexeire hagyatkozva óvatosan megnyomta a kezével a következő csapda kioldóját, majd villámgyorsan elhátrált, hogy aztán a kőtömb alatt átgurulva odaérjen a következő szerkezethez. Néhány szökkenéssel később már a torony túloldalán volt, egy aprócska teraszon, ami alatt már látta a belső udvart.
Gyorsan lemászott a falon, kihasználva a torony belő oldalán kifeszített ponyvákat, és folytatta az útját a térképet rejtő épület felé. Itt már jóval több szerzetesbe botlott, némelyiküknél még kard is volt, ám ez se segített sokat rajtuk Sub-Zero és a fagyasztóképessége ellen. A szerencsésebb szerzetesek csak egy másnapi komoly fejfájást kaptak a köztük elsiető és őket sorra leütő harcostól, ám pár kevésbé szerencsés abban a kétes megtiszteltetésben részesült, hogy Sub-Zero őket hajította az itteni kalapácscsapdával felszerelt folyosón a halált hozó szerkezetek alá, hogy aztán ő átbújhasson alattuk.
Sub-Zero végül eljutott a térképteremmel szomszédos helyiségig. Itt már egyetlen shaolin se várta őt, vagy aki igen, az már nem volt harcképes állapotban. Sub-Zero innen sejtette, hogy Scorpion megelőzte, és talán már el is tűnt a térképpel. Mégsem adhatta fel. Gyorsan becsukta a terem kapuját és visszatette a súlyos reteszt rá, hogy egy ideig kívül tartsa a templom lakóit, majd belépett a térképterembe. Így még épp láthatta, ahogy Scorpion a ruhája egyik kivágásába rejti a térképet tartalmazó tekercset.
Sub-Zero természetesen nem volt hajlandó szó nélkül hagyni, hogy a vetélytársa eltűnjön a tekerccsel, így kérdezés nélkül rátámadt. A Shirai Ryu harcosa méltónak bizonyult a hírnevére, mert sikerült igen komoly kihívást jelentenie számára, ám még a híres Scorpion sem tehetett semmit a fagyasztóképessége ellen. Sikerült harcképtelenné tennie a nindzsát, aki ekkor könyörögni kezdett neki, hogy hagyja meg az életét. Sub-Zero azonban nem az a fajta volt, aki életben szokta hagyni az ellenségeit, így válaszra sem méltatva Scorpion odalépett hozzá és olyan erősen tekerte el a nindzsa fejét, hogy az szó szerint leesett a nyakáról.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta