Ajánló

A Bosszú Angyalai - 1. évad
Bosszú Angyalai

A Bosszú Angyalai - 1. évad

Hozzászólások

  • turkia 2019.09.20. 09:36
    De jó, köszi Sepi, kezdem is olvasni rögtön!! Egyébként ez a képregény nekem sem rémlik, nagyon ...

    Bővebben...

     
  • Sepi 2019.09.20. 07:27
    Sajnos én is tapasztaltam, hogy nem minden elérhető a NewGen oldalán. Én mindenesetre azt mondanám, hogy ...

    Bővebben...

     
  • Kamiontauri 2019.09.19. 21:12
    Igen, van más is letöltve onnan, meg még ezer helyről. Van majdnem 130GB képregényem (ebből vagy 50-60 ...

    Bővebben...

     
  • herschmi 2019.09.19. 20:39
    Pont a DC/Batman/Magyar kiadás/Egyéb nem tölthető le. Ha adok emailcímet, nekem is el tudnád küldeni?

    Bővebben...

     
  • Kamiontauri 2019.09.19. 11:02
    Szia. Sajnos a letöltések sok képregénynél nem szuperálnak newgenen. :( Viszont én nem online szoktam ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 237 vendég és 0 tag böngészi

MK sztori 07. rész

Előző fejezet

Tizenkettedik fejezet: Megtévesztés

A Nexusba vezető átjáró előtt Damashi várt Shujinkóra. A fénygömb örömmel nyugtázta, hogy még időben sikerült összegyűjteni az összes ereklyét, és hogy ezzel immár minden készen áll ahhoz, hogy újra életre kelhessen a Külső Világban. Bár mostanában nem értett egyet minden lépésével, Shujinko őszintén örült barátja sikerének. És hogy ne várakoztassa őt tovább, át is lépett az átjárón.
Ott azonban ismét csak nem az várta, amire számított. Ahhoz képest, hogy elvileg ő lehetett volna az egyetlen személy Damashin kívül, akinek bejárása lehetett oda, Shujinko elég sok látogatót kapott már ott. Ezúttal egy rég látott ismerős, Scorpion fogadta, aki köszönés helyett közölte vele, hogy az Idősebb Istenek megelégelték Shujinko folyamatos bajkeverését, és őt küldték, hogy gondoskodjon róla.
Shujinkót meglepte a lidérc kijelentése, akárcsak új öltözéke, és az is, hogy az olyan erővel támadott rá, ami még az elmúlt évtizedekben felhalmozott mérhetetlen mennyiségű harcművészeti tudás ellenére is komolyan megszorongatta a harcost, akit ráadásul az se segített, hogy hiába volt még mindig erős és egészséges, de bizony már nem volt olyan fiatal és gyors, mint amikor ez az egész kaland kezdetét vette. Ennek ellenére, igaz, éppen csak hogy, de sikerült elűznie Scorpiont vissza, ahonnan az jött.
Mikor végre az utolsó akadály is elhárult előle, Shujinko az oltárra helyezte az utolsó Kamidogut is, és...
...nem történt semmi sem. Shujinko nem értette. Mindent úgy tett, ahogy Damashi mondta, de az ereklyék mégse tűntek el, hogy visszatérjenek az Idősebb Isteneknek, ahogy azt a gömb mondta neki. Shujinko értetlenkedve bámulta az istenek fegyvereit, amikor megjelent mögötte a Külső Világba vezető átjáróban egy nagy, sötét árnyék...
Az öreg harcos azt hitte, újabb démon támadott rá, amiben megerősítette az is, hogy annak kezében ott találta Damashit is. Ám legnagyobb döbbenetére a sárkányszerű óriás a fénygömb hangján szólalt meg, és gúnyosan megköszönte neki, hogy segített visszatérni neki, a Sárkánykirálynak, a Külső Világ egykori urának az élők közé, és még az Idősebb Istenek fegyvereit is összegyűjtötte a számára, hogy azok minden addiginál hatalmasabbá tehessék őt. Shujinko fájdalmas nevetéssel közölte vele, hogy azok teljesen hasznavehetetlenek, semmi sem történt, miután az összest összegyűjtötte. Onaga ekkor felvilágosította, hogy azért, mert az egyesítésükhöz előtte szükség van még egy - az Egyetlen azóta semmivé foszlott ősenergiáit tartalmazó - amulettre is. Majd megpróbálta egyetlen erőteljes ökölcsapással végezni Shujinkóval, de annak sikerült kitérnie a még lomhának tűnő alak elől, és átvetnie magát a Földi Birodalomba vezető átjárón. Az néhány pillanattal később bezáródott mögötte, és Shujinko tudta, ez azt jelenti, hogy Onaga magával vitte a Nexusból a Kamidogukat, és minden bizonnyal arra készül velük, hogy újra átvegye az uralmat egykori birodalma, majd sorra az összes többi felett is. Elhatározta, hogy bármibe is kerüljön, meg fogja akadályozni a Sárkánykirály terveit. Már csak szövetségeseket, és egy még működő, a Külső Világba vezető átjárót kellett találnia...

Vége a hetedik résznek.
Következik: Háború Onaga ellen

Következő rész

Előző fejezet

Tizenegyedik fejezet: Édenia

Shujinko évtizedeken át tűrte Damashi parancsolgatásait, de az, hogy az most egy bajba jutott falucska kellős közepéről hurcolta el őt, még az amúgy türelmes öregnek is sok volt. Ám amikor dühösen kérdőre vonta a vörös fénygömböt, az közölte vele, hogy az ő küldetése sokkalta fontosabb bárminél. Shujinko megkérdezte, hogy mi az, ami annyira fontos, hogy bármit fel lehet áldozni érte, mire Damashi némi hallgatás után elmesélte neki a Kamidoguk történetét. Mesélt neki a legelső Idősebb Istenekről, az Egyetlenről, és arról, miként születtek a Kamidoguk annak legyőzése után. És végül bevallotta, hogy az istenek fegyvereinek összegyűjtése az egyetlen módszer, amivel elhalaszthatják a közelgő katasztrófát, amibe az összes létező birodalom belepusztulhat. És a helyzetet súlyosbította, hogy Damashi tudomást szerzett arról, hogy az valószínűleg már csak hetekre volt tőlük. Ezért akarta a jelenés, hogy Shujinko kerítse elő az utolsó ereklyét is, nem törődve a Halálos Szövetséggel... vagy akár Édenia háborújával, amit a Külső Világ ellen indított. Bár megjegyezte, hogy a háború jó lehetőség lehet arra, hogy Shujinko a nemrég ismét hatalomra került Sindel királynő kegyeibe férkőzzön, mivel az szinte biztosan meg tudta volna mondani neki, merre lehet az utolsó Kamidogu. Majd fogta, és ismét magára hagyta a harcost.
Shujinkót sürgette az idő, ezért azonnal az édeniai királyi palota felé vette az irányt. Útközben belebotlott az édeniai hadsereg egyik táborába. Mivel úgy gondolta, hogy a katonaság egyik vezetőjének segítségével híreket szerezhet az ország, és legfőképp a palota eseményeiről, bement oda.
A kis sereget a királynő lányának, Kitanának gyerekkori barátnője, Jade vezette. Shujinko előadta neki, mi járatban érkezett a birodalomba, még egy rövid küzdelem keretében be is bizonyította az eleinte kissé hitetlenkedő édeniainak, hogy az Idősebb Istenek adományával milyen tudásra tett szert, végül annak segítségét kérte. Jade ugyan hajlott arra, hogy higgyen neki, de előtte még azért szerette volna, ha Shujinko is tesz neki egy szívességet, mielőtt elárulja neki, merre találja az éppen palotán kívül tartózkodó Sindelt. Igaz, hogy az idő sürgette őt, de Shujinko úgy vélte, a néhány hétbe egy ilyen próbatétel még belefér.
Jade nemrég tudomást szerzett arról, hogy a Külső Világhoz csatlakozása előtti Édenia egyik legnagyobb tábornokának fia, Rain, életben van, és hogy az – bár pontosan tisztában volt az eredetével, és Kitana szándékaival – a Külső Világ Föld elleni inváziója alatt szándékosan a császár oldalára állt. A jelentés továbbá kitért arra is, hogy Rain ismét valahol Édeniában tartózkodik, minden bizonynal a császár megbízásából. Jade azt akarta, hogy Shujinko hozza elé őt, de anélkül, hogy az gyanút fogni. Jade törvényes eljárásban akarta elítéltetni az árulót.
Shujinko bízott a szerencséjében, hiába hagyta az cserben őt egyszer már csúfosan. És jól tette. Rain ugyanis titokban az édeniai sereg körül ólálkodott. Hogy mi célból, Shujinko csak sejthette. Mindenesetre sikerült annak közelébe férkőznie azzal a mesével, hogy ő is Shao Kahntól érkezett, és azért küldték, hogy segítsen neki. Rain nem hitte el Shujinko történetét, hogy az öreg harcosnak már sikerült elnyernie az egyesült édeniai-shokan sereg vezetőinek bizalmát, és hogy bejuttathatja őt is észrevétlenül a táborukba, ezért arra kérte, hogy bizonyosságképpen lopja el neki a shokanoktól a vezérük, Goro uralkodói tőrét, amit értesülései szerint véletlenül hátrahagyott az édeniai béketárgyalások után, amin a shokanok és a kentaurok véget vetettek sok ezer éves háborújuknak. Shujinko nem hitte, hogy akár Jade segítségével is sikerülne akár megszereznie azt, de az évek során annyiféle harcossal hozta már össze a sors, köztük lopakodásban jártas nindzsákkal és orgyilkosokkal is, hogy végül, saját maga számára is meglepő módon szinte játszi könnyedséggel sikerült az éj leple alatt beosonnia a shokanok táborának közepén álló, elhagyatott uralkodói sátorba, és elhozni onnan a tőrt. Ezzel még Raint is sikerült meggyőznie, aki aztán követte őt az édeniaiak táborába. Az áruló azonban igencsak meglepődött, amikor odaérve egyenesen Jade karjaiba futott.
Jade tartotta magát az egyezséghez, ám ez sem okozott túl nagy örömöt Shujinkónak. Kiderült ugyanis, hogy Sindel királynőt sikerült egy másik édeniai árulónak, Tanyának foglyul ejtenie. És Jade bármennyire is szerette volna, nem tudott volna a közelébe férkőzni anélkül, hogy az észre ne vette volna őt vagy bármely más édeniait. Márpedig biztos volt benne, hogy Tanya nem habozna ez esetben ott helyben végezni a túszul ejtett királynővel. Shujinko viszont, aki ázsiai lévén amúgy is hasonlított a Külső Világ lakosaira, Jade szerint könnyedén a nő közelébe férkőzhetett volna, különösen, hogy a másik árulótól, Raintől sikerült szert tenniük a császár jelvényére. Mivel Shujinko sem tudott jobb tervvel előállni, így fogta a jelvényt, és útnak indult. Nem tudta már meg, hogy Jade terve Rainnel kapcsolatban hamar semmivé foszlott, amikor az egy merész, de sikeresnek bizonyuló kísérlettel kitört a fogságból, és eltűnt Édenia buja erdei között, és nem is bukkant elő addig, amíg egy számára addig ismeretlen varázsló olyan tényeket fedett fel előtte, amik alapjaiban megváltoztatták a saját magáról kialakított képét...
Jade javaslata működött. Shujinkónak sikerült a császár egyik hírvivőjének kiadnia magát, és Sindel királynő közelébe férkőznie. Az álcája legalább addig kitartott, amíg elég közel nem volt a királynőhöz ahhoz, hogy amikor végül rátámadott az édeniai őrére, akkor már közte és a fogoly között lehessen. A harc nem volt olyan könnyű a számára, mint sejthette volna. A kor előrehaladtával a tudása ugyan egyre csak nőtt, de már nem volt olyan gyors, mint egykoron, Tanya viszont szokatlanul fürgének bizonyult. Shujinkónak sikerült ugyan legyőznie őt, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy az édeniainak nyoma vesszen a harcuk után. Amint az eltűnt, kiszabadította a királynőt, és neki is elmesélte, amit Damashitól hallott. Sindel még előző életében, sok más legenda mellett hallott az Egyetlenről szóló mítoszról, bár egészen addig nem hitte volna, hogy az tényleg igaz. És pontosan tudta is, hol van a Kamidogu, amiről ugyan addig is sejtette, hogy az istenek készítették, és a hatalma nagyobb, mint gondolta volna, de még őt is meglepte, mennyire. Shujinko visszakísérte őt a palotába, és a királynő az odafelé vezető pár napos úton még az általa ismert ősi édeniai harcmodorokba is beavatta megmentőjét. A visszaútjuk szerencsére eseménytelenül telt, Shao Kahn kémei már nem jutottak el olyan messzire az országban... vagy csak nekik sikerült elkerülniük őket. A palotába érve Sindel átnyújtotta Shujinkónak az utolsó Kamidogut, aki aztán azon nyomban útra is kelt vele.

Következő fejezet

Előző fejezet

Tizedik fejezet: Kitérő

Shujinko úgy tudta, a Nexusba csakis ő és Damashi képesek belépni. A másik önjelölt bajnok ottléte az évek során teljesen kiment a fejéből. Ezért meglepte, amikor a fénygömb helyett a Föld védelmezőjét, Raident találta ott. Az, Shujinko számára ismeretlen módon tudomást szerzett a halandókhoz mérten is szokatlanul nagy harcművészeti tudással bíró harcos létezéséről, és felkereste őt, hogy a segítségét kérje a Halálos Szövetség, Shang Tsung és Quan Chi ellen. Mikor Shujinko közbevetette, hogy alig pár napja hagyta csak magára Scorpion kezei között az utóbbit, Raiden közölte vele, hogy neki ennyi idő is elég volt, hogy kijusson a pokolból, szövetkezzen Tsunggal, és közösen végezzenek Shao Kahnnal és a Halálos Viadal bajnokával, Liu Kanggel is. Shujinko ennek hallatán nem habozott, amint a villámok ura eltűnt a saját átjárója segítségével, hogy elkezdje összegyűjteni a Föld harcosait, átlépett a Külső Világba vezető kapun.
A túloldalon nem bizonyult túl nehéznek ráakadnia a Szövetség nyomára. Az egyik kisebb falu, Sun Do közelében szemtanúja volt, amint egy félszemű, földinek tűnő hadvezér begyűjti a környékbeli lakosokat, hogy egy erőd megépítésére hurcolja őket. Shujinko ekkor szembesült vele, hogy nem csak két varázslóval, hanem egy egész hadsereggel kellene szembenéznie, ráadásul további hallgatózással az is kiderült, hogy a Szövetség nem is tartózkodik még a faluban. De túl késő volt, a hadseregük teljesen körbevette a környéket, Shujinko nem tudott volna észrevétlenül kijutni onnan, így kelletlenül bár, de berendezkedett a falu melletti erdőségben, és igyekezett elkerülni az őrjáratokat. Bár azok sose merészkedtek be a fák közé, így ez nem volt különösebben nehéz.
Az egyik faluba tett óvatos látogatása során látta, amint egy helybéli fiatal, még szinte gyerekforma lány megpróbál szembeszállni a megszállók vezérével, és majdnem sikerül is végeznie vele. Ám ekkor eltűntek a szeme elől, és amikor a lány legközelebb felbukkant, már közel sem tűnt olyan magabiztosnak, inkább összevertnek. Shujinkóban ismét feltámadt a segítőkészsége, így óvatosan beosont a faluba, és felajánlotta a lánynak, Li Mei-nek, hogy hajlandó edzeni őt, amíg nem képes kiutat találni valahogy a körgyűrűből. Így történt, hogy az elkövetkezendő pár hétben, amíg a Szövetség erődítménye épült, Shujinko lassan igazi harcossá faragta a meglepően gyorsan tanuló lányt. Amíg egy nap, az egyik edzés előtt fel nem bukkant előtte váratlanul Damashi, hogy kérdőre vonja, mit keres a Külső Világban, amikor ő Édeniában várt rá, hogy előkerítse az utolsó Kamidogut. Shujinko megpróbált magyarázkodni, de Damashi hallani se akart róla. Shujinko egy villanás kíséretében a Nexusban találta magát, ahol Damashi azonnal áttaszigálta őt az utolsó birodalomba vezető átjárón…

Következő fejezet

Előző fejezet

Kilencedik fejezet: Szabadság és gonoszság

Shujinko haja és szakálla is teljesen megőszült, mialatt a szeidói fogdában várt a tárgyalására. Sihederként vágott neki a hat Kamidogu keresésének, és most már jóformán öregember volt, de még mindig csak négyet sikerült előkerítenie közülük. A rabságának egyedül annyi előnye volt, hogy az eltelt évek során sikerült kiderítenie, a Rendbirodalom már réges-rég tud a saját Kamidoguja létezéséről, és az épp a Gárda főhadiszállásán található, néhány másik titokzatos, de nagy hatalmúnak vélt ereklye társaságában. Ha belegondolt, hogy húsz éve ott volt végig pár lépésre tőle, és mégse vitte azt magával...
Shujinko már nem is tudta, mióta sínylődik a cellájában, amikor egy nap hatalmas zűrzavar tört ki a börtönben. Kinézve látta, ahogy egy harcos végez a foglárokkal, majd egyenesen a zárkájához lép, és kinyitja azt. Közölte vele, hogy a neve Dariou, és hogy egy bizonyos Damashi megbízásából érkezett kiszabadítani őt, majd szó nélkül eltűnt a semmiben. Shujinkót ugyan meglepte a dolog, és nem örült különösebben, hogy ennyien haltak meg csak azért, hogy kijuthasson, de sürgette az idő, és elmenekült.
A legendás szerencséje viszont elhagyni látszott őt. Nem csak, hogy szándéka ellenére meg kellett szakítania a küldetését, de sikerült egyenesen Hotaru karjaiba futnia. Nem volt más választása, harcba bocsátkozott a gárdistával. Annak eszébe jutott, kicsoda Shujinko, és hogy milyen vádakkal akarta elítéltetni őt évekkel ezelőtt, csak az valahogy mindig elhalasztódott… Most viszont személyesen nyílt alkalma bosszút állni a szökevényen és árulón. Shujinkónak nem volt más választása, a leghalálosabb technikáit kellett bevetnie a rárontó, dühtől elvakult gárdistával szemben, aminek következtében kis híján majdnem meg is ölte azt. Amikor magára hagyta a földön a saját vérében fekvő parancsnokot, és a börtönből kitörő foglyok okozta zűrzavart kihasználva egyenesen az épület kincstárába ment, és felkapta az ott heverő Kamidogut, és a segítségével átlépett a Nexusba.
Ott találta Damashit, akit rögtön kérdőre vont, hogy miként volt képes ennyi életet veszélybe sodorni, ráadásul még egy bérgyilkost is felbérelni mindössze azért, hogy kiszabadítsa őt. Az teljes nyugalommal azt felelte, hogy ha nem tesz így, Shujinko belehalt volna az öregségbe, mielőtt végezni tudott volna az Idősebb Istenek által rábízott feladattal. Ráadásul a fénygömbnek feltűnt, hogy Shujinko lelke megváltozott, mire az beismerte, hogy akkor, húsz évvel ezelőtt azért tűnt el, hogy megtisztítsa önmagát a gonosztól. Legnagyobb meglepetésére Damashi ettől feldühödött, és közölte vele, hogy így képtelen lesz észrevétlenül közlekedni a birodalmak között, ráadásul nem is lesz képes eljutni mindegyikbe. Így egyszerűen átzavarta a meglepett öregembert az Árnybirodalomba vezető átjárón, hogy az próbálja meg ott némileg befeketíteni a saját lelkét, majd a feladata befejezése után tisztítgassa azt.
Shujinkónak nem volt kedve ehhez, de Damashival se mert ellenkezni. Inkább megpróbált olyan hamar túlesni rajta, amilyen gyorsan csak tudott. Szerencséjére a lehetőség szinte adta magát erre. Ugyanis ismételten nem oda vezette az átjáró, ahonnan azt sok-sok évvel ezelőtt nyitotta, hanem az Árnybirodalom ötödik síkjára. A felbukkanása után pár órával belebotlott egy láthatóan valami vagy valaki után lázasan kutató lidércbe, név szerint Scorpionba.
A nindzsa szelleme arra kérte őt, hogy segítsen neki felkutatni Quan Chit, a nekromantát, Scorpion családjának gyilkosát, akinek sikerült valahogy eltűnnie nemrég Scorpion haragja elől. Shujinko beleegyezett ebbe, de csak azzal a feltétellel, hogy a lidérc megosztja vele az összes harcművészeti titkát. Scorpionnak nem tetszett ugyan az ajánlat, reménykedett, hogy az idegen jó szándékból is segít egy ilyen gonosz teremtmény felkutatásában, de aztán be kellett látnia, hogy a pokolban úgyse talál senkit, aki ne a maga hasznát lesné, ha segít valakinek, így elfogadta a földi feltételeit.
Hosszú-hosszú évek után Shujinkónak végre visszatért a szerencséje. Pár napjába került csak, hogy felkutassa az erejétől majdnem teljesen megfosztott Quan Chit. Mivel azért jött, hogy gonoszabbá tegye szándékosan önmagát, így Shujinko kérdés nélkül rátámadott a varázslóra, és alaposan helybenhagyta őt, így vonszolta el az ájult nekromantát Scorpionnak. Az tartotta magát az ígéretéhez. Kissé furcsállta ugyan, hogy Shujinko az összes titka megszerzéséhez mindössze egyetlen gyakorlóküzdelmet szándékozik vívni vele, de mivel ezzel még hamarabb visszatérhetett Chi kínzásához, így nem törődött különösebben vele. A meccs végeztével Shujinko magára hagyta a lidércet és a lassan éledező mágust. Az átjáróhoz vezető úton ugyan látott még két nagydarab alakot Scorpion közelében lopakodni, de úgy döntött, nem törődik velük, mert még a végén Damashi megint dühös lesz rá, hogy a frissen szerzett tisztátlanságát lemossa magáról egy újabb jócselekedettel. Visszatért a Nexusba... ahol viszont nem Damashi várt rá.

Következő fejezet

Előző fejezet

Nyolcadik fejezet: Fogságban!

Shujinko lelkének megtisztítása sok időbe telt, többe, mint gondolta volna. Alig pár hete volt már csak a Torna kezdetéig. Ráadásul Damashinak érdekes módon az eltelt idő alatt nyomát se látta. És nem is találkozott vele, csak amikor elbúcsúzott Nightwolftól, a lelke megtisztításában segédkező indián sámántól, és el nem hagyta az indián törzs földjét, ami az elmúlt tíz évben az otthona volt.
A vörös fénygömb haragosan rontott rá, hogy hol volt, és Shujinko kérdésére kiderült, hogy Damashi valamiért elvesztette a nyomát, amikor átlépett a Földre vezető átjárón. Shujinkót ez nem foglalkoztatta, ő csak el akart jutni Hong Kongba, mielőtt kifutott volna a harcosokat a Torna helyszínéül szolgáló szigetre szállító hajó. Sikerült átkelnie a kontinenseken, de mégsem ért időben oda. Csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy gyermekkori álma semmivé foszlott. Damashi próbálta megvigasztalni, hogy az Idősebb Istenek által rá bízott feladat sokkalta nagyobb hőssé teheti őt, mint az, ha megnyeri a Halálos Viadalt.
A Kínában megnyitott Nexusátjáróhoz vezető úton Shujinko összefutott egy vak kardforgatóval, egy bizonyos Kenshivel, aki, számára némileg meglepő módon, osztozott a sorsában, amennyiben ő is Shang Tsung szigetére igyekezett volna, bár ő azért, hogy bosszút álljon a máguson azért, amit vele és ősei szellemével tett. Shujinko ugyan nem tudott már rajta segíteni ezen a téren, de annyit megtehetett, hogy rászánt pár hetet az idejéből arra, hogy eddzen az ifjúval, és megszerezze magának annak kardforgató tudását, miközben amaz olyan technikákat sajátított el tőle, amivel a látása nélkül is jó eséllyel vehette fel a harcot az ellenfeleivel szemben. Shujinko pedig meglepetten tapasztalta magán, hogy a kor előrehaladtával egyre hajlamosabbnak érzi magát arra, hogy ne csak tanuljon, hanem tanítson is...
A Nexusba érve Damashi várta őt. Nem habozott, azonnal ráripakodott Shujinkóra, hogy az folytassa a keresését, elég időt vesztegetett feleslegesen a Földön, térjen vissza azonnal a Rendbirodalomba. A harcos nem akart vitába szállni vele, engedelmeskedett.
A Rendbirodalomban azonban kellemetlen meglepetés érte. Amikor visszament a Gárda központjába, hogy a Rendbirodalom legnagyobb szervezetének segítségével próbáljon az ottani Kamidogu nyomára akadni, a kapun belépve azonnal egy sereg gárdista fogta őt közre. Shujinko nem értette, mi folyik körülötte, de ekkor megjelent előtte Hotaru.
A Gárdának, akárcsak egész Szeidónak, szigorú törvényei voltak. A szökevényekre és az esküszegőkre pedig igencsak súlyos büntetések vártak ott. És Shujinko elfeledkezett arról, hogy az nem elég, hogy felvették őt a soraikba, de tíz teljes év távollét után nem fogják őt csak úgy tárt karokkal visszavárni. Mint szökevényt letartóztatták, és a gárda végeláthatatlan börtönének egyik zárkájába zárták, hogy majd hadbíróság előtt rendezzék az ügyét. Ráadásul Hotaru, mielőtt behajította volna a sötét fogdába, olyasmit is emlegetett neki, hogy az ellene felhozott vádak közt szerepel a lázadók vezérének segítése is.
Darrius ugyanis szándékosan hagyta elfogatni magát akkor, sok évvel ezelőtt. Az egyik terve azt kívánta, hogy személyesen jusson be a Gárda központjába. Sok gárdista életébe került, mikor megszökött onnan. Ráadásul akkoriban az évek alatt lassan visszaszorított lázadás újult erővel tört ki, és ezúttal sorra álltak át a Gárda tagjai is az áruló oldalára. Hotarunak hamarosan túl sok dolga akadt ahhoz, hogy Shujinko ügyével foglalkozzon, majd az idővel teljesen ki is ment a fejéből… az Idősebb Istenek bajnoka pedig éppen csak újrakezdte a keresést tíz év kihagyás után, mikor kénytelenné vált önhibáján kívül egy újabb évtizedre felhagyni vele...

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta