Ajánló

Jurassic Park - Raptortámadás 1.
Akció képregények

Jurassic Park - Raptortámadás 1.

Hozzászólások

  • joustoe 2019.09.16. 18:11
    sziasztok! Az Inferno X-men-ben megjelent részei lesznek ezen a honlapon? Nitro oldalát sajnos nem ...

    Bővebben...

     
  • KiD1 2019.09.16. 15:43
    De imádtam, ezt a számot.

    Bővebben...

     
  • Recsi 2019.09.16. 11:14
    Emlékszem, amikor az első kósz hírek eljutottak hozzánk (felénk lehetett fogni az ORF adásait) ...

    Bővebben...

     
  • Intruder 2019.09.16. 11:02
    Uhh az a liftes jelenet nálam a mai napig egy 'WTF did i just watch?!'. :O

    Bővebben...

     
  • Bran Galed 2019.09.15. 21:35
    Azt tudtad hogy eredetileg Jedi Revenge lett volna a címe, csak a bosszú frankón nem illett a jedikhez ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 750 vendég és 10 tag böngészi

  • 19takipetya8712
  • AmbrusAttila
  • bunyi73
  • joustoe
  • kardigan
  • LtCubeBender
  • luigi
  • Pacso
  • Recsi
  • Urbanvoice

MK sztori 09. rész

Előző fejezet

Tizedik fejezet: Testvérviszály

Taven alig hitte el, hogy a Vörös Sárkány bázisának kellős közepén nem mással futott össze, mint a saját testvérével. Először azt hitte, hogy ő is ott raboskodott, de amikor közelebb lépett, észrevette, hogy Daegon a Vörös Sárkány szimbólumát viseli a köpenyén. És a sejtése beigazolódott, mert az köszönésképp gratulált neki a páncélja megszerzéséhez, és közölte vele, hogy igen, csakugyan ő áll a klán mögött, amit már több mint kilenc évszázada alapított. És azt is, hogy már nagyon régóta vár Taven felbukkanására. Felderítők álltak lesben hosszú ideje a szüleik templomainál, és máshol is, ahol Taven nagy valószínűséggel felbukkanhatott nem sokkal az ébredését követően. És ha nincs az a nagy felhajtás a Botan-dzsungel felett, akkor valószínűleg már Delia temploma előtt értesült volna Taven visszatéréséről.
Taven nem értette. Daegonnal kiskoruk óta vetélkedtek egymással, és igaz, többnyire Taven volt a győztes, de az a Daegon, akit ő ismert, sose ment volna el addig, hogy egy egész klánnal üldöztesse őt. Márpedig neki ez volt a feltett szándéka. Mindenáron meg akarta akadályozni, hogy Taven megtalálja Blaze-t, és ehhez a legegyszerűbb mód a testvére meggyilkoltatása lett volna.
Daegon még folytatta volna, de ekkor megzavarta a beszélgetésüket Mavado, aki, mielőtt a Nagymester kifejezhette volna a dühét, jelentette neki, hogy a számtalan felderítőcsoport egyike megtalálta Blaze-t. Daegon megparancsolta neki, hogy végezzen Tavennel, majd nyomban elsietett.
Mavado tudta, hogy ez a nagy esélye visszaférkőzni Daegon kegyeibe, de a próbálkozása, mint Taven minden eddigi ellenfeléé, kudarcba fulladt. Örült, hogy az egyik odakészített menekülőjáraton át sikerült élve kijutnia a laborból.

Taven azonban nem is akarta üldözőbe venni. Ő Daegont akarta. És azt, hogy merre találja Blaze-t. Keresztülrohant a már jóval kihaltabbnak tűnő bázison. Az egyik teremben viszont mégis ráakadt valakire. Vagyis valakikre. Egy, a Vörös Sárkány egyenruháját viselő ember egy fehér bőrű alakkal tárgyalt éppen. Taven már messziről látta rajta, hogy a klántag minden bizonnyal egy áruló, aki a sápadtnak készül elárulni a szervezet titkait... valószínűleg éppen Blaze tartózkodási helyét. A másik viszont nagy meglepetésére egyszerűen letépte annak fejét, majd eltette azt. És csak ekkor vette észre Tavent. Egyetlen intésére ráuszította három testőrét, három nőt - bár Taven úgy sejtette, hogy azok valójában az Árnybirodalomból érkezhettek. Túl démonszerűek voltak az emberi külső alatt. És mialatt velük viaskodott, az ismeretlennek nyoma veszett.
A démonok legyőzése után - ami sajnos kicsit több idejét vette igénybe, mint remélte - azonban már semmi sem állta útját. A teleportációs központban már nem látta ott Daegont... helyette viszont talált egy még mindig nyitott átjárót, és egy hüllőszerű lényt, amint éppen próbálta lezárni azt... azzal, hogy a láncokra vert Caróval üvöltözött. Taven nem habozott, gyorsan leütötte a hüllőt. Caro hálás volt neki, de egyben sürgette is, hogy lépjen át minél hamarabb az átjárón, mert nem bírja már sokáig nyitva tartani azt. Taven viszont nem adta fel, tudni akarta, mi folyik körülötte. Caro bevallotta neki, hogy minden miatta történt. Túl hamar ébresztette fel Daegont, és a tévedése miatt Argus és Delia is meghaltak. Taven ezt egyszerűen nem akarta elhinni. De Caro biztosította róla, hogy így van. És Daegon az átjáró túloldalán lehet, hogy karnyújtásnyira van csak attól, hogy megszerezze a jutalmat. Taven nem késlekedhetett, de előtte megígérte Carónak, hogy visszajön és segít neki. Az azonban mást tervezett. A portál bezárása után Caro arra készült, hogy eltörölje a birodalmak felszínéről azt a borzalmat, amit Daegon épített az ő nevét felhasználva. Caro minden megmaradt erejét összeszedve kitört a fogságából, és elkezdte módszeresen körbejárni a földalatti épületegyüttest, hogy mindenkit megöljön ott, akinek valaha is köze volt a Vörös Sárkányhoz.

Taven pedig átlépett az átjárón, és a túloldalon Édenia helyett... egy hatalmas hegy tetején találta magát az Árnybirodalomban.

Következő rész

Előző fejezet

Kilencedik fejezet: A Nagymester

Amikor Blaze-t elfogták Onaga követői, hogy legyen, aki az eltűnésük után is őrizze a reinkarnálódásra váró uruk tojását, Caro, Daegon őrzője azt hitte, hogy a tűzelementál megküldte a várva várt jelet, és elérkezett az ikrek felébresztésének ideje. Tévedett. Túl hamar szabadította ki Daegont annak kőbörtönéből, és ezzel visszafordíthatatlan károkat okozott a félistent hibernáló álomvarázsban. Caro akkor még semmit sem sejtett ebből, elmondta Daegonnak is azt, amit Orin közölt Tavennel jó kilencszáz évvel később. Daegon dühös volt, úgy érezte, a szülei elárulták, becsapták őt. Felkereste apja templomát, majd az ott hallottak után visszatért Caróhoz, és követelte, hogy az nyisson egy átjárót Édeniába. Az megtette. Daegon azonban az otthona helyett a Külső Világban találta magát. Talán nem is sikerült volna ott ráakadnia a szüleire, ha nem kap segítséget a család egyik régi ismerősétől, aki a későbbiekben is hasznos szövetségesének bizonyult. Miután így sikerült rábukkannia a szüleire a Külső Világban, kérdőre vonta őket a tetteikért, ám amikor azok elmondták, mi áll valójában a háttérben, Daegon a rátörő őrületében megtámadta és megölte őket. Legalábbis úgy véli. Emlékei közt csak az szerepel, hogy megtalálja a szüleit, majd ahogy utána véres kardokkal távozik tőlük. És a következő évszázadok során még sok hasonló, rövid emlékezetkiesés kínozta őt, ami nem egy kellemetlen percet okozott aztán a számára, de nagy szerencséjére sose kellett komolyabban szenvednie a mágikusan sérült memóriája kihagyásai miatt, vagy legalábbis a környezete nem hívta fel erre a figyelmét.
A Külső Világban történtek után úgy határozott, visszatér Földre, és megpróbálja a saját módszerével kikerülni az apja által felállított játékszabályokat. Nem akarta egyedül bebarangolni a számtalan birodalmat, és különösen nem volt kedve magára vonni Shao Kahn vagy bármelyik más nagyravágyó despota figyelmét, ezért úgy döntött, szolgákat gyűjt maga köré, és őáltaluk, a lehető legnagyobb titoktartás közepette, feltűnés nélkül lát hozzá Blaze felkutatásának.
Így született meg a Vörös Sárkány klán. Daegonban valahol még mélyen, legbelül, megmaradhatott akkoriban valamennyi a régi énjéből, hogy az őrzőjéről, Caróról nevezte el a klánját. Bár annyi már nem, hogy ne használja fel kíméletlenül a sárkányt arra, hogy mindenfelé átjárókat nyittasson, ahová aztán a kémeit küldte.
A keresés azonban sok embert, sok erőforrást, ami pedig rengeteg pénzt igényelt. Amit pedig legkönnyebben nagymértékű politikai befolyással és bűnözéssel lehet szerezni. Ami remek álcát is biztosított egyben. A Vörös Sárkány célja – még a tagjai nagy részének szemében is – egyedül a hatalomszerzés és a pénzharácsolás lett, mindig a titoktartást és az észrevétlenséget szem előtt tartva. Pedig valójában Daegon számára végig az volt a legfontosabb, hogy a szervezete kilétére ne derülhessen fény. Egészen odáig elment, hogy a saját szerepét csak néhány magas rangú klántaggal osztotta meg. A szervezet vezetője is közülük került ki, a klán nagy része őket hitte a Vörös Sárkány korlátlan hatalmú urának, pedig valójában az eltelt kis híján egy évezred alatt végig ugyanaz a személy irányította őket.
Daegon számára különösen veszélyes volt a Fekete Sárkány megalakulása 1947-ben. Azok túl nyíltan ténykedtek, tartott attól, hogy végül menthetetlenül felhívják a világ figyelmét a Vörös Sárkány létezésére is. Ezért a szervezet erőforrásainak jelentős hányadát a Fekete Sárkány felszámolásába fektette, de azok teljes megsemmisítése így is kis híján hat évtizedet vett igénybe. Ráadásul hiába sikerült eltiporniuk a renegátokat, a legvégső tisztogató akcióban az amerikai Különleges alakulat egyik ága tudomást szerzett a Vörös Sárkányról, ezért Daegon utasította az első emberét, a klán látszólagos vezetőjét annak elpusztítására. Az sikerrel végzett is a feladattal, de utána eltűnt a Külső Világban, hogy új szövetségeseket keressen a klánnak. Jóval később bukkant csak fel újra, amikor egy átjáró nyílt egyenesen a kán központjába, és Kano eszméletlen teste repült át rajta. Később az egyik technikus áthozta a haldokló Mavadót is. Daegon később tudta meg, hogy nem sokon múlt, hogy a láthatóan még mindig létező Fekete Sárkány új vezetője is nem jutott be aznap a központba.
Mavado majdnem mindent tönkretett, és ezen az se segített, hogy Daegon megkapta tőle Kanót, hogy rajta folytathasson genetikai kísérleteket. Daegon ugyanis azt remélte, hogy ha sikerül kereszteznie a sárkányokat az emberekkel, azzal olyan hadsereget lenne képes létrehozni, amivel már nem kellene többé tartania semmiféle lelepleződéstől. És hála a XX. század végén robbanásszerű fejlődésnek indult géntechnológiának, ez elméletileg lehetővé is vált a számára. Ám a sárkánygének keverése mégse bizonyult olyan egyszerűnek. Daegon azonban nagy reményeket fűzött Reptile-hoz. Remélte, hogy Onaga DNS-ének maradványai megadják majd a tudósainak a kulcsot az áttöréshez.
Már persze, ha még időben lesznek. Ugyanis alig pár hónappal Reptile felélesztése után a világon szétszórt kémeinek egyike jelentette neki azt, amitől már századok óta tartott: a testvére is felébredt, és látták őt az anyjuk templomának közelében. Daegon tudta, hogy Taven minden bizonnyal megszerezte a neki szánt páncélt, amit az anyjuk a templomába rejtett. Méghozzá sokkal jobban, mint az apjuk a kardjaikat, gondolta. Daegon remélte, hogy a Lin Kuei-hez juttatott információk a bázisuk pontos helyéről mégiscsak kifizetődik a számára, még ha nem is úgy, ahogy azt elképzelte. Az eredeti elképzelése a nindzsaklán lefejezése, esetleg a nem nyilvános átvétele lett volna, de ha most egyenesen hozzá vezetnék a testvérét, akkor....nos, azt még jobban a javára fordíthatja. Már készen állt egy tervvel, amivel gondoskodhat róla, hogy a bátyja ne jelentsen többé gondot neki a versengésük során. Már csak rá kellett vennie Tavent, hogy önszántából kövesse őt. És Daegon már tudta is, hogyan...

Következő fejezet

Előző fejezet

Hetedik fejezet: Sárkánygenetika

Kano helyzete nem volt éppen kényelmesnek mondható. Sose volt igazán hűséges fajta, de amikor megpróbálkozott vele, akkor se látott benne sok köszönetet. Összeállt Shao Kahnnal, és megnyert neki egy háborút, erre a császárt az orra előtt ölték meg, mielőtt bármiféle jutalmat kaphatott volna. Ezután csatlakozott a császár gyilkosaihoz, a Halálos Szövetséghez azok hódító hadjáratában, felépített nekik egy erődöt és rabszolgasorba taszított hozzá egy egész falut, mire jutalmul odavetették őt a klánja, a Fekete Sárkány ősellenségének, a Vörös Sárkánynak. És hiába edzette már őt sok éve a Külső Világ kegyetlen környezete, a Vörös Sárkány vezetője, Mavado, legyőzte őt. Az utolsó ökölcsapás után pedig arra ébredt, hogy a rivális szervezet központjában van egy hegy mélyén, valamiféle kísérleti laborban. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy megtudta, valójában nem Mavado a klánja Nagymestere, pedig mindenki ezt hiszi róla. És Kano most már legalább tudta, hogy néz ki az ellenség vezetője igazából. Bár nem mintha sokat ért volna vele, amikor éppen annak egy kísérleti telepén raboskodott különleges laborpatkányként...

Mavado helyzete a klánban inogni látszott. Hiába sikerült a mesteri taktikai húzásaival végleg megszüntetni a Fekete Sárkány által jelentett fenyegetést, és egyben azok mindenféle idegesítő jelenlétét, sőt, még a szakadárok utolsó vezérét is elhozta élve a Nagymesternek, hogy az felhasználja őt a kísérleteiben... Mégis, a tény, hogy az általa legyőzöttnek – nem, halottnak! – hitt Kabal könnyedén fölébe kerekedett, és meg is ölte volna, ha a haldokló testét az egyik technikus át nem rángatja a bezáruló átjárón, nem tett túl jót a helyzetének. Ezt már akkor megérezte, amikor a mestere következő megbízása mindössze annyi volt a számára, hogy hozza el neki egy emberméretű hüllő holttestét. Nem éppen egy vezetőhöz méltó feladat... még akkor sem, ha azt nemrég gyógyították fel a halálos sérüléseiből.
A begyűjtés amúgy meglehetősen könnyedén ment. Mint kiderült, a Halálos Szövetség legyőzőjének, Onagának a táborába kellett mennie, ahol már addigra lezajlottak a győzelmi ünnepek. A tábor jóformán kihalt volt. Reptile teste is ott hevert, mintha csak megfeledkeztek volna róla. Pedig Mavado tudta, hogy milyen fontos lehet ő a Nagymester kísérleteiben. A klán már jó ideje próbálkozott a sárkány és az emberi DNS keverésével, de az addigi eredmények igencsak... felemásak voltak. Az alanyok szinte mindegyikének elment az esze. Viszont Reptile teste hónapokig otthont adott az egyik valaha élt leghatalmasabb sárkány lelkének, aki ráadásul teljesen sárkányszerűvé is tette a szaurin testét. Ha a feltételezéseik helyesek, ez nyomot hagyott a hüllő DNS-ében, és talán ez lehet a kulcs ahhoz, hogyan lehet a sárkányok genetikai kódját más fajokéval keverni.
Reptile felélesztése után – hála a Vörös Sárkány fejlett technológiájának... na meg a Nagymesternek – azonban már nem volt ilyen biztos benne. A szaurin diszorientáltnak, zavarodottnak tűnt. És egyáltalán nem volt biztos benne, hogy a feltámasztása miatt. Mintha a hüllő mindenáron urat keresett volna magának. Szerencsére a Nagymester személyében meg is találta azt. Mavado remélte, hogy Reptile elméje nem rogy majd össze a láthatóan rá nehezedő súly alatt, és nem fog gondot okozni nekik.
És a hüllő nem is tette. A baj onnan érkezett, ahonnan Mavado nem is sejtette volna: kívülről. A Vörös Sárkány központjának hollétéről az ott élőkön kívül alig maroknyian tudtak csak, és aki egyszer odaköltözött, az élve nem hagyta el azt a helyet. Most mégis behatolt valaki oda, a Nagymester pedig ahelyett, hogy rá bízta volna a behatoló levadászását, közönséges megfigyelőszolgálatra osztotta be. Igaz, az egyik legfontosabb ilyen posztra, de akkor is...
Mavado úgy érezte, a mestere tudja, kivel van dolguk. És azt is, hogy köze lehet ahhoz a kémhez, aki nemrég érkezett a központba, láthatóan feldúltan. Mavado kíváncsi volt, ki okozhat ekkora felbolydulást a világ legnagyobb hatalmú szervezeténél. És egyben remélte, hogy ez jó alkalom lesz a számára visszakerülni a Nagymester kegyeibe. Nagymester mindig csak egy volt a Vörös Sárkány alapítása óta, de a szervezet nyilvánosnak mondható vezetője gyakran változott. Nem szándékozott ellenszegülni a Nagymester parancsainak, de remélte, hogy a behatolónak hála visszakerülhet korábbi pozíciójába.

Következő fejezet

Előző fejezet

Nyolcadik fejezet: A Sárkány barlangjában

Tavennek jóval kevesebb kalandban volt része a Delia – vagyis most már a Lin Kuei – templomából visszafelé menet, mint odafelé. Egyetlen harcba bonyolódott csak, igaz, valószínűleg azt csak az újonnan kapott páncéljának köszönhetően tudta megnyerni. Ugyanis az úton sikerült meglepnie őt egy lilába öltözött alaknak, egy édeniainak, aki magát Rain hercegnek nevezte, és azt állította, hogy magának akarja Taven és Daegon örökségét, mert az őt illeti. Taven persze ezt nem hagyta. Legyőzte ugyan az ellenfelét, de nem sikerült végeznie vele, mert az az utolsó pillanatban az eső és a villámok feletti korlátozott uralmának köszönhetően elszökött előle.
Amikor visszatért Orinhoz, a sárkány örömmel látta, hogy ha már az apja ajándékát nem is, de az anyjáét sikerült megtalálnia. A kérdésére viszont, hogy Taven készen áll-e arra, hogy Blaze nyomába eredjen, nemleges választ kapott. Taven kíváncsi volt, mit akarhatott tőle a Vörös Sárkány. Úgy érezte, azok a felderítők pontosan rá vártak, pedig az ő létezéséről elvileg a Földi Birodalomban senkinek se lett volna szabad tudnia, elvégre az ottani halandók időszámítása szerint ő még a legősibb civilizációjuk felemelkedése előtt kényszerült kőbörtönébe. Orin ugyan jobb szerette volna, ha Taven a küldetésével törődik, de az apjának tett esküje miatt nem ellenkezhetett vele. Nyitott egy átjárót a Sub-Zero által megadott helyszínre.
A túloldalon Taven egy kisebb sereggel találta szembe magát. A Vörös Sárkány mintha csak várt volna az érkezésére, pedig a Sub-Zerótól hallottak alapján ez képtelenségnek tűnt. Mindenesetre szerencséjére rögtön a hozzá legközelebb állótól tudott szerezni egy fegyvert, amivel keresztülvágta magát a rárontó hordán. Ám mielőtt beléphetett volna a Vörös Sárkány központját rejtő barlangokba, egy heves széllökés lökte fel őt...
...és ott állt fölötte Fujin, apja régi ismerőse, a szelek istene. Taven csodálkozott, hogy ott látja, legutóbb annyit hallott róla, hogy valami fontos megbízatásra rendelték a Földi Birodalomba. Most pedig ott tornyosult felette, és ráparancsolt, hogy azonnal hagyjon fel azzal, amit éppen csinál, és térjen vissza Édeniába beteljesíteni a feladatát. Taven nem szerette, ha utasítgatják őt, és egyáltalán nem állt szándékában felhagyni a nyomozással a Vörös Sárkány után. Fujin viszont eltökélt volt, mindenáron rá akarta kényszeríteni az akaratát, még harc árán is, ha kell. De a szelek ura se állhatott ellen Tavennek, aki a küzdelem után a fejét értetlenül csóválva hagyta ott a földön heverő istent, és ment tovább a barlangok felé.
Odabenn egy igen kiterjedt épületkomplexumra bukkant. Bármilyen szervezetet is rejtsen a Vörös Sárkány név, gondolta, azok igencsak jelentős erőforrásokkal bírhatnak. A földalatti termek egyikében rábukkant egy laborféleségre, benne egy félszemű fogollyal, aki a labort őrző biztonságiakkal kialakult küzdelem során kiszabadult a ketrecéből. Taven szerette volna kikérdezni őt, mi folyik ott, de csak annyit sikerült kiszednie belőle, hogy a Vörös Sárkány a sárkányok és az emberek keresztezésével próbálkozott, ám a próbálkozásaik elég rosszul haladtak. És hogy a foglyon valami teljesen újjal próbálkoztak, de annak a jelek szerint nem volt rá semmiféle hatása. Mielőtt Taven folytathatta volna a kérdezősködést, a félszemű egész egyszerűen elrohant.
Taven nem vette üldözőbe, jobban érdekelte, ami a komplexum belsejében várt rá. Mert egyre biztosabb volt benne, hogy bárki álljon a Vörös Sárkány mögött, az már tud az ottlétéről. És nem is kellett sokáig kutatnia. Amint belépett a következő terembe, a keresett személy ott állt a terem közepén. Taven pedig nem akart hinni a szemének.

Következő fejezet

Előző fejezet

Hatodik fejezet: Mágia és mechanika

Goro herceg állítólagos meggyilkolása után nem sokkal Shao Kahnnal is látszólag végzett a Halálos Szövetség, így Noob Saibot megint csak egymagára maradt. Ám ahelyett, hogy csatlakozott volna a varázslókhoz, a démon a saját terveit kezdte el szövögetni. A császár egyik kincseskamrájában ugyanis meglepő felfedezést tett. A sok hadizsákmány között ott találta Smoke-ot is, a Lin Kuei elsőként öntudatára ébredt kiborg nindzsáját, amint az deaktivált állapotban várta, hogy valaki kijuttassa őt onnan. Bár Noobnak már szinte semmi emléke nem maradt halandó életéből, amikor még a negyedik Sub-Zeróként szolgálta a Lin Kuei-t, még maradt annyi az emlékezetében a műszaki képességeiből, hogy átprogramozza a kiborgot a saját céljaira. Smoke különleges adottságaiban ugyanis meglátta a lehetőséget arra, hogy az ő nanotechnológiáját Noob Saibot démoni erejével ötvözve kiberdémonok egész seregét hozza létre. Ehhez viszont még több alkatrészre lett volna szüksége, de tudta, hol találja meg azt: a Lin Kuei központjában.
Odajutni viszont már közel sem volt olyan egyszerű. A Szövetség, miután végzett a császárral, lezárta a palotából nyíló átjárókat, ráadásul az édeniai seregek egy része még mindig a környéken volt, Saibot pedig lehetőleg el kívánta kerülni a feltűnést. Ennek következtében hetekbe telt neki, míg át tudott jutni a Földi Birodalomba, ahol aztán meglepődve kellett tapasztalnia, hogy a Lin Kuei egykori központjának helyén csak egy kihalt épületegyüttes állt. Noobnak hónapjaiba telt, míg végre sikerült kiderítenie, hová költözött a klán.

Sub-Zero a Földre való visszatérését követően elbúcsúzott Kenshitől, és visszatért a Lin Kuei-hez. Ott azonban szörnyű meglepetés érte: a klántagok java része holtan hevert, mindegyiküket halálra fagyasztották, összezúzták. A rejtélyre nem kellett sokáig keresnie a magyarázatot, mert a holttestek között a halottnak hitt tanítványa várt rá. Frost ugyanis csak hibernálta magát, amikor a Sárkánymedál átvette a képessége felett az uralmat, ám a kiromanták városának romjai alatt kiolvadt, és bosszúvágytól fűtve elindult vissza a Földre. Mivel a mesterét feltartotta Kenshi ápolása, így sikerült még előtte megérkeznie. A halálközeli élmény viszont nem múlt el nyomtalanul, mert a Lin Kuei templomában mindenkiben Sub-Zerót látta, ezért mindenkit, aki csak a szeme elé került, megölt. Sub-Zero megpróbált hatni rá, de eredménytelenül. És bár Frost egy idegennek hála végül valamennyire észre tért, továbbra se volt hajlandó felhagyni a szándékaival, így Sub-Zero végül kénytelen volt egy jeges koporsóba zárni őt. A jégszarkofágot elhelyezte a templomegyüttes egyik rejtett kamrájában, majd visszatért a kincstárhoz vezető csarnokba, hogy felkutassa a túlélőket és megszervezzék a halottaik gyászszertartását, de ott egy újabb kellemetlen meglepetés várt rá.
Ugyanis ha ennyi viszontagság még nem lett volna még elég neki, a teremben Sareenát, az oltalmába vett női démont találta, aki közölte vele, hogy Noob Saibot a templomban van, és vele tartott Sub-Zero egykori barátja, Smoke is. De nem ez volt a legmeglepőbb a szavaiban. Sareena gyanúja ugyanis beigazolódott Noob Saibottal kapcsolatban, megtudta, hogy az árnydémon valóban azzal a Sub-Zeróval azonos, akinek még Shinnok erődjében segített megszerezni egy amulettet. És amikor ezt közölte a mostani Sub-Zeróval is, annak hirtelen eszébe jutott az az alkalom, amikor közel tíz évvel azelőtt összefutott Noobbal a külső világi Torna ideje alatt... és hogy már akkor is volt valami ismerős a számára a másikban. Végre megértette, mi volt az: a testvére mozdulatait látta akkor is.
Sareena rossz hírei azonban nem értek véget. A démon szerint Noob Saibotban már semmi sem maradt az egykori halandóból, a lelke örökre a sötétségé lett. Sub-Zero azonban nem akart hinni neki. Elküldte Sareenát, nem akarta, hogy az is ott legyen, amikor szembenéz a néhai testvére és az egykori legjobb barátja párosával.
Nem kellett sokáig várnia rájuk. De Sub-Zerónak hamar be kellett látnia, hogy Sareenának valószínűleg igaza volt, mert Noob Saibotra a legkevésbé sem akartak hatni a szavai. De még Smoke-ra sem, pedig egyszer már sikerült elérnie az egykori embert a kiborgpáncél alatt, most viszont ennél az új, démoni erőkkel is bíró jelenésnél semmi haszna nem volt a beszédnek. Ráadásul a páros sokkal erősebb volt, mint hite volna, és még a Sárkánymedál ereje sem volt elég ahhoz, hogy szembeszálljon velük. Ám amikor azok arra készültek, hogy lesújtsanak rá, miután sikerült a földre kényszeríteniük, két tűzlabda jelent meg a semmiből, és kiütötte a meglepett támadókat. Sub-Zero zavarodott állapotában azt hitte, egy árnybirodalmi démon támadott véletlenül vagy szándékosan a párosra, és megpróbált harcba szállni a megmentőjével, de amint felismerte az annak arcán látható tetoválást, rájött, hogy tévedett. Az ismeretlen – aki amúgy Tavenként mutatkozott be neki – tetoválása ugyanis pontosan megegyezett a kincstár ikerajtajainak egyikén látható jellel. Erre felhívta Taven figyelmét is.

Az habozás nélkül odalépett az ajtóhoz, ami azonnal kinyílt előtte. Odabenn egy mágikusnak tűnő páncél várta. Taven tudta, hogy minden bizonnyal ez az anyja ajándéka a számára. Viszont nem értette, hogy a másik ajtó miért volt nyitva. Ráadásul Sub-Zero szerint már akkor így állt, amikor a Lin Kuei odaköltözött. És a tudósaik szerint, akik megvizsgálták, századok telhettek el a felnyitása óta. Taven nem értette, hogy lehetséges ez, hisz Orin szerint a Daegont őrző Caro Orinnal egy időben ébresztette fel a testvérét. És ott volt még a vörös ruhás támadók kérdése is, akik nem tartoztak az öltözékük alapján sem a Lin Kuei-, se a Tengu-klánba. Sub-Zero azonban ebben már a segítségére tudott lenni. A tetovált alakokat a Vörös Sárkány tagjaiként azonosította be, sőt, még azt is meg tudta mondani Tavennek, merre találja a központjukat. A hegységbe épített bázis pontos helyét még azelőtt sikerült meghatároznia a klánjának, hogy ő Frosttal együtt a Külső Világba ment volna segíteni a Kiválasztottaknak a Halálos Szövetség ellen, de az ottani események miatt nem nagyon volt még alkalma felhasználni ezeket az információkat... amit rajta kívül nem is tudott senki se a klánjából, így még a Vörös Sárkány se sejtette, hogy ő ismeri a titkukat. Mert ha tudták volna, Sub-Zero biztosra vette volna, hogy a klán mindent megtett volna, hogy a Lin Kuei utolsó tagjának emlékét is eltörölje. A Vörös Sárkánynak a létezéséről is nagyon kevesen tudtak, és ezen néhányak nagyon is tisztában voltak vele, hogy a klán bármeddig elmenne azért, hogy a puszta létezését is titokban tartsa a világ előtt. Taven megköszönte neki a segítséget, majd – miután látszólag minden támadóval sikerült leszámolniuk – elbúcsúzott Sub-Zerótól.

Az idegen távozása után azonban Smoke-nak és Noobnak is nyoma veszett. Sub-Zero a kincstárterembe visszatérve még látta, amint a páros eltűnik a Lin Kuei templomában álló átjáróban. Utánuk vetette magát. A túloldalon azonban csalódottan vette tudomásul, hogy csapdába sétált, azok már vártak rá, és ismét sikerült fölébe kerekedniük. De most is sikerült megmentőre találnia: ezúttal Sareenának köszönhette az életét, aki az utasítása ellenére követte őt az átjárón át. A démon elűzte a párost, de ehhez le kellett vetnie az emberi formáját. Észre se vette ezt, így démonként közelítette meg a lassan eszméletére térő Sub-Zerót, aki persze nem ismerte fel őt. A nindzsa rátámadt Sareenára, aki viszont nem akart kárt tenni benne, ezért inkább úgy döntött, hogy elmenekül. Még mindig nála volt a nindzsától kapott amulett, aminek segítségével használhatta a Lin Kuei átjáróját. Csak ki kellett várnia, amíg Sub-Zero hazatér, és ő újra képes lesz emberré válni. De a régi otthona egyre erősebben kezdte hívni őt, ráadásul a várakozás alatt egyszer csak megjelent előtte valaki, akivel legszívesebben soha többé nem találkozott volna...

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta