Ajánló

Transformers Dreamwave G1 v3 01
Transformers

Transformers Dreamwave G1 v3 01

Hozzászólások

  • HeirToGrievous 2020.04.03. 23:13
    Csak bele-bele olvastam, de mintha lezárták volna, a vége legalábbis ezt sugallja. Ha befejeztem a ...

    Bővebben...

     
  • Recsi 2020.04.03. 22:00
    A hagyaték II--t lezárták? Vagy csak abbahagyták?

    Bővebben...

     
  • Recsi 2020.04.03. 21:59
    Gondolom a cbz letöltésre gondolsz. Annak kell egy kis idő, amíg frissíti a tömörített verziót. Most ...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2020.04.03. 20:13
    @ntglaci: a letöltés résszel nem tudom, mi van, de a képregényt azért szívesen. :) @Pyti12: még lesz ...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2020.04.03. 20:06
    - 71. o.: "Egyszer a vázáig lecsupaszítottam egy Firesprayt, majd összeszereltem..." = Firespray-31-osztályú ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 262 vendég és 4 tag böngészi

  • 24747
  • CaptainInch
  • M.B.
  • Mohi01

Mortal Kombat története

Előző fejezet

Harmadik fejezet: Trónfosztás... és trónvisszafoglalás

Mileena álma beteljesedni látszott. A nővéreként pózolva elfoglalta nevelőapja palotáját, és a megszálló édeniai csapatokat kezdte lassan a saját gonosz befolyása alá vonni. Ő uralta egymaga a Külső Világ jelentős részét, és még Édeniát is! És úgy tűnt, hogy ez csak a kezdet számára.
De semmi sem tart örökké. Különösen a jó dolgok nem. Onaga bukásának híre alig érkezett meg a császári palotába, amikor az édeniai csapatok táborából olyan jelentést kapott, amit sehogyan sem akart elhinni. A katonáit három halott mészárolta le. Bár Mileena is visszatért egyszer a pokolból, az, hogy a harcmezőn leszúrt majd a shokanok temetési szokásai szerint elhamvasztott Goro, az állítólag egy mindennél elképzelhetetlenebb nagyságú mágikus robbanásban semmivé foszlott Shang Tsung és a Halálos Szövetség által kivégzett Shao Kahn egyszerre jelenjenek meg az ajtaja előtt, képtelenségnek tűnt számára... mégis, elég volt az ablakon kinéznie, hogy lássa a halálból visszatértek csapatát. Testeket könnyen lehet készíteni mások alakjára, de az a hatalom és vérszomja, amivel a hármas az utolsó szálig levágta a katonáit, utánozhatatlan volt. Mileenának már csak egy választása maradt.
Amikor a császár egyetlen lendítéssel betörte a trónterem ajtaját, Mileena két testőre közé és a támadók közé vetette magát. Igencsak meglepődtek, amikor két sai fúródott hátulról a szívükbe. Mileena eztán letette a fegyvert, és felajánlotta életét és szolgálatait a visszatért császárnak. Shao Kahn – bár nem ismerte volna el mások előtt – meglepődött. Tudta, hogy a nevelt lánya végezne vele, ha lenne rá alkalma, de az, hogy ilyen könnyedén lemondott mindarról, amit eddig elért, azt bizonyította a számára, hogy az túlságosan is retteg tőle, hogy szembeszálljon vele. Legalábbis egyelőre. Így hát letette a kalapácsát, és visszafogadta szolgájának Mileenát.
A palota már az övé volt, de a Külső Világ még nem. A birodalma visszahódításához azonban többre volt szüksége a palota még megmaradt, hozzá hűséges személyzeténél és a három szolgájánál. De előtte még az ő helyzetüket is el kellett rendeznie. Shang Tsung ugyan sikeresen visszaváltoztatta az új testét olyanná, amilyen az volt, de a hatalma még mindig töredéke volt annak, amit a császár szolgálatába állított annyi évszázadon át. A varázslónak lelkekre volt szüksége. És a császár tudta, hol találhatnak gyorsan sokat. Felkeresték a Szövetség volt erődjének helyszínét. Felkeresték Sun Do falvát.
Li Mei falujának esélye sem volt a császár és Goro ellen. Egyesével végezték ki őket, miközben Shang Tsung ott állt mögöttük, és begyűjtötte a falusiak lelkeit. Miután egyetlen lélek sem maradt már ott, távoztak. Tsung elég erősnek érezte magát, hogy teljesítse az ura parancsait – bár ahhoz nem, hogy megpróbálja elszakítani azt a köteléket, ami Kahnhoz kötötte őt. És a hatalmára szükség is volt. Mert Goro ugyan hálás volt a császárnak, hogy visszahozta őt a halál markából, de az egyezségük arról szólt, hogy a shokan herceg az esetben áll csak Shao Kahn mellé, ha az jelentős előnyhöz juttatja a népét a kentaurokkal szemben. Shao Kahn pedig állta a szavát. Varázslója és a saját mágikus képességei segítségével elszabadított egy varázslatot, ami végighullámzott az egész Külső Világon, és a kentaurokból... minótauruszokat alkotott. A változás azonban nem csak külsőségekben jelent meg, a négylábúból kétlábúvá válás valójában csak annak a fizikai kivetülése volt, hogy a kentaurok ereje a varázslatnak köszönhetően a töredékére csökkent... és egyben a mágia két elkövetőjét táplálta.

A halottak visszatérése azonban ezzel nem ért véget. Mileena már tényleg azt hitte, hogy tényleg egyetlen Kiválasztott harcos se képes halott maradni se a Fény, se a Sötétség oldalán, mert urait pár hét múltán felkereste Quan Chi is. És valamivel később hozott magával még egy látogatót, hogy Shao Kahn és Tsung számára felajánlja egy új, négyes Szövetség létrejöttének lehetőségét, aminek a segítségével a kvartett könnyűszerrel magához ragadhatná a hatalmat a birodalmak felett, már amennyiben Chi új értesülései helyesnek bizonyulnak egy új hatalmi tényező felbukkanásával kapcsolatban...

Következő fejezet

Előző fejezet

Második fejezet: Látomások

Johnny Cage borúsnak látta a helyzetet. Igaz, a Kiválasztott harcosok mind visszatértek, és ismét a maguk urai voltak, hála Liu Kangnek és az új barátjának, Ermacnek, és az öregember, Shujinko még az őket rabigába hajtó Onagát is elintézte, de...
Liu Kanget megölték - igaz, a szelleme továbbra is az élők világát járta - Raiden eltűnt, lehet, hogy meg is halt, Kitanát és az édeniaiakat pedig jobban érdekelte a hadjáratuk a Külső Világ ellen, mint az, hogy segítsenek nekik. Ráadásul Jax és Sonya is eltűntek valamilyen küldetésben, a többiek meg szervezetlenül kóboroltak a világok között. Johnny jobban örült volna, ha legalább egy vezetőjük akad, de a jelek szerint senki se akarta vagy merte elvállalni ezt a szerepet. Még Johnny se volt biztos benne, hogy mindenki hallgatna rá, hiába bizonyította már annyiszor, milyen remek harcos.
És ekkor kezdődtek az álmok.
Egyik se volt visszatérő, sőt, inkább már-már látomásoknak tűntek, mintsem álmoknak. És mindegyikben egyetlen közös volt: Shinnokról szóltak. A bukott Idősebb Isten, akinek több mint öt évvel azelőtti visszatérése okán Johnny képes volt visszakönyörögni magát a élők közé, nem tétlenkedett az eltelt idő alatt. Johnny álmaiban látta, amint az isten szervezkedik valamit az Árnybirodalomban, de hogy mit, azt sose tudta pontosan kivenni. És a színész érezte, hogy amit lát, az valóban megtörténik. Sose voltak előtte hasonló képességei, még csak nyomaiban sem, mégis úgy érezte, hogy a megérzése helyes. Talán történt vele valami, amikor Onaga a legutóbb feltámasztotta és elvarázsolta őt, ki tudja. Viszont amikor az egyik látomásában Shinnok elhagyta az Árnybirodalmat, és felkereste Shang Tsung elhagyatott szigetét, a színész nem bírta tovább, úgy érezte, muszáj neki is felkeresnie az utolsó földi Torna elhagyatott helyszínét, hogy megbizonyosodjon a megérzése igazáról.
És a szigeten legnagyobb meglepetésére ott találta Shinnokot! Kihallgatta, amint az az egyik alattvalójával beszél egy mágikus tükrön át. Közelebb osonva Johnny felismerte a túloldalán álló Quan Chit. A színész nem értette, hogy lehet a nekromanta életben, amikor tudomása szerint az meghalt Raidennel és Shang Tsunggal együtt a viharisten önfeláldozásakor. Most mégis ott állt, és engedelmesen hallgatta Shinnokot, aki olyasmikről beszélt Chinek, amitől Johnny ereiben megfagyott a vér. A hallottak alapján mindaz, amiben addig volt részük, csak az előszele volt valami sokkal rettenetesebbnek...
Miután az isten megszakította a kapcsolatot, megfordult, és észrevette a leskelődőt. Megpróbálta egy varázslattal ártalmatlanítani őt, de Johnny gyorsabb volt, és elverte az istent, akinek azonban sikerült elteleportálnia előle. Bár Shinnokot nem sikerült elkapnia, a kis kaland arra jó volt, hogy meggyőzze Johnnyt, tényleg látnok vált belőle. Nem késlekedett, azonnal összehívta a Kiválasztottakat a szigetre egy nagygyűlésre. Attól tartott, hogy ha a megérzése helyes, és jól hallotta, amit hallott, akkor a birodalmakra leselkedő veszélyt ismét nekik kell majd elhárítaniuk... lehetőleg kicsit több szerencsével, mint a legutóbbi alkalommal.

Előző fejezet

Előző fejezet

Tizedik fejezet: Testvérviszály

Taven alig hitte el, hogy a Vörös Sárkány bázisának kellős közepén nem mással futott össze, mint a saját testvérével. Először azt hitte, hogy ő is ott raboskodott, de amikor közelebb lépett, észrevette, hogy Daegon a Vörös Sárkány szimbólumát viseli a köpenyén. És a sejtése beigazolódott, mert az köszönésképp gratulált neki a páncélja megszerzéséhez, és közölte vele, hogy igen, csakugyan ő áll a klán mögött, amit már több mint kilenc évszázada alapított. És azt is, hogy már nagyon régóta vár Taven felbukkanására. Felderítők álltak lesben hosszú ideje a szüleik templomainál, és máshol is, ahol Taven nagy valószínűséggel felbukkanhatott nem sokkal az ébredését követően. És ha nincs az a nagy felhajtás a Botan-dzsungel felett, akkor valószínűleg már Delia temploma előtt értesült volna Taven visszatéréséről.
Taven nem értette. Daegonnal kiskoruk óta vetélkedtek egymással, és igaz, többnyire Taven volt a győztes, de az a Daegon, akit ő ismert, sose ment volna el addig, hogy egy egész klánnal üldöztesse őt. Márpedig neki ez volt a feltett szándéka. Mindenáron meg akarta akadályozni, hogy Taven megtalálja Blaze-t, és ehhez a legegyszerűbb mód a testvére meggyilkoltatása lett volna.
Daegon még folytatta volna, de ekkor megzavarta a beszélgetésüket Mavado, aki, mielőtt a Nagymester kifejezhette volna a dühét, jelentette neki, hogy a számtalan felderítőcsoport egyike megtalálta Blaze-t. Daegon megparancsolta neki, hogy végezzen Tavennel, majd nyomban elsietett.
Mavado tudta, hogy ez a nagy esélye visszaférkőzni Daegon kegyeibe, de a próbálkozása, mint Taven minden eddigi ellenfeléé, kudarcba fulladt. Örült, hogy az egyik odakészített menekülőjáraton át sikerült élve kijutnia a laborból.

Taven azonban nem is akarta üldözőbe venni. Ő Daegont akarta. És azt, hogy merre találja Blaze-t. Keresztülrohant a már jóval kihaltabbnak tűnő bázison. Az egyik teremben viszont mégis ráakadt valakire. Vagyis valakikre. Egy, a Vörös Sárkány egyenruháját viselő ember egy fehér bőrű alakkal tárgyalt éppen. Taven már messziről látta rajta, hogy a klántag minden bizonnyal egy áruló, aki a sápadtnak készül elárulni a szervezet titkait... valószínűleg éppen Blaze tartózkodási helyét. A másik viszont nagy meglepetésére egyszerűen letépte annak fejét, majd eltette azt. És csak ekkor vette észre Tavent. Egyetlen intésére ráuszította három testőrét, három nőt - bár Taven úgy sejtette, hogy azok valójában az Árnybirodalomból érkezhettek. Túl démonszerűek voltak az emberi külső alatt. És mialatt velük viaskodott, az ismeretlennek nyoma veszett.
A démonok legyőzése után - ami sajnos kicsit több idejét vette igénybe, mint remélte - azonban már semmi sem állta útját. A teleportációs központban már nem látta ott Daegont... helyette viszont talált egy még mindig nyitott átjárót, és egy hüllőszerű lényt, amint éppen próbálta lezárni azt... azzal, hogy a láncokra vert Caróval üvöltözött. Taven nem habozott, gyorsan leütötte a hüllőt. Caro hálás volt neki, de egyben sürgette is, hogy lépjen át minél hamarabb az átjárón, mert nem bírja már sokáig nyitva tartani azt. Taven viszont nem adta fel, tudni akarta, mi folyik körülötte. Caro bevallotta neki, hogy minden miatta történt. Túl hamar ébresztette fel Daegont, és a tévedése miatt Argus és Delia is meghaltak. Taven ezt egyszerűen nem akarta elhinni. De Caro biztosította róla, hogy így van. És Daegon az átjáró túloldalán lehet, hogy karnyújtásnyira van csak attól, hogy megszerezze a jutalmat. Taven nem késlekedhetett, de előtte megígérte Carónak, hogy visszajön és segít neki. Az azonban mást tervezett. A portál bezárása után Caro arra készült, hogy eltörölje a birodalmak felszínéről azt a borzalmat, amit Daegon épített az ő nevét felhasználva. Caro minden megmaradt erejét összeszedve kitört a fogságából, és elkezdte módszeresen körbejárni a földalatti épületegyüttest, hogy mindenkit megöljön ott, akinek valaha is köze volt a Vörös Sárkányhoz.

Taven pedig átlépett az átjárón, és a túloldalon Édenia helyett... egy hatalmas hegy tetején találta magát az Árnybirodalomban.

Következő rész

Előző fejezet

Első fejezet: Összeszedett darabkák

Egy istent nagyon nehéz megölni. Szinte lehetetlen. És ugyanilyen lehetetlen öngyilkosságot is elkövetnie. Mert hiába pusztítja el valaki egy isten fizikai formáját, az esszenciája ugyanúgy megmarad. Így hát Raiden se halt meg igazából, amikor egy kétségbeesett döntése után elszabadította a testében felhalmozott energiákat a Halálos Szövetség erődjében. Csak szüksége volt némi időre, hogy összeszedje magát, és újjászülessen az otthonaként szolgáló birodalomban, a Földön.
Az esszenciája viszont jóval hamarabb gyűlt össze, mint az természetes lett volna. Ráadásul az már nem egészen olyan volt, mint előtte. Mintha Onaga vagy az általa birtokolt Kamidoguk hatással lettek volna rá. Raiden fejében ugyanis a visszatérését követően már teljesen más gondolatok jártak, mint korábban. A viharistennek elege volt. Elege volt abból, hogy bármit is csinál, hogy megvédje a Földi Birodalmat, mindig akad egy újabb veszedelem, ami fenyegeti azt. És most már a legerősebb Kiválasztottak is hasznavehetetlennek bizonyultak a számára. Raiden úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgokat.
De előtte még biztosítania kellett, hogy a Földön magán se akadjon senki és semmi, ami veszélyeztethetné a birodalmat. Túl gyakran árulták már el annak saját lakói a gondjaira bízott birodalmat. Valamit tennie kellett. Szüksége volt valakire, aki elég erős ahhoz, hogy végezzen mindazokkal, akiket Raiden veszélyesnek tart a biztonságra nézve, és féltétlenül engedelmeskedik is neki. Egy bajnokra, akit ő irányít.
A Halálos Viadal bajnokára. Liu Kangre.
Kang azonban halott volt. A szelleme – bár Raiden ezt nem tudta – a Külső Világban próbált segíteni az Onaga elleni háborúban, a teste viszont ott volt a földön, egy kriptában a Wu Shi Akadémián. Raiden pedig egész egyszerűen elvitte onnan a holttestet. Tudta, mihez kell kezdenie vele.
Évszázadokkal ezelőtt, még amikor Shang Tsung volt a Torna uralkodó bajnoka, Raiden kiirtott egy szektát, a Houanokat, akik nekromanciát, halotti mágiákat akartak gyakorolni a Földön. A katakombáik azóta is úgy álltak, érintetlenül, tele a varázseszközeikkel. Raidennek nem kellett sokáig tanulmányoznia őket, hogy megértse az alapvető működési elvüket. Feltámasztotta Liu Kang testét, de annak nem volt szelleme, csak egy agyatlan, egykori életéből homályos emlékeket megőrző zombi lett belőle. Raidennek azonban csak egyfajta emlékek kellettek, amik teljes egészében ott voltak: a bajnok harcművészeti tudása. A Houanok láncai segítségével engedelmességre kényszeríttette a zombi Liut, majd elküldte őt, hogy végezzen mindazokkal, akiket a viharisten kijelölt a számára. Ám mielőtt ő is távozott volna a katakombákból, megtörtént az, amitől tartott: az általa felhasznált sötét mágiák nem maradtak észrevétlenül, és megjelent előtte az egyik ősi ellensége… hogy egy olyan alkut ajánljon neki, amit Raiden valaha szó nélkül elutasított volna, most azonban némi töprengés után elfogadhatónak tartotta azt. Ha másért nem, hát azért, hogy kiderítse, milyen szándékok állnak valójában az ajánlat mögött...

Előző fejezet

Előző fejezet

Kilencedik fejezet: A Nagymester

Amikor Blaze-t elfogták Onaga követői, hogy legyen, aki az eltűnésük után is őrizze a reinkarnálódásra váró uruk tojását, Caro, Daegon őrzője azt hitte, hogy a tűzelementál megküldte a várva várt jelet, és elérkezett az ikrek felébresztésének ideje. Tévedett. Túl hamar szabadította ki Daegont annak kőbörtönéből, és ezzel visszafordíthatatlan károkat okozott a félistent hibernáló álomvarázsban. Caro akkor még semmit sem sejtett ebből, elmondta Daegonnak is azt, amit Orin közölt Tavennel jó kilencszáz évvel később. Daegon dühös volt, úgy érezte, a szülei elárulták, becsapták őt. Felkereste apja templomát, majd az ott hallottak után visszatért Caróhoz, és követelte, hogy az nyisson egy átjárót Édeniába. Az megtette. Daegon azonban az otthona helyett a Külső Világban találta magát. Talán nem is sikerült volna ott ráakadnia a szüleire, ha nem kap segítséget a család egyik régi ismerősétől, aki a későbbiekben is hasznos szövetségesének bizonyult. Miután így sikerült rábukkannia a szüleire a Külső Világban, kérdőre vonta őket a tetteikért, ám amikor azok elmondták, mi áll valójában a háttérben, Daegon a rátörő őrületében megtámadta és megölte őket. Legalábbis úgy véli. Emlékei közt csak az szerepel, hogy megtalálja a szüleit, majd ahogy utána véres kardokkal távozik tőlük. És a következő évszázadok során még sok hasonló, rövid emlékezetkiesés kínozta őt, ami nem egy kellemetlen percet okozott aztán a számára, de nagy szerencséjére sose kellett komolyabban szenvednie a mágikusan sérült memóriája kihagyásai miatt, vagy legalábbis a környezete nem hívta fel erre a figyelmét.
A Külső Világban történtek után úgy határozott, visszatér Földre, és megpróbálja a saját módszerével kikerülni az apja által felállított játékszabályokat. Nem akarta egyedül bebarangolni a számtalan birodalmat, és különösen nem volt kedve magára vonni Shao Kahn vagy bármelyik más nagyravágyó despota figyelmét, ezért úgy döntött, szolgákat gyűjt maga köré, és őáltaluk, a lehető legnagyobb titoktartás közepette, feltűnés nélkül lát hozzá Blaze felkutatásának.
Így született meg a Vörös Sárkány klán. Daegonban valahol még mélyen, legbelül, megmaradhatott akkoriban valamennyi a régi énjéből, hogy az őrzőjéről, Caróról nevezte el a klánját. Bár annyi már nem, hogy ne használja fel kíméletlenül a sárkányt arra, hogy mindenfelé átjárókat nyittasson, ahová aztán a kémeit küldte.
A keresés azonban sok embert, sok erőforrást, ami pedig rengeteg pénzt igényelt. Amit pedig legkönnyebben nagymértékű politikai befolyással és bűnözéssel lehet szerezni. Ami remek álcát is biztosított egyben. A Vörös Sárkány célja – még a tagjai nagy részének szemében is – egyedül a hatalomszerzés és a pénzharácsolás lett, mindig a titoktartást és az észrevétlenséget szem előtt tartva. Pedig valójában Daegon számára végig az volt a legfontosabb, hogy a szervezete kilétére ne derülhessen fény. Egészen odáig elment, hogy a saját szerepét csak néhány magas rangú klántaggal osztotta meg. A szervezet vezetője is közülük került ki, a klán nagy része őket hitte a Vörös Sárkány korlátlan hatalmú urának, pedig valójában az eltelt kis híján egy évezred alatt végig ugyanaz a személy irányította őket.
Daegon számára különösen veszélyes volt a Fekete Sárkány megalakulása 1947-ben. Azok túl nyíltan ténykedtek, tartott attól, hogy végül menthetetlenül felhívják a világ figyelmét a Vörös Sárkány létezésére is. Ezért a szervezet erőforrásainak jelentős hányadát a Fekete Sárkány felszámolásába fektette, de azok teljes megsemmisítése így is kis híján hat évtizedet vett igénybe. Ráadásul hiába sikerült eltiporniuk a renegátokat, a legvégső tisztogató akcióban az amerikai Különleges alakulat egyik ága tudomást szerzett a Vörös Sárkányról, ezért Daegon utasította az első emberét, a klán látszólagos vezetőjét annak elpusztítására. Az sikerrel végzett is a feladattal, de utána eltűnt a Külső Világban, hogy új szövetségeseket keressen a klánnak. Jóval később bukkant csak fel újra, amikor egy átjáró nyílt egyenesen a kán központjába, és Kano eszméletlen teste repült át rajta. Később az egyik technikus áthozta a haldokló Mavadót is. Daegon később tudta meg, hogy nem sokon múlt, hogy a láthatóan még mindig létező Fekete Sárkány új vezetője is nem jutott be aznap a központba.
Mavado majdnem mindent tönkretett, és ezen az se segített, hogy Daegon megkapta tőle Kanót, hogy rajta folytathasson genetikai kísérleteket. Daegon ugyanis azt remélte, hogy ha sikerül kereszteznie a sárkányokat az emberekkel, azzal olyan hadsereget lenne képes létrehozni, amivel már nem kellene többé tartania semmiféle lelepleződéstől. És hála a XX. század végén robbanásszerű fejlődésnek indult géntechnológiának, ez elméletileg lehetővé is vált a számára. Ám a sárkánygének keverése mégse bizonyult olyan egyszerűnek. Daegon azonban nagy reményeket fűzött Reptile-hoz. Remélte, hogy Onaga DNS-ének maradványai megadják majd a tudósainak a kulcsot az áttöréshez.
Már persze, ha még időben lesznek. Ugyanis alig pár hónappal Reptile felélesztése után a világon szétszórt kémeinek egyike jelentette neki azt, amitől már századok óta tartott: a testvére is felébredt, és látták őt az anyjuk templomának közelében. Daegon tudta, hogy Taven minden bizonnyal megszerezte a neki szánt páncélt, amit az anyjuk a templomába rejtett. Méghozzá sokkal jobban, mint az apjuk a kardjaikat, gondolta. Daegon remélte, hogy a Lin Kuei-hez juttatott információk a bázisuk pontos helyéről mégiscsak kifizetődik a számára, még ha nem is úgy, ahogy azt elképzelte. Az eredeti elképzelése a nindzsaklán lefejezése, esetleg a nem nyilvános átvétele lett volna, de ha most egyenesen hozzá vezetnék a testvérét, akkor....nos, azt még jobban a javára fordíthatja. Már készen állt egy tervvel, amivel gondoskodhat róla, hogy a bátyja ne jelentsen többé gondot neki a versengésük során. Már csak rá kellett vennie Tavent, hogy önszántából kövesse őt. És Daegon már tudta is, hogyan...

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta