Ajánló

Pókember és Hulk: Toalettpapír
Marvel Comics

Pókember és Hulk: Toalettpapír

Hozzászólások

  • HeirToGrievous 2020.04.03. 23:13
    Csak bele-bele olvastam, de mintha lezárták volna, a vége legalábbis ezt sugallja. Ha befejeztem a ...

    Bővebben...

     
  • Recsi 2020.04.03. 22:00
    A hagyaték II--t lezárták? Vagy csak abbahagyták?

    Bővebben...

     
  • Recsi 2020.04.03. 21:59
    Gondolom a cbz letöltésre gondolsz. Annak kell egy kis idő, amíg frissíti a tömörített verziót. Most ...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2020.04.03. 20:13
    @ntglaci: a letöltés résszel nem tudom, mi van, de a képregényt azért szívesen. :) @Pyti12: még lesz ...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2020.04.03. 20:06
    - 71. o.: "Egyszer a vázáig lecsupaszítottam egy Firesprayt, majd összeszereltem..." = Firespray-31-osztályú ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 352 vendég és 5 tag böngészi

  • 24747
  • BadassRaccoon
  • CaptainInch
  • Mohi01
  • TheATS

Mortal Kombat története

Előző fejezet

Tizedik fejezet: Hazatérés

Sonya, Jax, Kung Lao, Johnny Cage és Kitana arra tértek vissza Onaga táborába, hogy a Sárkánykirálynak megmagyarázhatatlan módon nyoma veszett, és mindenki egy öregembert, Shujinkót ünnepelt. Fogalmuk se volt, ki lehetett az a Shujinko, de ez nem is számított. Az volt a legfőbb, hogy sikerült megakadályozni Shao Kahn egykori urának visszatérését, akihez képest még a császár uralma is sokkalta elviselhetőbbnek tűnt a számukra.
Mivel immár tényleg nem maradt semmi okuk arra, hogy még tovább a Külső Világban tartózkodjanak, a négy földi elbúcsúzott a hercegnőtől, és mindenki elindult a saját világa felé. Az emberek hamar ráakadtak egy hazavezető átjáróra, a Földre érvén pedig mindenki ment a saját dolga után.
Johnny Cage visszatért Hollywoodba. Bár legutóbbi filmje nem éppen az elképzelései szerint alakult, azért reménykedett benne, hogy ez csak egy átmeneti visszaesés volt. Ám az új filmjének előkészületeit kénytelen volt elhalasztani, mert olyan jeleket kezdett el tapasztalni magán, amik kezdték kifejezetten megrémíteni őt...
Sonya és Jax nem tudta, mihez kezdjenek. A Külvilág Felügyelő Ügynökségből semmi sem maradt, és nem hitték, hogy a kormány rájuk bízna még egyszer egy hasonló szervezetet, miután hagyták, hogy egy áruló férkőzzön be oda, és felrobbantsa azt. Ám nem számoltak azzal, hogy a Fekete Sárkány által hátrahagyott hatalmi űrt máris betöltse egy másik szervezet. Méghozzá egy olyan, ami sokkal, de sokkal veszélyesebbnek bizonyult már a felbukkanását követő pár hónap alatt, mint a Fekete Sárkány valaha volt...
Kung Lao is hazatért a Wu Shi Akadémiára. Remélte, hogy most, hogy elhárították a leghatalmasabbnak tűnő fenyegetést, és hogy tudomása szerint Liu Kang mindkét gyilkosa odaveszett a viharisten robbanásában, békében meggyászolhatja a barátját, és folytathatja a növendékek kiképzését az eljövendő zavaros időkre. Ám amint belépett az akadémia falai közé, olyan látványban volt része, ami azon nyomban eloszlatta minden ilyen irányú reményeit...
A Halálos Szövetség elbukott, a szolgáik mind egy szálig Onagához csatlakoztak annak hadjárata során. Egyetlen szövetségesük volt csak, aki nem tette ezt: Mavado, aki, miután Chi nagylelkűen neki adta Kanót, és egy gyors, de kegyetlen küzdelemben kiütötte a renegát klán vezetőjét, ott hagyta a mágusokat. A Külső Világ hatalmi játékai hidegen hagyták őt, neki csak az számított, hogy Quan Chi az adósává vált - ami reményei szerint a jövőben még talán hasznosnak fog bizonyulni a számára - és hogy lehetőleg épségben hazajuttassa Kanót önmagával együtt. Nagy tervei voltak a félszeművel, olyasmik, ami után az könyörögni fog neki a haláláért... már persze, ha egyáltalán túléli a legelső beavatkozásokat.
Mavado legnagyob megkönnyebbülésére a Szövetség erődjének közelében akadt egy hazavezető átjáró, így nem kellett sokáig a hátán cipelnie áldozatát. És amúgy is már hetek óta abban az elátkozott birodalomban kóborolt, hogy a varázslók nevetséges feladatait teljesítse. Másra se vágyott, mint hogy hazatérhessen. De amint megnyitotta az átjárót - Chi egyik varázslatának segítségével egyenesen a Vörös Sárkány központjába – és áthajította rajta Kano még mindig eszméletlen testét, egy kés vágódott a hátába. Mavado a földre rogyott. Érezte, hogy lassan elszáll belőle az élet. Ekkor, bár már kezdte elveszíteni az eszméletét, azt hitte, elment az esze: Kabal térdelt le mellé. Az a Kabal, akivel személyesen végzett, és akinek a horogkardjai azóta is nála voltak trófeákként. A légzőkészülékes alak kárörvendően közölte vele, hogy mégse halt meg, és hogy amíg Mavado távol volt, ő elkezdte újjászervezni a Fekete Sárkányt, aminek a segítségével végleg le szándékozott számolni Mavado szervezetével. Majd megfordult, és magára hagyta a társaival együtt a haldokló férfit. Már nem látta, hogy a még mindig nyitva álló átjáróból egy kéz nyúlik ki Mavado felé...

Következő fejezet

Előző fejezet

Tizenegyedik fejezet: Ómen

Kitana fáradt volt. Fáradt és dühös. Élete több ezer évét orgyilkosságok elkövetésével, kémkedéssel, és - az utóbbi éveket is figyelembe véve - végeláthatatlan harccal és háborúskodással töltötte. Bár nem osztozott Kung Lao béke utáni vágyán, de szeretett volna legalább egy kis ideig nyugodtan uralkodni alig pár éve visszakapott szülőföldje felett. Pihenésre vágyott, jobban, mint élete során valaha.
De ez láthatólag nem adatott meg neki. Onaga uralma alatt ugyan olyasmiket követett el, amik amúgy soha meg se fordultak volna a fejében, de ez nem jelentette azt, hogy ne emlékezett volna arra, mit tett a Sárkánykirály befolyása alatt. Így a békesség helyett az egyetlen célja az volt, hogy felszabadítsa ismételten a hazáját az új elnyomás alól. De még egy ilyen egyszerű elhatározást sem olyan könnyű mindig véghezvinni.
A földiek búcsúja után Kitana magára maradt. Vagyis csak azt hitte. Most, hogy kitisztult a feje, feltűnt neki valami, egy érzés, ami valószínűleg már a Szövetség felbukkanásakor is ott motoszkált benne, de túlságosan lefoglalta a hadakozás, hogy odafigyeljen rá. És ez az érzés most egyenesen a romokban heverő tarkata tábor melletti erdőbe vezette őt.
Itt várt rá szerelme, a földi bajnok, Liu Kang szelleme.
Nem kellett magyarázkodásba bocsátkozniuk. Kitana olyan világból származott, ahol a mágia mindennapos volt, és a császár udvarában, nevelőapja és annak főmágusa társaságában bőven volt ideje ismerkednie a lélekmágiával. Felismerte, hogy Kang szelleme valójában az ő lelkéhez kötődik, miatta maradt még az élők létsíkján. Bár a bajnok életében szinte egyszer sem volt alkalmuk, hogy kettesben lehessenek, hisz vagy az életükért és a birodalmakért küzdöttek, vagy egyszerűen csak elválasztották őket a világok egymástól, most bőven maradt idejük behozni az elvesztegetett időt... még ha csak a beszélgetésre is kellett korlátozniuk azt. Kitana hagyta, hogy Liu lelke összeköltözzön a sajátjáéval.
A bajnok azonban nem csak az elmúlt éveket akarta bepótolni a hercegnővel. Ermac ugyanis, akinek a hatalma látszólag nem korlátozódott egyetlen birodalomra, tett egy olyan megjegyzést a szellemével és az azt a testéhez fűző láthatatlan kötelékkel kapcsolatban, ami, ha nem ölték volna már meg, halálra rémisztette volna Liut. Tudta, hogy amint lehet, vissza kell térnie a Földre kivizsgálni az entitás homályos figyelmeztetését, de ezt csak úgy tehette volna meg, ha Kitana, aki a lelkét az élőkhöz kötötte, visszatért volna oda vele. A hercegnő azonban tántoríthatatlan volt, mindenáron a népén akart segíteni előtte. Liu Kang végül beleegyezett abba, hogy amint közös erővel visszaállították a békét és a rendet Édeniában, visszatérnek a Földi Birodalomba.
Ám a jelek szerint bármit is határozott el Kitana magában, az arra volt ítélve, hogy sose teljesülhessen. Már az édeniai átjáró közelében járt, amikor szembetalálta magát egy olyan jelenéssel, amitől még ő is megrettent: egy három méter magas, izzó tűzelementállal, aki mintha pont őt kereste volna. Blaze, a rabság alól csak nemrég felszabadult óriás, ekkor figyelmeztette őt. Figyelmeztette arra, hogy mindaz, amit ő és a többi harcos eddig kiálltak, csak egy próba volt. A legvégső megmérettetés próbája. És most, hogy elérkezett a prófécia által megjövendölt idő, hamarosan mindenki, aki kiállta ezt a próbát, szembe kell, hogy nézzen a birodalmak legsötétebb napjaival.
Miután a tűzelementál magára hagyta a döbbent hercegnőt, az Liu Kang folyamatos unszolására belátta, hogy a békéről szőtt álmai helyett újabb küzdelmek várnak csak rá. Kelletlenül ugyan, de belátta, hogy figyelmeztetniük kell a Kiválasztottakat a veszélyre, akár valós volt, akár nem. Így, több nappal a földiek távozása után Kitana is a Föld felé vezető átjáró irányába vette útját. Arra számított, hogy a túloldalon egyesével kell majd felkutatnia a Kiválasztottakat, ám azok meglepetésére már összegyűltek, hogy megvitassanak valamit, ami Kitanát is legalább annyira meglepte, mint a többieket...

Következő rész

Előző fejezet

Hatodik fejezet: Szellemek az élők között

Shang Tsung testéből semmi sem maradt, miután Raiden felrobbantotta az isteni esszenciáját közvetlen mellette. A varázsló lelkének az Árnyvilágban kellett volna kikötnie... ám mégse így történt. Bár először úgy tűnt neki, hisz nem sokkal a halála után egykori urával, Shao Kahnnal találta szembe magát. És mellette ott volt Goro herceg, akit még a császár öletett meg az Édenia ellen vívott háború során. Ám a látszat ellenére Tsung mégsem halt meg. Mint ahogy a másik kettő sem. Shao Kahn, mivel tartott szolgája árulásától, még a földi invázió után létrehozatott az Árnyékpapokkal egy klónt önmagáról, és mindig őt küldte maga helyett, ha a varázslóval kívánt tárgyalni. Mint ahogy akkor is, amikor az bemutatta neki Quan Chit, akivel együtt végeztek a másolattal. Goro pedig túlélte az ellene elkövetett merényletet, Noob Saibot valójában egy másik shokannal végzett, és a felismerhetetlenségig összevagdalt holttest mellett hagyta Goro hercegi jelvényét. Gorót magát pedig Shao Kahn hozta vissza a halál kapujából, hogy ismét felajánlja neki a támogatását a kentaurokkal szemben, és maga mellé állítsa egykori tábornokát. Bár Goro nem sokkal előtte békét kötött az ősellenségeivel, a harcos vére erősebbnek bizonyult a béke iránti vágyánál, és újfent hűséget esküdött a császárnak. A páros azóta csendben várta a Halálos Szövetség ellen indított földi támadás végkifejletét.
Őket is meglepte, hogy megjelent előttük Tsung szelleme. A mágust a császárnak tett esküje kötötte az urához, melynek értelmében a lelke az örökkévalóságig Kahnt fogja szolgálni. És ez az eskü olyan erősnek bizonyult, hogy még a túlvilág hívását is sikerült leküzdenie. Shao Kahn nem volt megbocsátó természet, de még egyszer sem volt olyan nagy hatalmú varázslója, mint Tsung, aki ráadásul, mint az most kiderült, jobban ki volt szolgáltatva neki, mint gondolta volna. Így tett egy ajánlatot annak is: kap tőle egy új testet, ha csatlakozik hozzá, és segít neki ismét megölnie a frissen visszatért Sárkánykirályt. Tsung nem tehetett egyebet, beleegyezett. Kahn ekkor a mágiája segítségével alkotott neki egy új testet a rabszolgaveremben található holtak maradványaiból. Groteszk és nehezen mozgó test volt ugyan, de arra megfelelt, hogy Tsung lelke visszatérhessen az élők közé. És hogy az erejét is visszakaphassa, a hármas felkereste Li Mei faluját, a falut, melynek lakosait a Halálos Szövetség erődjének megépítésére fogták... és mindenkit lemészároltak, akit ott találtak. Tsung az ő lelkeik segítségével visszanyerte régi alakját és az ereje egy részét is. Ám, mint megtudta, a lelke örökre Shao Kahnhoz lett kötve, ami a legkevésbé sem volt ínyére, ezért amint megtehette, elkezdte megtervezni, hogyan szakíthatná meg ezt a köteléket... ám nem járt sikerrel egészen addig, amíg fel nem kereste őt egy nem kívánt ismerőse.

Liu Kang szelleme, mint az összes többi, ami valaha is Shang Tsung karmaiba került, kiszabadult, amikor a varázsló teste elporladt Raiden kétségbeesett önfeláldozásakor. És akárcsak Shang Tsung, ő se távozott a túlvilágra. Bár Kang érezte a Mennyek hívását, valami még mindig az élők világához kötötte őt. Az egykori bajnok nem akart azzal törődni, miért van még mindig a Külső Világban a mennyek helyett. Az egykori nemes lelkű harcosból a nemes lélek ugyanúgy megmaradt, ezért elhatározta, hogy ha már ott van, akkor felhasználja az alkalmat, és csatlakozik azok ellen, akik szembe akarnak szállni a visszatért Sárkánykirály hódító szándékaival.
Bár szellemként nem igazán vehetett részt többé a fizikai harcokban, de új létének megvolt az az előnye, hogy nem csak a halandók érzékeire kellett többé hagyatkoznia. Lelke ugyanis megérezte szerelme, Kitana hercegnő halálát, és a feltámasztását is. És legnagyobb rémületére a hercegnő visszatérésekor megérezte a belé táplált gonoszságot is. Így már megvolt az ottléte célja is: fel kellett szabadítania Kitanát és a többi Kiválasztott Harcost is Onaga uralma alól. De sajnos fogalma se volt, miként vihetné ezt végbe.
Szerencséjére azonban nem kellett egyedül szembenéznie ezzel a kihívással. Ugyanis a lelke magához vonzotta Ermacot.

Ermac valaha Shao Kahn szolgája volt. Pontosabban Shao Kahn lélekmágiája hozta őt létre, amikor a császár egy átjáró segítségével elrabolt egy egész seregnyi lelket az Árnybirodalomból, és egyetlen lénnyé olvasztotta, majd ugyanazzal a varázslattal hű szolgájává is tette őket. Ermac ereje minden képzeletet felülmúló volt ugyan, de a sok különböző akarat miatt a viselkedése néha kiszámíthatatlanná vált, és végül a császár kénytelen volt teljesen alkalmatlannak találta őt a csatamezőre. Elbocsátotta az entitást, ami aztán a következő évtizedet a birodalmak között bolyongva töltötte, míg egy nap össze nem futott a Cyrax felkutatására a Külső Világba érkezett Kenshivel, aki a lélekkardja segítségével elvágta az Ermacot a császárhoz fűző mágikus köteléket. Ermac, miután léte során először öntudatára ébredt, és képessé vált gondolkodni, hálából megtanította a kardforgatót a telekinézis titkára, majd miután elváltak, megfogadta, hogy minden idejét arra fogja szentelni, hogy jóvátegye azokat a bűneit, amiket még a császár utasítására követett el.
Vándorlása során Ermac megérezte Tsung halálát. Mivel ő is valójában lelkek összessége volt csupán, így a mágus halálával felszabadult szellemek áradata fénylő fáklyaként jelezte neki, hogy a Szövetség erődjénél valami olyasmi történt, ami mindenféleképpen érdemes lehet a figyelmére. Ám mielőtt odamehetett volna, feltűnt neki, hogy az egyik szellem nem távozott oda, ahová a többi, hanem a közelében telepedett le, az anyagi világban. Amikor odament, hogy megnézze magának a különös eseményt, Liu Kang kísértetével találta szemben magát.
Bár Kang még így, holtan is kényelmetlenül érezte magát a szokatlan lény társaságában, felismerte annak jó szándékait, és elmesélte neki, mi történt vele és a barátaival. Ermac a mondottak alapján sejtette, miféle lélekmágia köti Liu barátait a Sárkánykirályhoz, így felajánlotta a néhai bajnoknak, hogy segít neki felszabadítani a Kiválasztott Harcosokat.
Nagy szerencséjükre Onagát túlságosan is lefoglalta a saját kutatómunkája és a tarkaták seregeinek rendezése, hogy végig maga mellett tartsa a feltámasztott tábornokait, helyette inkább rájuk bízta a legfontosabbnak ítélt feladatokat. Az időközben Édeniából visszarendelt Kitanával együtt utazó ötöst így nem volt nehéz megtalálni. Liu anyagtalan szellemként legfeljebb csak szóval próbálhatott hatni barátaira, de azok egyáltalán nem hallgattak rá, még a szerelme, Kitana sem, pedig Liu a közelébe érve érezte, hogy a hercegnő az, akinek az ottlétét köszönheti; aki valamilyen módon még nem eresztette el őt végleg, és képes az anyagi világhoz kötni Kang lelkét.
Ermacnek viszont nem voltak ilyen megkötései. Shao Kahn béklyóitól megszabadulva nem korlátozta már semmi sem, teljes erővel vehette fel a harcot a rá támadó Kiválasztottakkal szemben. Nem állt szándékában megölni őket, de még csak megsebesíteni sem, összesen csak annyit akart elérni, hogy azok legalább annyi ideig maradjanak eszméletlenek, amíg megtörni az őket fogva tartó átkot. És bár a Föld és Édenia legnagyobb harcosaival kellett szembenéznie, mégis játszi könnyedséggel sikerült legyőznie és kiütnie mindegyiküket. Miután az utolsó is ájultan rogyott össze előtte, Ermac összeszedte minden erejét, és egyetlen mágikus csapással felszabadította a lelkeiket Onaga varázslatának kötelékei alól. A Kiválasztottak ismét szabadok voltak.
A csapat nem örülhetett sokáig a szabadságának, hiszen tudták, hogy a legnagyobb ellenfelüket még mindig nem győzték le. Onaga, bár már nem uralkodott felettük, komoly veszélyt jelentett az összes birodalomra. Így, miután Liu gyorsan elmagyarázta nekik a helyzetet, és azt is, hogy Kitanának köszönheti, hogy még ott lehet lélekben velük, a kis csapat elindult, hogy szembeszálljanak a Sárkánykirállyal és a követőivel. Ám, kalandjaik során először, elkéstek...

Következő fejezet

Előző fejezet

Hetedik fejezet: Ősi tervek

Onaga évezredek óta várt már erre a pillanatra. Bár egykori tábornoka megölte őt, a lelke túl erős volt ahhoz, hogy bármelyik túlvilág csapdájába essen, ráadásul a bukása ellenére még a halála után is akadtak követői, akik hajlandóak voltak bármit megtenni azért, hogy uruk egy nap visszatérhessen. A Sárkánykirály testét egy kriptába helyezték, melynek pontos helyéről csak nagyon kevesek tudhattak, a seregét, ami neki köszönhette halhatatlanságát, még az új uralkodó hatalmának megszilárdítása előtt egy földalatti csarnokba rejtették, és végül Onaga szellemét áthelyezték egy sárkánytojásba, a legutolsóba, amit a birodalmakban még találni lehetett. A tojást aztán, hogy melegen tarthassák, amíg az évezredek múlva ki nem kel, egy lávatóba helyezték. Emellé még sikerült elfogniuk és a varázslataik segítségével a rabszolgájukká tenniük egy különleges teremtményt, egy tűzelementált, akit a rá bocsátott varázslat arra kényszerített, hogy addig ne hagyja el a lávatavat, amíg Onaga szelleme a mélyén pihen. Az már csak a sors fintora volt, hogy néhány ezer évvel később Onaga gyilkosa, Shao Kahn, ezt a lávatavat használta arra, hogy a Vaeternust, a vámpírok birodalmát a Külső Világhoz csatoló mágikus gömböt elrejtse újdonsült vazallusai elől.
Onaga szelleme ugyan a tojáshoz volt kötve, de az egykori mérhetetlen hatalmából megmaradt benne annyi, hogy lassan, apránként, több ezer év alatt elegendő erőt gyűjtsön magába ahhoz, hogy elszakadjon a Külső Világtól, és felkeresse a birodalmak keresztútját, a Földet. Ugyanis még a halálában se akart lemondani a terveiről. A tervről, hogy összegyűjtse minden legendák legősibbikét, a hat Kamidogut, az Istenek Fegyvereit, melyek, ha valaha is egy kézbe kerülnek, a birtoklójukat isteni hatalommal ruházzák fel. Onaga a mindenhatóságra vágyott. És a több tíz ezer év alatt megfogalmazódott benne egy terv, hogy hogyan érje el azt a teste újjászületéséig.
A szellemét ugyan nem küldhette a Földre, de a tudatát igen. Annyi ereje nem volt, hogy testet is alkosson magának, így kénytelen volt beérni egy fénylő gömb alakjával. De ez is megfelelt a céljainak. Ebben a formájában nyugodtan kiadhatta magát az Idősebb Istenek küldöttének az előtt az ifjú harcos előtt, akire már korábban felfigyelt, amikor még csak a halandókat fürkészte. A serdülőkorban lévő tanonc, Bo’ Rai Cho tanítványa, hiszékeny alak volt, nem volt nehéz rávennie arra, hogy hagyja ott a mesterét, és kutassa fel számára a Kamidogukat. Vagy legalább azt, hogy azokat hová rejtették el az alkotásuk óta eltelt számtalan év alatt. És hogy megkönnyítse a „bajnoka” dolgát, még azzal a képességgel is felruházta őt, hogy az azon nyomban megtanulja bárki harci stílusát, ha egyszer kihívja őt egy küzdelemre. Ez majdnem minden erejét felemésztette, és nem is tudott utána még évekig visszatérni a gömb alakjában sem a Földre, hogy szemmel tartsa az ifjút, de érezte, hogy hosszú távon nagyon is meg fogja érni neki ez az áldozat.

Ezt a bizonyos fiatalembert amúgy Shujinkónak hívták.

Miután az teljesítette a rábízott küldetést, Onaga felfedte előtte a valódi kilétét, és azt, hogy valójában a közel élethosszig tartó útja során az valójában csak lehetővé tette számára, hogy a feltámadása után még hatalmasabban térhessen vissza, mint amilyen életében valaha volt. Úgy vélte, Shujinko immár semmit sem tehet az ellen, hogy megakadályozza a visszatérését és a Kamidoguk hatalmának elnyerését. Ám ehhez előtte még meg kellett találnia magának azt a bizonyos új testet...
A szerencse Onaga mellé állt. Nitara, a vámpír, ekkoriban kereste fel először a barlangot, ahol Onaga lelke pihent - bár a nő nem őt, hanem a közelében fekvő varázsgömböt kutatta. Nem sokkal később egy kiborggal tért vissza, aki aztán alá is merült a lávatóban. Talán csak szerencséje volt, talán valaki vezette a kezét, de Cyraxnek sikerült először a varázsgömbre bukkannia anélkül, hogy megközelítette volna a sárkánytojást, és ezzel felébresztette volna annak őrzőjét. Onagának nem tetszett ez. Se a vámpírt, se a félig mesterséges szerkezetekből épített teremtményt nem találta alkalmasnak arra, hogy megszállhassa a testüket. Márpedig ő minél hamarabb ki akart jutni onnan, nem volt türelme kivárni azt az időt, ami a tojás kikeléséig hátra volt. És ekkor érkezett a Nitara után kutató Reptile.
A szaurin minden szempontból tökéletes volt. Ugyanúgy a hüllők közé tartozott, mint Onaga egykori teste, ráadásul ő is faja egyik legeslegutolsó képviselője volt, és még a szelleme megtörésével se kellett vesződnie, hisz Reptile elméje akkorra már jóformán teljesen megbomlott, ráadásul emiatt a teste is kezdett lassan leépülni, visszafejlődni még primitívebb állapotába. Onaga nem várt, kitört a sárkánytojásból, és megszállta a hüllő testét. Amint sikerült ezzel az élők világához kötnie magát, érezte, hogy visszatér lassan szívébe a varázsereje, és elkezdte átváltoztatni új testét olyanra, amilyen a régi volt: hatalmasra, erősre, és gyakorlatilag elpusztíthatatlanra.
Amint sikerült valamennyire kényelmesen elhelyezkednie új bőrében, rohamosan visszatérő varázshatalma segítségével nyitott egy átjárót a Nexusba, abba a birodalmakon kívül eső aprócska világba, ahová Shujinko összegyűjtötte neki a Kamidogukat. Tudta, hogy azok hiába kerülte egy helyre, az utolsó komponens nélkül nem egyesülhetnek, viszont a bennük lévő erő már ahhoz is bőven elegendő lesz, hogy jóformán sebezhetetlenné tegye őt mindenféle fizikai és mágikus természetű támadással szemben. Elhozta a Kamidogukat, de Shujinkóval nem sikerült végeznie. Még mindig nem volt tökéletes az uralma az új teste fölött, túlságosan lomha volt. De nem aggódott, hisz nem hitte, hogy az öreg harcos bármilyen módon árthatna neki, miután sikerült a Földre kergetnie.
A következő lépés a Kamidoguk elhozása után a régi haderő visszaszerzése volt. A körülmények ismét csak neki kedveztek. Kényszerű rabsága alatt megérezte, hogy valaki vagy valakik elkezdték friss lelkekkel feltölteni katonái mumifikálódott maradványait. Tudta, hogy amilyen ütemben haladnak a serege feltámasztásával, végezni fognak a folyamattal, mire odaér hozzájuk. És a katonái mellett érzett még ott valamit... valamit, amire legalább annyira vágyott, mint a hat Kamidogura: a Szent Amulettet. A sors a kegyelmébe vehette őt, hisz látszólag minden egy időben fordult az ő javára. És ezt még a Föld védelmezője, Raiden se tehette tönkre. A viharisten esszenciájának robbanása ugyan kényelmetlen volt a számára, de a Kamidoguk ereje még egyesítetlenül is éreztette a hatását: a robbanás, ami még a Lélekfolyót is elpusztította, jóformán meg se tudta karcolni őt. Bár az bosszantotta, hogy kénytelenné vált miatta új sereget keríteni valahonnan. Ám a szerencse nem akarta látszólag elhagyni, hisz rögtön maga mellé állíthatott öt kiváló harcost, a Halálos Viadalok veteránjait, és mellé még talált egy új, vérszomjas, csak a háborúnak élő hadat is a tarkaták személyében.
A hódítás jól haladt: az uralma alá hajtott Kitana segítségével sikerült megszereznie Édeniát, egykori gyilkosa, aki később magát Shao Kahnnak nevezte, tudomása szerint meghalt a saját szolgája keze által - ami már szinte ironikus volt a szemében - és a Kamidoguk egy része az egyesítésükhöz szükséges Szent Amulettel együtt már a birtokában volt. Minden a kedve szerint alakult. Vagyis csak majdnem minden. Volt ugyanis valami, ami az elért sikerei ellenére is egyre jobban bosszantotta.
A legendák szerint a Kamidoguk egyesítéséhez szükség volt a Szent Amulettre, arra az ereklyére, amit még az egykori Idősebb Isten, Shinnok alkotott az Egyetlen azóta semmivé foszlott, nyers energiáiból. De hiába volt Onagánál mind a hat isteni fegyver és az amulett is, azok csak nem akartak működni. Édeniában tartózkodása alatt a királyi palota irattárának legősibb iratai között talált egy homályos utalást arra, hogy a Kamidoguk egyesítéséhez azokat hat, bizonyos kívánalmaknak megfelelő, különleges egyénnek kell a kezükbe vennie, de az iromány ezen kívül semmi használható információt nem tartalmazott. Ezért utasította az egyik újdonsült szolgáját, a Baraka által eléráncigált édeniai volt nagykövetet, a helyiek szemében árulónak bélyegzett Tanyát, hogy az próbáljon meg az ősi édeniai szent helyek felkutatásával rábukkanni olyan iratokra, amikből kiderül, pontosan kikre lenne ég ahhoz szükség, hogy a Kamidoguk egyesülhessenek. Igaz, Onaga nem tartott attól, hogy bárki is az útjába állhatna, de sose volt éppen türelmes természet, nem tetszett neki, hogy a végtelen hatalom szó szerint ott van a kezében, és ő mégse éri el. Akkor még nem is sejtette, hogy valójában igenis volt egyvalaki, aki képes lehetett volna keresztülhúzni a számításait, aki ugyanolyan jól ismerte a Kamidogukat, és bizonyos szempontból őt magát is...

Következő fejezet

Előző fejezet

Ötödik fejezet: Kígyó az Édenkertben

Kitana, akárcsak a Szövetség ellen elesett társai – Kung Lao, Sonya, Jax és Johnny Cage – Onaga varázslatának köszönhetően a Sárkánykirályt szolgálta. És annak remek ötlete támadt a hercegnővel kapcsolatban. Mivel Édenia továbbra is az egyik legjelentősebb erővel bíró birodalom volt, ráadásul a Sárkánykirály tisztában volt vele, hogy az Éden királysága jóval nagyobb jelentősséggel bír, mint azt bárki is gondolta volna, örült, hogy Kitana személyében remek alkalma nyílt rá, hogy küzdelem nélkül elfoglalja, sőt, maga mellé állítsa azt.
Terve legelső lépéseként visszaküldte a hercegnőt a hazájába. Kitanát titokban elkísérte Baraka is pár tarkata társaságában. Hazatérése után a hercegnő elfoglalta a trónját, és újabb hadsereg toborzását rendelte el. Nyilvánosan újabb háborúra készült a Külső Világ ellen. Elhitette a népével, hogy egy külső erőnek sikerült olyan csapást mérnie a császárra, amely segítségével immár lehetőségük nyílt leigázni annak birodalmát egyszer és mindenkorra. És hogy elejét vegye az esetleges kellemetlenségeknek, elzáratott mindennemű forrást, amivel Édenián kívülről hírek érkezhettek volna a birodalomba, és igyekezett a háborús előkészületekkel is minél jobban lefoglalni az alattvalóit, hogy azoknak ne legyen idejük a világukon kívüli eseményekkel foglalatoskodni.
Kitana tudta, hogy az anyja, Sindel, rá fog jönni, hogy a lánya komoly változásokon esett át. Nem hagyhatta, hogy ez veszélyeztesse új ura terveit, ezért feltűnés nélkül tömlöcbe vettette őt. Így esett Sindel alig néhány hét leforgása alatt kétszer is fogságba saját hazájában.
A terv második szakaszához már Baraka is kellett. A tarkata, miután biztonságban bejutott a királyi palotába, hála Kitanának, kiszabadította a még a Shinnok támadása után oda zárt egykori szeretőjét, Mileenát. Onaga ugyanis azt akarta, hogy a klón irányítsa inkább Kitana nevében a birodalmat, agymosott rabszolgáját szerette volna inkább maga mellett tartani. Így Kitana nemsokára visszatért a Sárkánykirály mellé, és a trónt a mesterségesen létrehozott testvére vette át.
Bár Mileenát mindig is a saját ambíciói hajtották, mégse tehette azt, amit akart, hisz Baraka végig a közelében volt, hogy biztos legyen abban, a féltarkata teljesíti új uruk utasításait. Mileena pedig így is tett. Összegyűjtötte az édeniai seregeket, és élükön ismét a Külső Világ ellen vonult. A hadjárat viszont ezúttal sikeres volt. Bár nem állt mellettük senki, de ezúttal már nem volt ott Kano, hogy vezesse a császári hadakat, és még Shao Kahnnak is nyoma veszett, miután a Halálos Szövetség végzetes csapást mért rá saját tróntermében.
Az édeniai seregek jóformán ellenállás nélkül vonultak el egészen a császári palotáig. Ott a vezetőjük, akit ők végig Kitanának hittek, bevonult az erődbe, és azt tette meg új székhelyének. Állítása szerint csak így lehetett békét teremteni az egykor a császárhoz tartozó területeken.
Az otthonába visszatérve Mileena úgy érezte, sikerült végleg a katonái bizalmába férkőznie, és lassan hozzálátott, hogy a sereget a saját oldalára állítsa. Azt akarta, hogy azok önmagáért kövessék, ne pedig azért, mert a nővérének hiszik őt. Leghőbb álma volt, hogy a saját képére formált édeniaiakkal egy új, minden addiginál hatalmasabb birodalmat kovácsoljon magának, és most, nevelőapja palotájában, annak egykori birodalmának – igaz, még csak látszólagos - uralkodójaként erre minden esélye megvolt.
De nem is sejthette, hogy alig pár nap múlva egy igencsak kellemetlen meglepetés fog keresztbe tenni a terveinek...
Ezalatt Édeniában sem teltek eseménytelenül a napok. Tanya, aki Shinnok bukása után sokáig kénytelen volt bujdokolni Jade bosszúja elől, és ráadásul új ura, Shao Kahn kegyeiből is kiesett, amikor egy ismeretlen öregembernek sikerült kiszabadítania az őrizete alól a sikeresen elrabolt Sindel királynőt, mindent megtett, hogy valahogy kijusson Édeniából. Ám ez közel sem bizonyult olyan egyszerűnek azok után, hogy a birodalom hadba vonult a Külső Világ ellen, és ezzel minden egyes átjárót komoly őrizet alá vettek. Ekkor futott össze bujdoklása közben Barakával, aki választási lehetőség elé állította: vagy csatlakozik Onagához, vagy Baraka ott helyben megöli. Tanya számára egyértelmű volt a választás.
Baraka elvitte őt az új uruk színe elé, aki akkor épp Édeniában tartózkodott, hogy ellenőrizze, sikeresen lezajlott-e a hatalomátvétel. A Sárkánykirály tudta, hogyan hasznosíthatná az édeniai nő helyismeretét és a társadalmi rangjából fakadó történelmi tudását. Megbízta őt azzal, hogy kerítsen neki elő néhány, még a halhatatlanok mércéjével mérve is ősi iratot. Bár Tanya nem örült, hogy Édeniában kell maradnia, mivel még mindig tartott Jade bosszújától, de kénytelen volt engedelmeskedni új urának. Nem is sejtette, hogy Jade-nek, bár látta őt a palotában, mielőtt útnak indult volna, sokkal sürgősebb dolga akadt, mint az ő üldözése...
Kitana legjobb barátnője ugyanis pontosan tisztában volt vele, mi történt a hercegnővel. A Halálos Szövetség felbukkanásakor Jade, mint mindig, Tanya üldözésével volt elfoglalva. Amikor azonban hírt kapott a Külső Világban zajló eseményekről, azonnal átutazott oda, hogy a hercegnő mellett lehessen, amikor az szembeszáll a két varázslóval. De túl későn érkezett; mire az erődhöz ért, Kitana már holtan hevert a Lélekfolyó csarnokának bejárata előtt, ahová a Szövetség hajította őt, mielőtt szembeszálltak volna Raidennel. Ám nem gyászolhatta sokáig barátnőjét, mert meglátta közeledni a félelmetes, óriási alakot, a Sárkánykirályt...
Jade nem akart beleavatkozni a Szövetség harcába a Sárkánykirállyal. Nem tudta pontosan, mi folyik a csarnokban, de azt igen, hogy nem fog Kitana gyilkosainak segédkezni, bárkivel is álljanak szemben. Nagy szerencséjére így még időben láthatta, mire készül Raiden, és el tudott menekülni a robbanás elől. A romok között megbújva aztán látta, mit művel Onaga Kitanával, és hogy milyen tervet eszelnek ki később Barakával együtt Édeniát illetően.
Jade nem habozott, azon nyomban visszatért a hazájába, de nem maradt ideje óvintézkedéseket tenni, mielőtt Kitana is felbukkant volna ott. Ezért azt tette, amihez a legjobban értett: az árnyak között rejtőzve tartotta szemmel az eseményeket, várt az alkalmas pillanatra. Ami a királynő bebörtönzésével el is érkezett. Jade követte Kitanát a tömlöcbe, amikor az lement pár nappal később, hogy meglátogassa az anyját. Jade meglepte őt, és sikerült kicserélnie a zárkában sínylődő királynőt az agymosott hercegnőre. A feldühödött Kitana magatehetetlenül üvöltözve nézte, amint Jade és Sindel elszöknek előle. A párosnak sikerült végül kijutnia a palotából és Édeniából is. Sindel tisztában volt vele, hogy ki az, aki ezt tette a lányával, de azt nem, hogy miként győzhetnék le őt. De még fiatalkorában, az öngyilkossága előtt, amikor még Jerod oldalán uralkodott Édenián, hallott a Sárkánykirály legendájáról, és pár homályos utalásról, hogy merre találhatják az egykori uralkodó sírját. Mivel úgy érezte, ott találhatják meg a keresett válaszokat, ezért Jade-del együtt elindultak a kripta keresésére.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta