A jelek szerint a San Diego-i képregényes... képregényesnek mondott, de már rég csak a hollywoodi felhajtásról szóló esemény eléggé lefoglalhatta az ICv2 stábját is, mert most kivételesen nem az én lustaságom/feledékenységem miatt nem készült el ez a cikk értelmes időben, hanem mert a júniusi listát július legutolsó napjaiban tették közzé, jó két, két és fél héttel azután, hogy szokták.
Habár San Diegóban sor került az Eisner-díjak átadására is, amelyeknél kicsit rutinszerű osztogatást lehet felfedezni, most nem erről szól a bejegyzés, hanem arról, hogy javult-e az első nyári hónapban, a képregényes eladások egyik legerősebb időszakában bármit is az amerikai piac helyzete.
Igen. És ez mégsem annyira jó hír.
Nem titok, hogy sem Brian Bendis utóbbi években elkövetett munkásságát nem kedvelem, és az Ultimate-vonal se volt igazából nagyon a szívem csücske, pláne Brian Keller Vaughan távozása óta. Arról nem is beszélve, hogy elég sok ehhez hasonló cikket végigmorogtam az Ultimate-szerkesztők páratlan ostobaságai miatt, akik mellett Tom Breevort idősödő kori félelmetes megmozdulásai és gerinctelen talpnyalása tényleg a fentebb nevezett úriember fénykorszakának kulminálódása. (Breevort valamikor a szakma legjobbnak tartott szerkesztője volt a tengerentúlon.)
Ennek ellenére ami most a fenti kettő dolog metszetének köszönhetően történik, a mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Sőt, jelen állás szerint dicsérő szavak nélkül.
Habár egy olyan szereplő, mint Peter Parker, vagyis Pókember halála a képregényekben egy What If kivételével aligha nevezhető stabil valaminek, és még most is inkább hajlanék részemről a felé, hogy nem fog 24 hónapnál tovább tartani, ennek ellenére Bendis tényleg meglépte és megölte az Újvilágban (vagy Ultimateverzumban) a hálószövőt, és e sorok írásához képest a tegnapi napon már kiderült az is, hogy az utóda egy fekete-latin kevert vérű fiú lesz – mondhatni, az „ultimate kisebbségi” az USA-ban.
Ez a terjedelmes felvezető azt akarta előkészíteni, hogy az Ultimate Comics Ultimate Spider-Man újabb újraszámozásig utolsó, vagyis 160. száma 159e-s eladási adataival a lista csúcsára került. Ezzel több mint megháromszorozta az előző, az eseményt felvezető számainak eladásait, és régóta ritkaságszámba menő módon elérte a 300-as feletti indexet. Ez utóbbi tény amúgy már sejteti, milyen hangvételű lesz a cikk második fele.
2006. óta a két nagy kiadó egyre inkább a nagy nyári eseményekre támaszkodik. Ennek az előnyei és hátrányai is megvannak, mint ahogy az olvasók közötti támogatói, ellenzői és a ténnyel szemben közömbös csoportok is. Ám bárhogy is legyen, tény, hogy a két nagy kiadó aktuális eventjei a piachoz képet igenis jól muzsikálnak. A jelenlegi piachoz képest. Mert attól még a Fear Itself 95e-re és a Flashpoint 87e-re mondjuk a 200e-s Civil War tükrében már nem olyan izmos számok.
A Flashpoint amúgy az annyira nem kevés, de nem is sok erősödő sorozat között van. Csakhogy itt most egy elsőről második számra történő erősödést láthatunk, ami bizony egy hihetetlenül ritka jelenség (a 30-50%-os olvasóvesztés a megszokottabb).
A bronzérem után már komoly szakadék következik, konkrétan a hetvenezres kategóriát semmi sem képviseli. A hatvanasokat is egy füzet, az Avengers v4 14. száma. Az ötveneseknél már annál nagyobb a tülekedés, van itt minden vegyesen Batman-címektől kezdve Amazing Spider-Maneken át X-Menig. A részleget amúgy pont az Ultimate Comics Spider-Man 159. száma zárja.
A középrészlegnek persze itt nincs vége. Ahogy már megszokhattuk az utóbbi időkben, az, hogy az ötvenezreseket középrészlegnek nevezzük, már nevetséges. Az új határ bizony egy húszassal lejjebb van, és még így is engedékenyek vagyunk. A 61. helyezéssel már elérjük ennek a tömbnek is az alját, és ebben bizony olyan rég bevált címek vannak, mint az X-Men, Superman, Wonder Woman, Hulk. Nem beszélve az ide ragadt tonnányi, és tényleg tonnányi Flashpoint tie-inről. Például a 46.-tól 54. helyig csak Flashpoint-címek vannak, egyedül egy árva Walking Dead ékelődött be közéjük. Sőt, ha kicsit jobban körülnézünk, a 33-61. helyek közt ott van 18 darab Flashpoint-kiegészítő. Az ember azt hinné, hogy a DC csak szeptemberben akarja ésszerűtlenül túlterhelni és elönteni a piacot, instant módon halálra ítélve vele az 52 db új sorozata közül legalább harmincat... de nem, a Flashpointtal már most kifacsarnak mindenkit, akik még potenciálisan beleugranának egy nagyobb DCnU-vásárlásba. Szerintem az eladási listák alapján tapasztalható amerikai vásárlóerő és -kedv alapján ez öngyilkos húzás lesz, de hát előfordulhat, hogy mégsem és bejön nekik. Nem ez lenne az első predikcióm ezekben a cikkekben, ami nem jön be. (Bár ha mégis, az se első alkalom lenne...)
És ha a Flashpoint tie-injei meg lettek említve, illik a Fear Itselfét is: nincs semmi extra. Itt az ongoingok csatlakoznak inkább be, azoknál a hatás minimális vagy nem létezik, a külön minik meg igazából úgy mennek, ahogy számítani lehetett: nem bukások, de nem is igazán jelentősek. Az olvasók harmada-negyede megveszi, de senki se veszít sokat, ha kihagyja.
A nagy mennyiségű Flashpoint igazából elég jót tett külcsínre a listával. Májusban még a 100. helyen se voltunk, amikor átléptük a mára már rég érvényét vesztett „bűvös határt”, a húszezret; most a nagy mennyiségű friss címnek – vagyis one-shotnak – hála egészen a 119. helyig tartja magát ez a rész. Itt mondjuk nem áll meg a Marvel-DC tengely uralma, mert az egészen a lista feléig kitart.
Fentebb olvasható volt, ki nyerte a kis kiadók versenyét. A Walking Dead mögött a Dynamite egyelőre jó ötletnek tűnő akciója, a Kirby: Genesis következik, ami a múlt havi egy dolláros és 36e példányos nulladik része után 26e-s eladást produkált négyszeres áron, tehát elmondható, hogy az olvasók nagyobbik része úgy ítélte, érdemes ennyi pénzt kiadni a folytatásért a promóanyag alapján. Több elhibázott döntés és kísérlet után ez a Vampirellával és a Warlord of Marsszal kiegészülve az új sorozatok egész erős alapját adja jelenleg a kiadónál. Bár utóbbi kettő pesze szépen el van maradva a Boystól, ami most csak negyedik helyen van, egy Hellboy-füzet mögé szorulva.
Bizony, az IDW szépen leszorult, a Rocketeer Adventures csak a nyolcadik, egy új Godzilla-egyrészes meg mindössze a a tizenhatodik. Cserébe gyakorlatilag megkapta a kereken 10e példány körüli szakaszt, ahova szépen besorolta a GI Joe-történeteit és a TransFormers főágát.
Amúgy ha már IDW-féle GI Joe. Ha emlékeztek, a(z amúgy eléggé szépen elhasalt) film megjelenésének környékén a kiadó nagyon elkezdte erőltetni ezt a teljesen modernizált, totál valóságosnak tűnő, csak éppen a régi játékoktól és ami még főbb, rajzfilmektől fényévekre álló vonalat... nos, ez azóta ott tart, hogy ezt a modernizált sorozatot újraindították, lett egy Snake Eyes-sorozat és felvették a Marvel által abbahagyott történetszál fonalát és a számozást is viszik tovább... vagyis gyakorlatilag azt csinálják, amit régen a Marvel és utána a Devil's Due is. Ezzel legalább sikerült egy nem túl nagy példányszámú, de stabil kiadványcsaládot életben tartaniuk. A TransFormersnél ez már annyi nem elmondható, a jelző nélküli sorozat még úgy-ahogy bírja, de a film semmit se segített rajta, a kiegészítők meg éppen csak mennek annyira, hogy ne legyen okuk megszüntetni a kiadásukat. Valószínűleg ezért is adták be a derekukat, hogy a GI Joe után itt is folytassák a Marvel által abbahagyott szériát a Generation One 81. számával (amivel Simon Furman gyakorlatilag kitörli a Gen Two eseményeit és nyit egy új sztorivonalat).
A Boom! Studios és az Avatar egyre komolyabb pozícióharcokat kezd el vívni a listán. Az Irredeemable egyelőre vezet az új Crossed-mini előtt, amit amúgy a Lady Death ongoing is megtámogatott. És bár a Boom! még tartja a helyét, az Avatar mostanában egyre aktívabban próbál visszakapaszkodni. Kérdés mondjuk, hogy amíg azt olyan sorozatokkal teszi, mint a Caligula, ami olyan, mintha egy hormonzavaros kiskamasz írta volna, miután valaki alaposan felbosszantotta Call of Duty multiban (röviden: képzeljetek el egy végtelenül sablonos és unalmas bosszútörténetet úgy, hogy a helyszínt hozzá Tinto Brass azonos című filmje szolgáltja, csak leveszünk belőle minden létező művészinek tekinthetőt értéket és egy értelmetlen, sokkolni szándékozó, de az erőlködésben elbukó, polgárpukkasztásra is alkalmatlan kínlódástömeg marad), akkor milyen esélyük lesz valami jót is elérni a piacon. Láthatóan nagyon bíznak az amúgy tényleg tehetséges (díjjal is érdemesült) David Laphamben, akiben talán van is remény – ám a másik oldal az, hogy ő készítette a Caligulát is, aminél már az előzetes kiöl minden reményt bárkiből, aki nem a különböző betűkkel jelölt kromoszómájú hormontúltengéses serdülők csoportjába tartozik.
Kötetek tekintetében továbbra sincs nagy újdonság. Kijött a tizennégyes Walking Dead-tpb, ami rögtön dobott is egy 20e feletti eladást, és a könyvesboltokban is szépen indított, egyedül a lassan szappanoperákat is megszégyenítő manga-sikersorozat, a Naruto 51. kötete tudta megelőzni a utóbbi listán júniusban.
A Narutót is kiadó Viz Media amúgy a Yen májusi dömpingjét is megszégyenítő módon tarolt a könyvesboltokban, az első 15-ből 10 hely az övék. Nyugati kiadók közül csak a DC tudot beférkőzni még oda a filmhez igazított Green Lantern: Secret Originsszel ill. Brightest Day-jel és az új Fablesszel.
A Naruto amúgy a képregénybolti listán is dobogós, de megelőzi még a Buffy nyolcadik kötete. Az első Batwoman-tpb-vel, a harmadik Sweet Tooth-kötettel és az Arkahm Asylum: Madnesszel együtt csak ők tudtak valami értelmesnek mondható eladást produkálni.
Úgymond új rovat, hogy megnézzük, ki mennyire próbálja a csökkenő piacot még jobban kisajtolni, avagy kik mennyiért adják a képregényeket.
Marvelnél a háromdollárosok 49-ről ötvenre növekedése szinte semmi, ahogy a drágábbik füzetek 42-ről 43-ra változása sem mondható nagynak. Ebből csak annyit látni, hogy több kiadványuk volt most a listán.
DC-nél továbbra is csak a Flashpoint főága illetve a Weird Worlds kerül többe, mint három dollár, a listán szereplő maradék 84 sorozatuk (egy 80 oldalas különszámtól eltekintve, amit évkönyvárban adtak) a tavalyi ígéretükhöz híven maradt a régi 2 dollár 99 centes kategóriában.
Teljes listán az olcsó kiadványok eltűnése folytatódik, a nulladik számokat és reklámfüzeteket leszámítva 36 olyan sor látható, ahol 3 dollárnál alacsonyabb ár szerepel, (15 olyan, ami három és fél, és jórészt Dark Horse) és 59 olyan, ahol ennél drágább. Az Image-nél ezek közül továbbra is a megkergült Silvestri által vezetett Top Cow-kiadványok az egyedüliek, amik a drágább kategóriába esnek, IDW-nél, Dynamite-nél, Boom!-nál és Avatarnál meg nemes egyszerűséggel nincs olcsóbb fajta sorozat.
A bődületes mennyiségű Flashpoint-sztorinak hála a DC egy kicsit javított az egyre gyatrább teljesítményén a piaci részesedésénél, így sikerült elérnie egy 28/33%-os arányt a Marvel 39/43%-ával szemben (bevétel/példányszám).
A kicsik nagy hármasából, ahogy fentebb is írtam, az IDW júniusban nagyot hasalt, meg se tudta közelíteni a Dark Horse-ot vagy a győztes Image-et. Ez utóbbi a kötetes dobbantásának hála toronymagasan vezet most, példányszámok tekintetében különösen. Az IDW leszorult a hadakozó Boom!-Dynamite pároshoz, éppen csak meg tudta verni a Dynamite-ot mindkét téren. Rajtuk kívül csak a Viz tudott eladásokban 1% feletti részt produkálni (példányszámban a fél is éppen csak megvan nekik), más nem. Ha meg valaki azon csodálkozna, hogy lehet, hogy a füzetes listán a Boom! az Avatarral hadakozik, utóbbi meg itt sehol sincs... nos, az Avatar aligha veheti fel a versenyt a Boom! Studios gyerekrészlegével vagy a köteteikkel. Ebből a szempontból az ebben a cikkben még nem említett Archie Comics vagy a Zenescope is jobb náluk – és a részesedési listán is feljebb vannak.
Nyers számok tekintetében a hírek alapvetően most jók. Kicsit fura ennyi hónapnyi kesergés után ezt írni, de tényleg sikerült most némi előrelépést elérniük a tengerentúliaknak.
A májusi – igaz, önmagában is elég borzalmas – eladásokhoz képest a piac 17,5/19%-os növekedést ért el, aminek az oroszlánrészét a füzetek adták – hála az UCSM befejező részének és a rengeteg Flashpointnak -, de a Walking Dead–Buffy páros is kivette azért a részét a köteteknél.
Tavaly júniussal összehasonlítva már rosszabb a kép, mert gyengébbek a példányszámok és a bevételek is, a mértéke azonban alacsonyabb, mint az ezt megelőző hónapokban. Ez az év elejétől aktuális hónapig tartó összehasonlításban is megmutatkozik, kicsit visszább esett a hátrány, most már példányok és bevétel tekintetében is kevesebb, mint nyolcszázalékos a szűkülés.
Ami sajna még mindig rengeteg.
Ha már statisztikázunk, akkor csináljuk is végig. A tavalyi második félévvel összevetve az idei elsőt a hiány 11/7,5%, a tavalyi második negyedév és az idei ugyanazon időszak mérlege -6/-7%, a második naptári negyedév pedig az elsőhöz képest 10/7,5%-os többletet mutatott.
Vagyis érthető módon a tavaszi időszak erősebb volt a télinél, ami gyakorlatilag megszokott. Az előző évvel valós összehasonlítás során meg egy durva, de fokozatosan csökkenő lemaradás mutatkozik.
Ez persze már biztatóan hangzik, hisz végre a görbe felfelé mozdul, ám tegyük hozzá, június eléggé extrém hónap volt, és egyáltalán nem biztos, hogy a Flashpoint csatlakozósorozatainak sikere akármilyen szinten kitart, ráadásul új Walking Dead-könyv se lehet minden hónapban. A két nagy crossovere erősnek mutatkozik ugyan, tehát egy kis stagnálás valószínűsíthető, talán a nyár hatására némi felfelé mozdulás is, de hogy mennyire sikerül feljebb tornázni ezt a nyolc százaléktól nem sokkal elmaradó csökkenést, vagy hogy tényleg jobb lesz-e év végére az összesítés ennél, még erősen kérdéses. Bizakodni lehet, ám ne feledjük, hogy a képregénypiac igencsak szeszélyes tud lenni, emlékezzünk vissza, hogy nem volt annyira rég az az időszak, amikor már majdnem úgy tűnt, hogy a DC Comics Morrisonnak és Batmannek hála behozza, sőt talán kicsit meg is előzi a Marvelt... azóta meg gyakorlatilag történelmi csúcsot is döntögetett a köztük lévő szakadék. Tehát ki tudja...? Még az is lehet, hogy az év végi dömping után kijön egy enyhe bővülés is, a piac meg beáll a régebben jellemző éles eladási kategóriahatárok helyett az egy nagy, de eléggé összetartó középrészlegre.