És igen! A nap, amelyre mindannyian vártatok, végül elérkezett! (Aki azt gondolja most, hogy ő nem várt rá, az téved, csak eddig nem volt tudomása róla. Most már tudja.) Nekikezdünk végre a Malibu Comics által másfél évtizede megjelentetett Mortal Kombat-képregénysorozatnak. Hátul kicsit hangosabban ujjongjatok, nem hallani tisztán.
A sorozat talán ismerős lehet azoknak, akik még emlékeznek a mitológiákban nem jártasak számára leírhatatlan nevű Yggdrasil Baráti Kör (vagy, ahogy mindenki nevezte a faramuci első szó miatt: YBK) megboldogult oldalának megboldogult képregényes részlegében. Még ott kezdte el Crow és Venom a honosításukat, amibe később elméletileg én is beszálltam volna fordítóként az MK-történet kirakása mellett. Nos, ez a dolog picit besült, és kellett pár év hozzá, hogy végre újra elinduljon, most azonban nem fog megállni (a cikk írásának pillanatában a 26 füzetből 21 már készen van... igen, most biztosra mentem). Ennek következtében a következő négy hónapban a régiek számára sok újdonságot nem jelentenek majd a füzetek... azt leszámítva persze, hogy új szkenekből, új fordítással, és teljesen új beírással jelennek meg. Szóval csak pár apróság cserélődött.
De hogy mi is van ebben a sorozatindító füzetben, ami igen stílusosan a nulladik sorszámot viseli, és ami amúgy megjelenés szempontjából az első kilenc füzet után jelent meg...? Nos, kezdetben, ez tényleg egy nulladik szám, vagyis a fő cselekmények előtt játszódik. Akármilyen hihetetlen, de a kilencvenes évek érdekes sorszámozása mellett ez egy kiemelendő, sőt, ritkaságszámba menő tény. A mindössze húszoldalas szösszenetben néhány rövid történet keretében végigmegyünk sorra a főszereplőkön, akik - nagy meglepetésre - a Mortal Kombat 1 szereplőgárdájából kerülnek ki. És... nagyrészt ennyi. Bemutatjuk a szereplőket és a motivációikat, és a széria fő rajzolójának stílusát is. A füzet és nagy átlagban az egész Malibu-féle MK-sorozat (vagy, ahogy majd innentől gyakran utalok rá, a Malibu Kombat) a kilencvenes évek közepén készült, és ez messziről süt is róla. Nem a kiváló minősége, páratlan sztorivezetése vagy anatómiailag tökéletes rajzai miatt akartam már nagyon régóta honosítani, hanem mert... nos, egyszerűen mert Mortal Kombat. Attól még remélem, tetszeni fog nektek, mert egy pozitívuma azért még nekem is volt: ha megszokjátok a kenetteljes stílust, kifejezetten élvezetes, ahogy a szereplők beszélnek. Mintha pár száz évet mindenki visszament volna az időben, sőt, még az olvasó megzavarásának érdekében a megszokottól eltérően itt nem csak a rosszfiúk, hanem mindenki, a leglazább amerikai srác is kizárólag harmadik személyben tud csak beszélni önmagáról. Vegyétek egy szórakoztató kis szösszenetnek, amire rárakták az MK-logót, és talán egész jól fogtok szórakozni rajta. Ígérem, a történet színvonala, ha nem is szignifikánsan, de az idő előrehaladtával javulni fog, szóval csak az első évet kell kibírni valahogy (bár ha valaki szeretné majd látni, amint Goro egy Liefeld álmait is megszégyenítő méretű flintával rohangál a csatatéren, azoknak addig se kell várni).
Megjegyzés: A képregény a következő megközelítőleg öt-hat hétben csak innen, a hírből lesz elérhető. Egyelőre még nincs neki külön letöltőgaléria. Szeretném kihozni a rovatomból az MK-részleget és összekapcsolni a képregényekkel, mert elég sok Mortal Kombattel kapcsolatos dolgot tervezek megjelentetni a következő legalább két évben, amihez viszont majd össze kell még barkácsolnunk egy teljesen új letöltőt is. Addig is egy kis türelmet kérek. És ha már szóba került a történet...
Mondanám, hogy valószínűleg fel se tűnt senkinek, hogy nem frissült az MK-rovat, de legnagyobb megdöbbenésemre most látom, hogy a legutolsó megjelent fejezetnek ötször annyi olvasója volt, mint az azt megelőzőeknek. Fogalmam sincs, hogy mi késztette azt a plusz tíz embert, hogy elolvassák a Deception sztorijának kellős közepét minden előzmény nélkül, de mivel ebből arra következtetek, hogy esetleg van is erre igény (a naivitásom mértékéről szóló vicceket mindenki tartsa meg magának, köszönöm), így ideje, hogy visszatérjünk a régi kerékvágásba. Mostantól megint hetente fog frissülni a történet, amit vagy bejelentek valamelyik hírben, vagy elfelejtem (utóbbi esélyesebb, mióta elhagytam a Cavinton-infúziómat). Ám mielőtt ebbe belekezdenénk, megkapjátok a Deception történetének maradékát, vagyis a 8.8-11-es fejezeteket. Igen, mind a négyet, és igen, végre kiderül, hogyan is sikerült legyőzni a halhatatlan, legyőzhetetlen, nagydarab, morcos és szárnyas Sárkánykirályt. A sorozat eddig megszokott cselekményével ellentétben meglepően összetett módon amúgy. De olvassátok el ti magatok is, az egyelőre még a főoldalon található rovatomban.