A hónap harmadik hétfője, vagyis Mark Millar és Bryan Hitch-féle Fantasztikus Négyes a HálóZsákon, ezúttal az 555. résszel, amiben folytatódik a februárban megkezdett történet.
Rögtön az elején a múltban nyitunk, melyben megállapítjuk, hogy aki jót akar tenni az emberiséggel, annak kevés gyereke legyen... ööö... vagy ilyesmi. A lényeg az, hogy aki fejben logaritmizál, azt csak szeretni lehet. Majd ez után a kis fura kitérő után visszatérünk a mindmáig meghatározhatataln helyen fekvő Új-Földre, ami, mint tudjuk, egy kellemes hétvégi üdülőnek készül az emberiség számára. (Amúgy itt jegyezném meg, hogy meglepett, mennyien nem ismerték fel az elég egyértelmű Douglas Adams-áthallást. Ezek az egyének konzultáljanak sürgősen a legközelebbi delfinnel.)
És... itt valahol meg is szakad a leírás fonala, mert a füzet nagyrészt a bolygó leírásával telik, és hogy mennyi érdekes újítást vezettek ott be. Közben a Földön is zajlik persze az élet, és bemutatkozik egy új szereplőnk, aki a Millar-éra első felében igen fontos szerepet fog betölteni: Pszinoka. Egy szuperbűnözőnő, aki igen sajátságos módon fegyverzi le a lekapcsolására igyekvő Fáklyát. Bár van egy olyan érzésem, hogy a harci stratégiája ellen sok férfinak nem lenne különösebb kifogása.

Plusz!

Csak itt, csak most, csak Frei... vagyis csak tőlünk: a rovatomban folytatódik a tavaly megkezdett négyrészes cikksorozat a harmadik felvonással, melynek témája a keleti rpg-kben található leggyakrabban használt klisék kissé sajátságos megfogalmazású felsorolása. Ki lehet következtetni, hogy a 101-150. elemek találhatóak meg a mostani frissben.