Sziasztok!
December első vasárnapját mi mással is töltheném ki, mint a soron következő World of Warcrafttal? A mai fejezet, mint azt a cím is sugallja, kettős szerepet tölt be a sorozaton belül, hisz egyszerre epilógusa az Onyxia elleni küzdelemnek és prológus egy új, merészebb és nagyobb horderejű történetszálhoz, mely alaposan felforgatja hőseink és egész Azeroth életét.
Egy régi - sokak számára - kedvenc szereplő kiválik a csapatból, helyette azonban kapunk jó néhány újabbat: egy titokzatos félork nőt (a bal oldalon), egy élőholt mágust és egy fiatal fiút, akiben legalább három faj vére csörgedezik... No és persze ellenfelekben sem lesz hiány, bár róluk egyelőre csak annyit, hogy a Lángoló Légió újabb talpnyalói ők, akiknek keze messzire elér a Horda és a Szövetség sorain belül is.
Emellett pedig ismét frissült a rovatom is, ez alkalommal nem mással, mint a Szövetség és a Horda című fejezet utolsó részével, amelyben szó lesz nerubián pókurakról, az ekkor még halandó Kel'thuzadról, az Ostor születéséről és a régi Szövetség darabokra hullásáról. Jövő hónapban pedig belecsapunk az utolsó előtti nagy fejezetbe, mely a Warcraft III történetét részletezi majd. S ha már itt tartunk, még egy észrevétel ezzel kapcsolatban: a most induló történet szorosan épül a Warcraft történelmének eseményeire, számos fő és mellékszereplő komoly múltra tekint vissza, számos múltbéli konfliktus kerül majd felemlegetésre, melyekről vagy már volt, vagy még ezek után lesz szó a rovatomban, így ajánlom mindazok figyelmébe, akik esetleg kevésbé - vagy egyáltalán nem - ismerik a világ háttértörténetét.
A magyar változatot én készítettem, a borító ezúttal is beigli69 munkája. Jó szórakozást hozzá!
Végezetül pedig egy megjegyzés: Eme sorozat honosítását pusztán kedvtelésből csinálom, aki nem szereti, az ne olvassa, aki pedig olyan megszállott rajongó, hogy nem bírja elviselni a karakterek és a helyszínek nevének magyarra fordítását - amelyről egyébként egy, a fórumunkon kiírt szavazás döntött -, nos, az inkább olvassa eredetiben és kíméljen meg az olyasféle megjegyzésektől, mint például ez a közelmúltbeli gyöngyszem, amit élőszóban tolmácsoltak nekem: "De fejbe rúgnám azt a kretént, aki ezt fordítja, csak jönne a közelembe..." Mindenkinek joga van kinyilvánítania a véleményét, de erre ott van a fórum, ahol a megfelelő topikban mindezt kulturált formátumban meg is tehetitek. Az ilyenek - amellett, hogy totál elveszik a kedvem a munkától - csak újra és újra fevetik bennem a kérdést: mi a fenéért csinálom ezt egyáltalán?