IV. fejezet: A Szövetség és a Horda (5/5)
A pók háború
Miközben Thrall az orkok felszabadításán munkálkodott Lordaeronon, Ner'zhul folytatta hatalmi bázisának kiépítését Északszirten. A Jégkorona-gleccser fölé egy hatalmas erődöt építtetett, és ott állomásoztatta egyre növekvő élőholt légióit. Bár a Lidérckirály kiterjesztette uralmát a vidék fölött, egy árnyékok között rejtőző birodalom mégis dacolt a hatalmának. Azjol-Nerub ősi, földalatti királysága, melyet egykoron egy gonosz, humanoid alakú pókokból álló faj alapított, elküldte elit harcosait, hogy támadják meg a Jégkorona erődöt és vessenek véget a Lidérckirály tébolyodott uralmának. Ner'zhul csalódottan tapasztalta, hogy a gonosz nerubiánok immunisak voltak nem csak a járványra, de még telepatikus uralmára is.
A nerubián pókurak hatalmas seregeknek parancsoltak és kiterjedt földalatti barlangjárataik Északszirt területének majdnem a felét behálózták. A Lidérckirály erődjei elleni szórványos rajtaütéseik egyre-másra hiúsították meg Ner'zhul kiirtásukra tett erőfeszítéseit. Végül a Lidérckirály lassan felmorzsolta a nerubiánok haderejét, így nyerve meg az ellenük vívott háborút. A kegyetlen rémurak és megszámlálhatatlan élőholtból álló seregei segítségével Ner'zhul elfoglalta Azjol-Nerubot és földalatti templomait a pókurak fejére döntötte.
Noha a nerubiánok immunisak voltak a ragályra, Ner'zhul növekvő nekromantikus hatalma lehetővé tette számára, hogy felélessze a pók harcosok tetemeit, és saját akaratához kösse őket. Állhatatosságuk és rettenthetetlenségük előtti tisztelgésként Ner'zhul átvette a nerubiánok különös építészeti stílusát, s azon túl már saját erődjeit és épületeit is aszerint építette. Mivel királyságában már nem maradt ellenálló, a Lidérckirály nekilátott, hogy felkészüljön valódi, az egész világ elleni küldetésére. Végtelen tudatával a Lidérdkirály kinyúlt az emberek földjei felé, olyan sötét lelkek után kutatva, akik meghallhatnák...
Kel'Thuzad és az Ostor születése
Szerte a világban csak egy maroknyi yhatalmú ember érzékelte a Lidérckirály Északszirtről jövő mentális hívását. Közülük a legjelentősebb egyén Dalaran egyik főmágusa, Kel'Thuzad volt, a Kirin Tornak, a Dalarant uraló tanácsnak egyik jelentős tagja. Éveken át különcnek tartották, mivel megszállottan tanulmányozta a nekromancia tiltott tanait. Ama szándéktól vezérelve, hogy a mágikus világ minden titkát és árnyékban rejlő csodáját megismerje, úgy érezte, hogy társai elvei idejétmúltak és földhözragadtak, és csak akadályozzák őt. Amikor aztán meghallotta az Északszirtről jövő hívást, a főmágus jelentős hatalmát arra fordította, hogy megpróbáljon kapcsolatba lépni ezzel a titokzatos hanggal. Meg volt győződve róla, hogy a Kirin Tor nem lenne elég bátor ahhoz, hogy elsajátítsa a sötét tanokban rejlő hatalmat és tudást, ezért lemondott posztjáról, hogy azután amit csak lehet megtanulhasson a hihetetlen hatalommal bíró Lidérckirálytól.
Maga mögött hagyva jelentős vagyonát és tekintélyes politikai befolyását, Kel'Thuzad letért a Kirin Tor által követett útról és örökre elhagyta Dalarant. A Lidérckirály hangja folyamatosan suttogott az elméjében, rábeszélte, hogy adja el összes birtokát és rejtse biztos helyre a belőle szerzett vagyont. Kel'Thuzad ezután sok-sok méföldes utazásra indult földön és tengeren keresztül, míg végül eljutott Északszirt fagyos partjaira. Úgy döntött, hogy elmegy a Jégkorona-gleccserhez, és ott felajánlja szolgálatait a Lidérckirálynak. Útközben a főmágus áthaladt Azjol-Nerub felprédált, háború dúlta romjain, így elsőkézből láthatta Ner'zhul hatalmának yságát és kíméletlenségét. Kel'Thuzad lassan kezdett ráébredni, hogy a rejtélyes Lidérckirállyal való szövetkezés valóban bölcs döntés és potenciálisan gyümölcsöző eredményeket hozhat.
Miután hosszú hónapokon keresztül vándorolt Kel'Thuzad a fagyos pusztaságban, de végül rátalált a sötétbe burkolózó Jégkorona-gleccserre. Bátran odalépdelt Ner'zhul fekete citadellájához és döbbenten, hogy az élőholt őrszemek hangtalanul félreálltak útjából, mintha már várták volna az érkezését. Kel'Thuzad leereszkedett a jeges föld mélyébe egészen a gleccser legaljáig. Ott egy hatalmas, jégből és árnyékokból álló barlangban térdre borult a fagyos trón előtt és lelkét felajánlotta a holtak sötét urának.
A Lidérckirály elégedett volt új szolgájával. Hűségéért és engedelmességéért cserébe halhatatlanságot és óriási hatalmat ígért Kel'Thuzadnak. A sötét hatalom és tudás utáni vágyától hajtva Kel'Thuzad elfogadta első küldetését: feladata az lett, hogy térjen vissza az emberek világába és alapítson egy vallást, ami istenként imádja majd a Lidérckirályt.
Azért, hogy a küldetést sikeresen végrehajthassa, Ner'zhul érintetlenül hagyta Kel'Thuzad emberi alakját. Az idősödő, ám még mindig karizmatikus varázslót megbízta, hogy az illúziók feletti hatalmát és rábeszélőkészségét használva nyerje meg Lordaeron elesett és remény nélkül élő néptömegeinek bizalmát. Aztán ha már magára vonta figyelmüket, mutasson nekik egy látomást arról, hogy milyen lehetne az új világ – élén egy vezetővel, akit királyuknak szólíthatnak.
Kel'Thuzad álruhában tért vissza Lordaeronra és három év leforgása alatt vagyonát és ravaszságát használva létrehozott egy hasonszőrű férfiakból és nőkből álló titkos testvériséget. A társaság, amely a Kárhozottak Kultusza nevet kapta, társadalmi egyenlőséget Azerothon és örök életet ígért a beavatottaknak cserébe csupán azért, hogy engedelmeskednek Ner'zhulnak és szolgálják őt. A hónapok múlásával egyre több lelkes önkéntesre bukkant új szektája számára Lordaeron megfáradt és túlterhelt lakosainak körében. Kel'Thuzadot meglepte milyen könnyedén sikerült elérnie a célját, hogy a lakosság Szent Fénybe vetett hitét Ner'zhul sötét árnyéka felé fordítsa. Miközben a Kárhozottak Kulzuszának létszáma és befolyása egyre nőtt, Kel'Thuzadnak egyre yobb erőfeszítésbe került elrejtenie tevékenységük nyomait Lordaeron hatóságai elől.
Kel'Thuzad lordaeroni sikeréről értesülve a Lidérckirály megkezdte végső előkészületeit az emberi civilizáció elleni támadására. A járvány energiáit számos hordozható ereklyébe, ragály üstökbe zárta, majd megparancsolta Kel'Thuzadnak, hogy vigye el az üstöket Lordaeronra, ahol a kultusz által irányított falvakban rejtették el őket. A kultuszhoz hű emberek által őrzött kondérok lesznek majd a járvány forrásai, amik elterjesztik majd a ragályt a mit sem sejtő tanyasiak és Lordaeron északi városainak lakosai között.
A Lidérckirály terve tökéletesen működött. Lordaeron számtalan északon fekvő faluja szinte azonnal megfertőződött. Ahogy Északszirten, úgy itt is, a járványtól szenvedő polgárok előbb meghaltak, majd élőholtként feltámadva a Lidérckirály akaratának rabszolgái lettek. Kel'Thuzad kultistái örömmel fogadták a halált, hogy feltámadva folytathassák sötét uruk szolgálatát. Mámoros örömmel töltötte el őket az élőholt lét halhatatlanságának gondolata. Ahogy a járvány terjedt, egyre több vad zombi támadt fel az északi vidékeken. Kel'Thuzad végigmustrálta a Lidérckirály növekvő seregét és az Ostor nevet adta neki, mivel ez a sereg hamarosan lerohanja majd Lordaeron kapuit és ostorként végigvágva a világ hátán eltörli majd az emberiséget a bolygóról.
A Szövetség szétzúzása
A határaikon belül formálódó halottimádó szektákról mit sem sejtve, a Szövetséget alkotó országok vezetői különféle területi követelések és csökkenő politikai befolyások miatt kezdtek egymás torkának esni. Lordaeronon Terenas király kezdte megsejteni, hogy a legsötétebb órában kovácsolt törékeny paktum nem tart már ki túl sokáig. Terenas meggyőzte a Szövetség vezetőit, hogy kölcsönözzenek pénzt és munkaerőt a déli Viharvárad királyságának újjáépítésére, mivel a vidék szinte teljesen elpusztult az azerothi ork invázió idején. Az újjáépítés költségei miatt megemelkedett adók illetve a számos ork fogolytábor fenntartási és működtetési költségei miatt több vezér is, mint például gilnászi Szürkesörény Genn, úgy vélte jobb lenne, ha királysága kilépne a Szövetségből.
A bajokat csak tetézte, hogy Ezüsthold nemes elfjei egyszerűen semmisnek nyilvánították a Szövetségnek tett hűségesküjüket, azt állítva, hogy az emberek hozzánemértő irányításának eredményezte az erdejeik leégését a második háború során. Terenas visszafogta indulatait és csendesen emlékeztette az elfeket arra, hogy Quel'Thalasból semmi sem maradt volna, ha nem áldozta volna fel az életét több száz dicső ember katona a megvédelmezésére. Az elfek azonban megmakacsolták magukat, és úgy döntöttek, hogy saját útjukat járják. Az elfek távozása után nem sokkal Gilneas és Stromgarde is követte a példájukat.
Bár a Szövetség összeomlását már nem lehetett megállítani, azért Terenas királynak még voltak szövetségesei, akikre számíthatott. A Büszkemocsár admirális vezette Kul Tiras és a fiatal király Varian Wrynn uralta Viharvárad még hűek maradtak a Szövetséghez. Emellett pedig a a Kirin Tor varázslói, élükön Antonidas fővarázsló révén egész Dalaran elkötelezte magát Terenas uralmának támogatása mellett. Mégis talán a legbíztatóbb mind közül a yhatalmú törp király Bronzszakáll Magni esküje volt, aki megfogadta, hogy Vaskohó törpjei örökre hűségesek maradnak a Szövetséghez hálából Khaz Modan a Horda uralma alól való korábbi felszabadításáért.
Hozzászólások