Sziasztok!
Szeretnék üdvözölni mindenkit a Póklány hatvanegyedik számának kirakásán, amellyel egy olyan történetszakasz veszi kezdetét, melynél jobbat nagyon keveset fogtok találni a HálóZsákon. És ezt mondom úgy, hogy közben folyamatosan megy nálunk többek közt Ed Brubaker Macskanője is.
Ha azt hittétek, hogy a Póklány eddig volt jó sorozat, akkor még nem is sejtitek, mi vár rátok. Bár kellett neki öt év, ám Tom DeFalco, miután kvázi nyugdíjasként másra se kellett már ügyelnie, csak erre, kidolgozott egy olyan, hosszú éveken át tartó eposzt, amire még Christopher S. Claremont vagy Brian Michael Bendis is büszke lenne. És ez az egész itt veszi kezdetét...
May élete, mint láthattuk, átesett pár változáson, ami közül a legfrissebb és talán a legnagyobb, hogy megszületett az öcsikéje. Akitől ugyan jó tizenhat év választja el őt, amitől, mint általában ilyen korkülönbség esetén testvéreknél, inkább egyfajta második anyjaként viselkedik, mégis, a kis Benjy mindentől függetlenül igen komoly szerepet fog játszani mostantól hálószövőnk életében.
Jelmezes énje se unatkozott mostanság, részt vett pár hajmeresztő kalandban. A következő időszakot már földhözragadtabb ügyekkel fogja tölteni, ám ezek se fognak kisebb fejtörést okozni. Ugyanis a városban a rövid átmeneti béke után az alvilág ismét kezd mozgolódni, mégpedig olyan módon, ami a sorozat teljes hátralévő részére meg fogja határozni szinte minden főbb és kisebb szerepet kapó karakter életét.
Plusz: Bár már lassan a következő lenne aktuális, bizonyos magánjellegű okok miatt az eleve a megírásakor másfél hetet csúszó szeptemberi amerikai képregényes listaelemzés kirakása újabb két héttel később jön csak ki - vagyis most - ám cserébe talán most elmondhatom, hogy most nem fog unalomba fulladni az a cikk... és hogy talán a tűréshatáron túlian hosszú lett. Ugyanakkor az a hónap az év legkomolyabb időszaka volt az amerikai képregénypiacon, így talán még ennyi olvasnivalóban is talál mindenki, akit érdekel, valami neki tetszőt.