Közel hetven hónap kellett hozzá, de végül csak elértünk idáig. Kis híján hat éve már annak, hogy megjelent az első Udon-féle Street Fighter-füzet a HálóZsákon, hogy megkezdje a nem éppen rövid - majdnem három tucat füzetnyi - utat a legendás Street Fighter II történetének feldolgozásához. Persze a játékok miatt ez eleve nem volt egyszerű feladat, lévén hogy hiába ugrottuk át gyakorlatilag teljesen az első rész sztoriját (a rengeteg visszatekintés fedte le... úgy-ahogy), még mindig ott volt egy egész trilógiányi előzmény. Most azonban itt a nagy finálé. A sorozat legkegyetlenebb ellenfele. A játéktörténelem egyik legérdekesebb gonosza, ugyanis a története szerint lazán kinyírta azt a rettegett ellenséget, aki köré az egész franchise addigi minden játékát próbálták építeni, hogy aztán a végén kiderüljön, mégsem ő az igazi kihívás. Most jön Akuma.
Aki játszott már olyan SF-en, amiben ő is szerepelt, tudja, hogy Akuma nem éppen egy egyszerű boss. Annyira nem, hogy igazából történet szerint sokaknak nincs esélyük ellene. Magának a főhősnek sem. Márpedig valahogyan mégis ki kell kászálódnia a mostani helyzetből. Már csak azért is, mert a küzdőtér kezd egy kicsit felrobbanni és egy vulkánná változni alattuk.
Sajnos a fenti tény járuléka, hogy a füzet jóformán fele színtiszta vörösből áll, annak az árnyalatai alkotják a képeket. A JPEG híresen nem tudja kezelni a vörös színt (meg sok minden másra is alkalmatlan, például nem festett képregényoldalak tárolására). Ezt összeadva a széria második legpocsékabb szkenjével sajna egy vizuálisan nem éppen kifogástalan füzetet ad most. Ez ellen sajna tenni nem lehet.

És ha már bunyózunk, ruccanjunk át egy rivális verekedős játék világába. Két hete befejeződött az újraírt MK-történet felvezetője, most pedig végre nekiállhatunk kifejteni azt a két előzményjátékot, amiket a régebbi változatban kénytelen voltam egy-egy rövid fejezettel letudni. Most tizenhét nem olyan rövid epizóddá nőtték ki magukat, ebből kerül ki rögtön három, szám szerint az 1.1-es, az 1.2-es és az 1.3-as fejezetek.

És mert nemrég felhívták a figyelmemet rá, hogy egy icipicit elmaradt, most pótlásra kerül a 2012. májusi amerikai képregénypiacról szóló értekezés is, benne meglepően jó hírekkel. Mármint a tavalyi évhez képest.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.