Mit tesz egy közösség, ha kiderül az egyik tagjáról, hogy nem az, akinek egészen addig gondolták?
Erre a kérdésre a legtöbb kultúrában az elidegenedés vagy a kirekesztés a válasz. Az ember társas lény és ösztönösen keresi azt a társaságot, amiben önmagához hasonló egyedeket talál. A különböző aspektusok alapján történő szeparálódás része a történelmünknek, sok esetben magának a kultúránknak.
Nincs ez másképp a Marvel világán belül. Elvégre egy egész franchise, a kiadó legsikeresebb találmánya, az X-Men és a mutánsok nagy átlagban erre a jelenségre épülnek, ezt mutatják be nekünk ha kell, hétköznapi, ha kell egészen extrém mértékben. A mutánsok jelenléte a Marvelben egy egészen külön tudományág lehetne. Ezek a mutánsok még az olyan könnyed alterverzumokban, mint az MC2 is jelen vannak. És itt sincs sokkalta könnyebb dolguk.
Itt van például Nancy, a Midway Gimnázium női kosárcsapatának üdvöskéje, akiről kiderült, hogy egy alacsony szintű telekinetikus. A titok felszínre bukkanása érdekes törésvonalakat kelt a Póklány-sorozatban megszokott társaságban. Olyan dolgok tűnnek fel, melyek alapvetően változtathatják meg egyes szereplőkről kialakult képünket. És a feszültség egy pillanatig sem lesz csökkenőben.
A mostani az aktuális Póklány-kötetünk utolsó füzete, és egyben a 2012-es év legutolsó Póklány-története. A folytatás jelenleg bizonytalan, reméljük, 2013-ban vissza tud majd térni a kabalafiguránk közétek.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.