Sziasztok!

Múzeumunk ma roppant büszkén mutatja be legfrissebb kiállítási tárgyát, egy olyan darabot, melyről senki se gondolta volna, hogy létezik. Ugyanis azok után, hogy annyi vesződséget okozott mindenki kedvenc falmászójának a távol-keleti filmezés, ki hitte volna, hogy a svédországi sportkitérő után még visszatért a kamera elé? Ráadásul nem is akárhogy!
Történt ugyanis, hogy a nyolcvanas években átmenetileg felkapott, ám hamar elfeledett skandináv művészfilmrendező, Björg Øpæråtör nagy lehetőséget látott a kötélhúzóbajnokban, ezért addig győzködte, míg sikerült leszerződtetnie egyik utolsó filmje, a Fekete fakabát-faló főszerepére. Mivel azonban Pókfej jelmeze piros-kék, és egy valódi művészfilmes csakis 16 mm-es fekete-fehér szalagra hajlandó dolgozni - amin nagyon rosszul jön át pont ez a két szín, különösen egymás mellett - így készíttetett a hálószövőnek egy különleges, fekete-fehér, roppant kontrasztos jelmezt, amellyel így elérte, hogy a film minden egyes olyan képkockájában, amiben megjelenik ez a ruha, garantáltan magára vonja a néző tekintetét, mintegy kifejezvén így a világban uralkodó dualista szinergiára való konstruktív  vitualizációs asszociációját, így erősítvén a mű amúgy is kiemelkedő metakommunikációs koncepcionalizmusát.
Mivel az eredeti kópia nem sokkal a forgatás után eltűnt, és emiatt sose mutatták be, így a kötött pulóveres hipszterkultúra legnagyobb sajnálatára a filmet sosem mutatták be. Ám kiderült, hogy a (később közveszélyes kukkolásért elítélt) sminkes fiú titokban lemásolta a kész felvételt és azt eladta egy tanganyikai magángyűjtőnek, akinek hagyatékából nemrég előkerült az eredeti, vágatlan változat. Ennek sikerült most egy frissen digitalizált és lehetőségekhez képest restaurált (plusz, mivel gondolunk azokra is, akik nem kizárólag csak iIzén hajlandóak felkeresni az oldalt, ezért a művészi fekete-fehért utólagosan kiszínezett) változatára szert tennünk, melyet most a Pók-kiállításunk állandó darabjává teszünk.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.