Amikor a Macskanő v3 31. számát először végigolvastam, nem értettem, mi folyik benne. Ám a következő füzet címlapja már mindent megmagyarázott.
És ekkor felmerült benne, hogy vajon hogy érezhette magát Brubaker, amikor ezeket írta? Amikor jó egy-másfél éve építgetett egy macskaszektás, egzotikus történetfolyamot a sorozatban, amikor végre sikerült egy csavarral elérnie, hogy Selina kimozduljon Gothamból és Indokína (vagy a Közel-Kelet, nem egészen tisztázott) egyik eldugott sarkába vigye a címszereplőt... majd közlik vele, hogy egy füzete van lezárni mindenét, mert a következő számtól a szerkesztőségi döntés értelmében a sorozat egy olyan crossoverben vesz részt, aminek nincs hatással a történetére, aminek semmi köze az addigi sztorihoz, ámde kell a borítóra a plecsni, hogy megvegyék még többen.
Vagyis igen. Egyetlen szám. Egyetlen füzet alatt kell most megtudnunk, kik voltak pontosan ezek a fura turbános nindzsák, miért követték Selinát oly régóta, miért akarták hol megölni, hol megmenteni. Mit akartak tőle, mi a történetük, hol élnek, milyen tervet találtak ki... mindezt egy füzetben. Amiben benne kell lennie annak is, hogyan oldja meg Selina a helyzetet és hogy miként jut piszok gyorsan haza az East Endre. 22 oldalon belül. A kétezres években, ahol szigorúan tilos volt az arany- vagy ezüstkor tömörített stílusát alkalmazni.
Próbáljatok meg ennek a tudatában hozzáállni majd a mostani számhoz.
Macskanépek és egyéb egzotikus dolgok
- Írta: talgaby
Hozzászólások
talgaby, Brubaker hogy viselte ezt a szintű pofánsz*rását a munkájának?