Sziasztok!

Ahogy egy kommentben már említésre került, a klasszikus Pókemberek restaurálása tovább folytatódik, Usagi továbbra is igyekszik tartani a havi egy füzetes tempót. A mostani, nyolcadik számmal lassan elérünk a sosi által egyszer már újraírt füzetek végéhez, így két hónap múlva már tényleg úgymond "új" történetekkel jelentkezünk ezen a fronton.
Ami egyben azt is jelenti, hogy lassan illene összekapnom magam és nekiesni egy rakás fordításnak…
A nyolcadik füzet, ha valaki esetleg nem ismerné, Pókunk történelmének egyik legelfeledettebb ellenfelét, az Élő Agyat mutatja be, akit a mostani történet után eltelt félszáz évben összesen talán kétszer szedtek ismét elő. (Érdekes módon amúgy pont a legújabb Pókember-sorozat, a Superior Spider-Man első számában szerepelt legutóbb, vagyis alig két hónapja.) És nem hiába: az Agy annyira félelmetesen az ötvenes évek sci-fi/kalandképregényeinek szellemiségét hordozza magában, hogy az ember szinte már várja, hogy a következő oldalra kattintva elkezdődjön egy Ed Wood-film.
De ha ez nem lenne elég, akkor a füzet második felében ismét arcon csap minket egy kis korszellem a hidegháborús Amerikából, ugyanis Pókember és a Fáklya "összecsapásában" tanúi lehetünk annak, mit gondoltak abban az érában a negyvenéves konzervatív középosztálybeli városiak arról, hogy vajon miként gondolkodhat egy társadalmat állandóan felforgatni akaró, lázadó és kezelhetetlen tizenéves. (Bár ezt a történetet az elsővel ellentétben valószínűleg már Lee írta, aki jóval liberálisabb felfogást képviselt ezen a téren, mint a világéletében kissé maradi Ditko. Ja, igen, ha valaki nem tudta volna: kb. ekkor vette át Ditko a sorozat írását is.)

Hozzászólások