Sziasztok!

Akik CSS-en RSS-en (ejnye - zozi [upsz, el is kéne olvasni a híreimet – tg]) követik az oldalt, azoknak első pillantásra szokatlan lehet, hogy Grimm van a főcímben és mégsem Aldarion teszi ki a hírt. Ennek oka az, hogy a mostani frissítésünk egyáltalán nem kapcsolódik a ZeneScope kiadványcsaládjához, legfeljebb csak annyiban, hogy mindkettő hasonló szellemben indult.
Ugyanis a Nagy Grimm mesekönyv célja az, hogy képregényes formába tömörítse a Jacob és Wilhelm által gyűjtött történetek legismertebbjeit vagy azokat, amik bizonyos mesetípusok alapjaiul szolgálnak. Vagyis ha úgy tetszik, ezek itt az eredeti Grimm-mesék.
Ám ez nem jelenti azt, hogy a könyv az Ifjúsági részlegben van, ó, nem. Épp ellenkezőleg, a HálóDarkban némileg ellent kellett mondanunk most az ábécé szabályainak, hogy elhelyezzük ott a mostani könyv bélyegképét. Ugyanis mára már kevesen tudják, hogy a fivérek által gyűjtött (főleg német) mesék eredetileg a legkevésbé sem gyerekeknek szóltak, hanem felnőttek mesélték egymásnak őket. A mostani gyermekpszichológiai felfogások és a nyugati társadalmak médiafelügyeletei mellett ezek a mesék és a mostani kötet is minimum 16-os (vagy annak megfelelő) besorolást kapna. Az itt olvasható mesékben a kannibalizmus, vérfertőzés, gyerekgyilkosság csak az enyhébb történeti elemek közé tartozik. Igaz, közel sem annyira véresek, mint amivé a Zenescope sorozata vált (amint azt a héten már megtapasztalhattátok), hisz alapvetően ezek az elemek még mindig az okulást, egy erkölcsi tanulság alátámasztását célozzák az öncélú erőszak helyett. Ám attól még – megalkudva a fentebbi megállapítással – egyáltalán nem való az érzékenyebb lelkűeknek.
A könyv eredetileg a CO-ra került ki még pár éve. Az egyik leghosszabban készült fordításom volt anno, ami annak is köszönhető, hogy a legtöbb mesénél próbáltam fellelni a legelterjedtebb magyar terminológiát, és mert a könyv szűk 200 oldalon több mint félszáz mesét sorakoztat fel, így megfelelően tartalmas olvasmányul szolgál majd a hétvégére.

Hozzászólások