Hálózsákos szokás, hogy ha lehetséges a képregényfrissítéseket évfordulókhoz, megemlékezésekhez kötjük. Ha már ragaszkodunk a hagyományokhoz, akkor telihold éjszakája előtt egy Telihold című képregény dukál.
Telihold, azaz áldozatra leső szörnyű és szőrös vérfarkasokról szóló történetről van szó, ahol fröcsög a vér, roppannak a csontok és megfagy a vér az ereinkben a rettenettől. NEM!
Egy szál vérfarkas sem szerepel ebben a képregényben, és most veszítettük el a hírt olvasó közönség 90%-át. A mű témájának alapjául Martin Scorsese After Hours (magyarul „Lidérces órák” nevet kapta a keresztelkedésben) című mozija szolgál, legalábbis nagyban hasonlít rá. Aki nem látta a filmet, annak (érdemes ezt pótolnia!) nagy vonalakban felvázolom a történetet: Egy számítógép-programozó a szerelmet keresve egy éjjel a nagyváros egy általa ismeretlen szegeltébe jut, ahol indokolatlanul mindenféle fura, kellemetlen és életveszélyes helyzetbe sodródik. A lidércnyomás egész éjjel tart, míg fel nem kél a nap és megtépázva a kiindulási pontra, azaz a munkahelye elé keveredik.
Intermezzo: zárójelben megjegyzem, Tiziano Sclavi is eljátszatott egy hasonló helyzet Dylan Doggal, mikor Goucho, a segédje egy éjjel kizárta otthonukból… de ez egy másik történet. Zárójel bezárva.
Telihold főhőse, Éduoard Tolweck, egy kedves, szorgalmas és segítőkész hivatalnok, olyan, akivel nap, mint nap találkozhatunk a hivatalok tolóablakánál. NEM!
Csak úgy, mint a valóságban Tolweck egy egoista, talpnyaló, törtető, undok, xenofób kis pocok. Egy levélkézbesítés alkalmával indokolatlanul üldözőbe veszi a képen látható néhány kedvesen antipatikus, roma származású fiatalember. A vonatra menekül előlük, és pénz híján a következő állomáson, sok-sok kilométerre otthonától, leszállítják a tömegközlekedési eszközről. És itt kezdődik Tolweckünk kálváriája a hazajutás jegyében, miközben szembesül mindazzal, ami iránt előítélete volt. És miután a szörnyű éj után eljő a megváltó reggel és fényesség, a megvilágosodás, Éduoard más szemmel tekint a világra. Tanult az esetből és esküvel fogadja, hogy változtatni fog az életén. NEM!
A kis pocok frászt sem tanul az egészből, ugyanolyan féreg marad, amilyen volt. Mert ez a valóság. Csak a dajkamesékben, néhány fantasy történetben és állítólag a szuperhősös képregényekben van átlényegülés. Az ember megátalkodott, és folyton ugyanazokat a hibákat követi el. Mentségként pedig ennyit mondanak: Látom a jót, helyeslem, de másként cselekszem… De nem ez a slusszpoén. Olvasd el a képregényt, és megtudod (legalábbis az az 1% a látogatók közül, aki eddig eljutott az olvasásban és felkeltette az érdeklődését a történet. NEM!
Utolsó figyelmeztetés: nincsenek benne óriásrobotok, vérfarkasok, szuperhősök, fantomok.)

Hozzászólások