Sziasztok!

Nem tudom, az ifjabb nemzedék hogy van ezzel, de egy gyerek életében nagy kalandnak számított annak idején a falun tölteni a nyári szünet egy részét. A saját kis Tüskevár-kalandunknak tekintettük. (Persze ez a városi kölykökre vonatkozott, a falusi srácok meg talán a Városba mentek nyáron világot látni a'la Tamási Ábelje mintájára.) Persze először nehezemre esett megválni a számítógéptől (Zx Spectrum), a tévétől (MTV1 és ha jó idő volt bejött az MTV2 is és a helyi adók), na meg a délutáni focimeccsektől a „grundon”. Viszont a kényelem feladását pótolta az új dolgok felfedezése, vagy épp fura mód a „szabadság érzete”. A munka és a hancúr mellett az amúgy mindig gondokkal járó étvágyát is meghozta a friss levegő az emberpalántának. Nagyanyám cseppet sem főzött jobban, mint az otthoniak (bár ezzel nem szeretném a konyháját becsmérelni, isten nyugosztalja) mégis úgy él az emlékeimben, hogy olyan jót még sehol sem ettem.
Ezután a gyermeki ártatlanságot és a naivitást előbb vagy utóbb egy erős furkósbottal jól agyonütik. Csak a rövidebb vagy a szerencsések esetében hosszabb emlék marad, a mélabús nosztalgia, de legalább ezt nem veheti el senki tőlünk. Na, körülbelül ez vár bennünket az Egy nyári vakáció című rövid, aranyos kis képregényben.
Figyelmeztetés: nyomokban Pókembert tartalmaz!

A kötet egy kis ideig csak a főoldalról érhető el, a hét folyamán kap csak helyet az Egyéb kategóriában. – HZs

Hozzászólások