A mai délelőttel a végére érünk egy múzeumos címünknek. A Csip-csup csodák nyolcadik számában búcsút intünk Kalán néninek…
…ám ki tudja, kis szerencsével talán nem végleg. A sorozathoz anno adtak ki egy sor kis „tévéfüzetecskét”, ami gyakorlatilag a rajzfilmből kilopott képkockák alá tette be a magyar szöveg zanzásított változatát. Ha valakinek megvannak ezek, szívesen kitesszük a szkennjeiket a Metrum képregényfüzetei alá. (Igen, tudom, eredetileg azt mondtam, azokat nem tesszük ki, de aztán belegondoltam, hogy simán elférnek itt.)

Magában a búcsúszámunkban ismét két történet kapott helyett. Az elsőben némi kézbesítési malőr miatt elkeveredik egy Kalán néninek szánt levél, amelynek előkerítése igen komoly mozgósítást követel… egy igencsak váratlan végeredményért. Majd pedig a pindúr Csöppöt kísérhetjük el, aki egy remek játszótársra tesz szert egy elpusztíthatatlan lufi segítségével. Az Animánia ismerőinek kissé ismerős lehet majd ez a történet, mert hasonló elvet követ, mint Mindy kalandjai, csak annyi különbséggel, hogy az ember Csöppöt nem akarja kihajítani a tizedik emeletről az idegei megóvása érdekében.

Hozzászólások