Egy olyan Pókember képregénnyel folytatjuk a múzeumi rovatot, amely nekem annak idején az egyik kedvencem volt. A története jól hozta a Kraven utolsó vadászatának a hangulatát, Kaméleon egy érdekes ellenfél volt (még ha itt nem is látjuk a csúcsformájában), és Bagley rajzai iszonyatosan dinamikusak és kidolgozottak voltak. Aztán a füzet végén kaptunk egy hatalmas cliffhangert, ami már a klónsztorit vetítette előre. Tehát a maga nemében nagyon jó kis képregény volt a Csodálatos Pókember 116-os száma. Jó szórakozást hozzá!

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.