Megpróbálok nem egysoros bevezető hírt írni.

Tehát:

A

megszállottak

kalandjai

folytatódnak.

Szolgálati közlemény: megjelent a Star Wars VII - The Force Awakens első hivatalos trailere.

Sziasztok!

Múzeumunk örömteli esemény jelent be, ugyanis nem elég, hogy sikerült gyorsan szert tennünk a két hete sajnálatos malőr áldozatává lett 1993. júliusi Mickey Mouse magazin digitális kiadására, de a mostani füzet megjelenésével a HálóZsák elérte az év elején kitűzött célt, és sikerült (átlagosan) minden egyes héten kitenni valamilyen Disney-kiadványt! Úgyhogy innen kezdve jön a ráadás, ami sokkal nagyobb lesz, mint azt a legtöbben gondolnátok!

Sziasztok!

Ezt is megértük, végre sikerült eljutnunk az igen komoly szüneten átesett 2009-es Buck Rogers széria végére. Ez volt a jó hír. A rossz az, hogy az évkönyv nem kerül honosításra, vagy legfeljebb akkor, ha egy teljesen új gárda jön össze, hogy megcsinálja. A még rosszabb pedig az, hogy a Dynamite mindenféle ígérettel ellentétben (avagy szokásuk szerint) nem folytatta a címet, vagyis az az orbitális cliffhanger, amit a mostani füzet végén láttok, úgy is maradt.

Ezen kívül, ha jól számolom, ezzel a füzettel kikerült az utolsó, Kendra által készített honosítás is, bár ezzel még nem tettünk teljesen pontot a CO-s hagyaték kérdésére (majd ha végre eszembe jut kitenni az Aranyváros utolsó, eredetileg oda szánt kötetét).

Ráadásnak meg itt egy kis tengerentúli képregényes helyzetelemzés is az októberi helyzetről.

Nos, nem volt egy rövid menet… Több mint nyolc éve annak, hogy belekezdtem akkor még Micho és Zaj segítségével az UDON Street Fighter-feldolgozásába, de most végre, hosszas kihagyásokkal tarkítva, eljutottunk az utolsó füzetes kiadvány magyar változatának megjelentetéséig. Amely a Legendák: Ibuki negyedik részét takarja, amiben címszereplőnk barátai társaságában egy igazi nindzsaháború kellős közepén találja magát, úgyhogy lesz miből kievickélniük!

Az utolsó füzet nem jelenti azt, hogy végeztünk a Capcom bunyós sorozatának világával; a legkevésbé sem. Az UDON hosszú-hosszú huzavona után nekiállt a sztori folytatásának, ám egy új formátumban, GN-ekként adja ki azt (meglehetősen komoly csúszásokkal, ha hozzátehetem), szóval innen kezdve a karácsonyi szezonban várjatok egy-egy vastagabb Street Fighter kötetre, 2015-től kezdve. (Már amennyiben az UDON nem állítja le megint a dolgot.) Plusz lesz még egy nem olyan meglepő meglepetés az itteni fronton is… majd egyszer csak. De erről majd akkor, ha végre elkészül.

Tudom, tudom, ennél értelmesebb megjelenést ígértem a Buffy, a vámpírok éve nyolcadik évadának első történetére, de ez most így jött össze. Cserébe három hét múlva újabb füzetet kaptok ebből a címből. Illetve jövőre minden valószínűség szerint a szintén egy hajszállal sűrűbbé váló Tarot váltósorozata lesz, szóval nem lesz hiány csajos horrorban.

A mai, negyedik számban lezárjuk az első sztorit, ami gyakorlatilag egy hangulatfelvezetőként szolgált a széria maradékára. Buffy a vadászok segítségével kétszemélyes mentőakciót szervez Willow kimenekítésére, aki ezalatt meglehetősen… kínos perceket él át néhány régi ismerős nem túl szívélyes vendéglátása következtében.

Sziasztok!

Múzeumunk a hét elejét egy meglehetősen régi darab kiállításával kezdi, amely egyenesen a kőkorszakból maradt fenn. Nem másról van szó, mint a leghíresebb őskori család, Flintstone-ék életét bemutató hazai sorozat hatodik számáról, amiben Béni rájön, hogyan küzdje le magasságbéli hátrányát, ám mellette még egy vitorláshajón is lázadozik. A teke körül újabb bonyodalmak állnak be, illetve lesz itt még egy egész sereg rövid szösszenet is, hogy múlassák az időt.

Sziasztok!

A mai nappal véget ér Don Rosa legendás Disney-eposza, amely Dagobert McCsip életének első hetven évét mutatta be. A 12. fejezet egy ismerős jelenetsorral indít, hiszen Rosa a történet végét a sztori elejével kezdi: Dagobert első felbukkanásával, Carl Barks történelmi kalandjával, amely nálunk a Karácsony a Medve-hegyen címmel olvasható jó ideje.
De nem csak a Barks-sztorit látogatjuk meg újra, hanem visszatér pár korábbi ismerős is, hogy újabb bonyodalmakat okozzanak a megvénült, megkeseredett kacsa életében. Aki talán mégsem olyan öreg, mint amilyennek gondolja magát…

A nyugati parti Angyalok 25. részének középpontjában a nagyképű és önmagát máris filmsztárnak képzelő Simon Williams áll. Hőseink éppen csak visszatértek a halálból, hogy Simon időben elérje a filmje premierjét. Nagy csinnadrattával megjelenik, és a közönség imádja őt! Ez tovább erősíti már eddig is elég komoly egóját és azt hiszi, hogy ő szellentette a passzátszelet! De fordul a kocka, amint az egyik esti TV show felvételén feltűnik egy borzasztóan dühös zöldbőrű szörnyeteg (és nem az, akire gondoltok), és neki hirtelen át kell értékelnie pár dolgot a csillogó élettel kapcsolatban. Ez olyan jól sikerül, hogy végül meghoz egy igen sajnálatos döntést…